Itt az október, rövidülnek a nappalok, hűl az idő, ébredeznek a boszorkányok. Olyan metálos idő következik. A hónap rögtön egy az amerikai Dying Wish album megjelenésével indult. Nem is szaporítom nagyon a szót, érkezzen egy újabb epizód Elisorne szűzies metalcore kalandjaiban.

Számomra teljesen ismeretlen zenekarról van szó így ez a vélemény is első benyomáson alapul. A Rose City-i zenekart kevesebb, mint három évvel a megalakulásuk után, és a debütáló albumuk megjelenése előtt máris jelölték a "Legjobb nemzetközi zenekar" díjra az Egyesült Királyság Heavy Music Awards-án. A Dying Wish-t a Revolver máris a legjobb új zenekarok közé sorolta. A Brooklyn Vegan is a 2021-es év legjobban várt kiadványai közé sorolta a zenekar most megjelent albumát. Így elég magasan van az a bizonyos léc. Ha hasonlítani kellene őket másokhoz akkor a Terror, a Comeback Kid bandákhoz lehetne. 

Maga a lemez igen rövid, mindössze 11 track 35 percben. Vannak kiemelkedő dalok, de érezni, hogy ez egy kezdő album, amolyan útkeresés. A gitárral abszolút semmi probléma nincs, minden hang ott van ahol lennie kell és a dobbal tökéletes harmóniában dolgoznak. 

A Fragments of a Bitter Memory ami az album címadó dala is egyben igen súlyos eredettörténettel bír amit elolvasva másképpen állok az egész lemezhez. Talán egyszerűbb ha idézem  Emma Boster énekesnő szavait ezzel kapcsolatban. :

"'A Fragments' azzal kezdődik, hogy visszaviszi a hallgatót az első emlékemhez. Öt éves voltam, és én voltam a virágoslány az édesanyám esküvőjén. A biológiai apám nem volt az életemben, és a férfi, akihez hozzáment, fogadalmat tett, hogy kitölti ezt az űrt. A következő évtizedben végignéztem, ahogy ugyanaz a férfi, akit megtanultam apámnak hívni, erőszakos alkoholistává vált. Mire fiatal tinédzser lettem, szinte naponta bántalmazott verbálisan és fizikailag. Állandó félelemben éltem. Az élet évszakai örökre megváltoznak gyógyítás a töredékek, amelyeket még mindig te irányítasz" arra utal, hogy felnőttkoromban folyamatosan küzdöttem az ebből a traumából való gyógyulásért. A videó azzal ér véget, hogy a lány leszúrja a férfit a "I would bury you if I could" szövegére, mert még a terápia és egy évtizedes gyógyulás után is az erőszakos bosszú tűnik a legkönnyebb és legkielégítőbb módnak a megbirkózásra".

Kiemelném még a Severing The Senses-t a dallamos része miatt. Nem tehetek róla én szeretem ha a metalcore dalok tartalmaznak dallamos, tiszta részeket is. Ezen a 15 másodperc tisztaságon kívül nem sok van még a lemezen ami nem hiba csupán nem nekem készült. Aki viszont szereti a női haraggal teli éneket az megtalálja a számítását a Dying Wish-ben. 

A dalok szövege sokrétű, különböző társadalmi problémákra és igazságtalanságokra hívja fel a figyelmet. Énekel nekünk Emma a szabad világban élő rasszizmusról, kiállnak a környezetvédelem mellett és bírálják a rendőrséget. Minden olyan téma amivel talán csak a rock éra foglalkozik igazán. Az értékelésem jobbára most tényleg azt tükrözi nekem mennyire tetszett a lemez, azt javaslom hallgassatok bele ti is és ne ez alapján ítéljetek.