RockStation

MAYHEM - ATAVISTIC BLACK DISORDER/COMMANDO EP (Century Media, 2021)

2021. október 08. - rattlehead18

atavistic.jpg

Lemezajánlók kapcsán nem szívesen emlegetem a vírushelyzetet, mivel minden lehetséges fórumon épp eleget kaptunk belőle az elmúlt másfél évben. A friss Mayhem EP esetében mégis ezzel kell kezdenem, hiszen a kiadványt épp ez a helyzet szülte. A zenekar történetében az Atavistic Black Disorder/Kommando az első effajta speciális anyag, mely hivatalos megjelenést is kapott.

Néhány hete írtam a Siculicidium újra kiadott Land Beyond The Forest-jéről, Attiláék júliusban kiadott EP-je esetében is ehhez hasonló a koncepció, azaz az EP "A" oldalán saját szerzemények kaptak helyet, a "B" oldal pedig a feldolgozások terepe. A Mayhem az egyfajta visszatérésnek tekinthető Grand Declaration Of War óta folyamatosan a saját zenei horizontjának kiszélesítésén dolgozik. A veterán csapat ma is igyekszik új utakra vezetni a black metalt, lényegében a klasszikus logó az egyetlen, amihez következetesen ragaszkodnak, zenei értelemben nincsenek korlátok. A három saját dal közül kettő a fanatikus tábor előtt nem lehet ismeretlen, a Black Glass Communion és az Everlasting Dying Flame ugyanis a legutóbbi lemez speciális kiadásának bónuszai voltak. Az igazi újdonság a nyitó Voces Ab Alta, ami egyébként szintén a Daemon időszakában készült, de ezidáig nem publikálták.

A valódi bónusz, azaz az érdekesség a korong "B" oldala, amiről a Slayer: Undisputed Attitude-jére asszociálhatunk. Necrobutcherék ugyanis korai hardcore/punk dalokat vettek fel és formáltak többé-kevésbé a saját képükre. Az olyan zsigeri muzsikák, mint a Dead Kennedys, a Discharge, vagy a kevésbé ismert, de a korai grindcore színtérre is felbecsülhetetlen hatást gyakorolt szintén brit Rudimentary Peni talán kevésbé meglepő választások, mint a záró Ramones szerzemény; a Commando ráadásul egy relatíve ismertebb Ramone-nóta.

mayhem2021_1.jpg

A saját dalok megszólalása a Daemon ismeretében nem igényel mélyreható elemzést. A nyitó Voces Ab Alta egy változatos tempójú szerzemény, melyben Attila szokása szerint ezer hangon szólal meg, sőt az extrém vokálok közé tiszta énekhangok is beszűrődnek. A drámai levezetés után érkező Black Glass Communion és az Everlasting Dying Flame a Daemon digibook verziójának bónuszai voltak. Semmiben sem maradnak el a végül lemezre került társaiktól. Az előbbi különösen erős tétel, kiváló riffekkel, Hellhammer jellegzetes tempóival és a kántáló vokálokkal. A tavalyelőtti bónuszok tehát most kaptak egy nem várt, újabb esélyt, és a nyitó dal sem ragadt a fiókban.

A „B” oldal szerzeményei viszont automatikusan nem transzformálódtak tiszta black metal tételekké, a Maniac vendégszereplésével rögzített Hellnation például megmaradt egy punk rock kirohanásnak, a Ramones dalban pedig szintén szerephez jut a korábbi frontember.

Az Atavistic Black Disorder/Kommando tehát egy tipikusan köztes kiadvány, egy életjel a csapattól, azonban mégsem szimplán helykitöltő anyag, hanem egy különlegesség, a fekete fém egy újabb árnyalata. A kiadó a formátumokra is odafigyelt, a limitált vinyl verzió hét színben is elérhető (volt), de természetesen van CD változat, digipak formában, sőt a kettő kombinációja is begyűjthető. A lemez speciális jellegéből adódóan nem látom értelmét a pontozásnak; most, hogy tiszta a padlás, jöhet az új nagylemez!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6616714014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum