RockStation

Don Broco - Amazing Things (SharpTone Records, 2021)

Stílusturmix és a műanyagdinó kalandjai avagy szerelem első hallásra

2021. november 19. - Elisorne

https_images_genius_com_d11722936d9f950d9ddddb3a2216632e_1000x1000x1.jpg

Ha valaki belehallgatna a zenei lejátszási listáimba, akkor hamar a fejét fogva menekülne, hogy ez nem normális, ugyanis a stílusok megállás nélkül váltogatják egymást bennük. Amikor már magam is azon gondolkoztam, hogy ezen változtatni kellene akkor jött a Don Broco az új lemezzel az Amazing Thingsszel és rá kellett döbbennem, hogy ez teljesen jól van így. Ugyanis ez a lemez nem más mint egy igazi stíluskavalkád, szóval nem vagyok egyedül. Na, de kik ők és mit hoztak nekünk az ősszel?

A Don Broco 2008-ban alakult Bredfordban és azóta 4 albumuk jelent meg. Stílusukat tekintve maradjunk a alternatív rocknál, de ha őszinték akarunk lenni akkor meghatározhatatlan. Ahány szám és album, annyi stílus jegyeit lehet felfedezni bennük. Amikor az Amazing Things első dalát meghallottam akkor az volt a reakcióm, hogy ó végre egy jó kis nu metal. Azonban az albumon végighaladva egy átlagos lejátszási listában találtam magam és élveztem. Nagyon szeretem az olyan bandákat akiknek a dalaiknak van mondanivalójuk, illetve nem riadnak vissza a szokatlan dolgoktól. Kis érdekesség  bandáról, hogy év elején a zenekar frontembere Rob Damiani bejelentette, hogy kipróbálja magát a bokszban, és ringbe száll egy Dave "White Rhino" Allen nevű díjnyertes bunyóssal.

Később kiderült, hogy ez csupán egy marketingfogás volt a Gumshield érkező videóklipjéhez, amely a lemez nyitódala is lett. Egy egyszerű elektronikus nyitás után fél-rap szöveget kapunk, aztán erre még jön az igazi nu metal hangzás. Számomra szerelem volt első hallásra ez a dal. A klip egyfajta paródiának is hathat miközben maga a dal az online posztolással járó szorongásról és az ebből eredő vitáktól való félelemről szól.

A következő dal témáját tekintve nem lenne éppen a kedvencem, ugyanis én inkább Liverpool szurkolónak vallom magam ráadásul David Beckham sem a szívem csücske, itt pedig egy Star Trek ihlette videóban Beckham klónját szeretnék létrehozni a Manchester Super Reds No.1 Fan tagjai. Amúgy maga a dal egy pörgős pop-os nu metalos egyveleg. A klip pedig fergeteges, kár lenne kihagyni.

Ugranék egy kicsit az Endorphinsra, mert ha azt gondolnánk új őrült ötlet már nem fér az albumra akkor itt van nekünk pár Power Rangers. Az énekes kedvenc gyermekkori műsora volt így miközben a dalt írta a "mighty morphin into a piece of shit" sornál úgy gondolta ezt a gyermekkori fantáziát kell megvalósítani. Maga a dal kezdete olyan, mintha kínoznák az énekest éppen és a lemez első igazi popos dalához érkeznénk, aztán a szám beindul és egy őrült nótát kapunk.

One True Prince egy érzelmesebb dal, amely az emberi hiábavalóságot hangsúlyozza ki. Ezt követi az Anaheim. Ha érezted már magad rendkívül reménytelenül, mintha elvesztetted volna önmagad, és egyszerűen nem akarod többé, akkor ez a dal neked való. Ugyanis a dalszöveg arról az állapotról szól, amikor az önbizalomhiány és az önutálat végtelen spiráljában vagy. A refrén azonban két hangulat polaritása a semmitől a mindent érzésig. Ez azt jelentheti, hogy hamarosan felcsillanhat a remény. Kitartani valami mellett, amíg ez az idő el nem jön. Hogy minden érzésünk átmeneti.

Kiemelném még a videóklip szempontból számomra a '90-es éveket időző Ubert, amely a dalszövegben rejlő mondanivaló miatt egy fontos alkotás. A dal ötlete még évekkel ezelőtt az amerikai turnéjuk alatt megszületett. Beszéljen helyettem azonban zenekar.:

Egy hét leforgása alatt három különböző Uber-sofőr nyíltan rasszista volt előttünk, gondolom, feltételezve, hogy fehér srácokként osztjuk a nézeteiket.

Az 'Uber' arról szól, hogy dühös vagyok emiatt, dühös vagyok, hogy a rasszisták, úgy tűnik, egyre bátrabban merik nyilvánosan kimondani a gyűlöletüket, és ez egy emlékeztető számomra, hogy felhívjam a figyelmet erre a diszkriminációra, amikor csak látom.- Rob Damiani

Közeleg a Karácsony és vele a karácsonyi filmek áradata. Melyik a legjobb karácsonyi film? Igen a Die Hard. Azt pedig gondoltátok volna valaha,hogy születni fog egy érzelmes dal, melynek a címe az lesz, hogy Bruce Willis? Én sem. Persze csak az eleje hangzik szerelemtől csöpögő balladának, aztán átváltunk egy Beastie Boys, Deftones keverékre megfűszerezve egy kis Linkin Parkkal. Mindezek mellé pedig élvezhetjük Bruce Willis legjobb jeleneteit a Die Hardtól kezdve a Ponyvaregényen át az Ötödik Elemig.

Yippee ki yay motherfucker...

Ezzel a dallal le is zárnám ezt a lemezismertetőt, ugyanis akit felcsigázott ez a pár nóta az úgyis végighallgatja. Számomra hatalmas meglepetés volt a Don Broco és belépett a kedvencek közé. Egyszerre vicces és komoly zenekar, akik nem félnek keverni a stílusokat. Élvezetből játszanak, ami minden dalban hallatszik. Kell ennél több?

rockstation_pontozas_5.jpg 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6516758564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum