Egészen nyugodtan leszögezhetjük, hogy a Light the Torch egy supergroup, tudniillik a tagok olyan históriával rendelkeznek, mint az All Shall Perish, Bleeding Through, Whitechapel vagy a Killswitch Engage. Érződik is a tapasztalat, szilárd kiforrottság a munkájukban, én meg nem győzök tapsikolni.
A jogelőd Devil You Know-ként létezett, majd némi dobos-rémálom, csetepaté után 2017-ben újjáéledt hamvaiból a projekt Light the Torch néven. Tudatos, mi több indokolt volt hát a Revival címválasztás, mikor kijöttek az első lemezzel. Idén nyáron megjelent a második tutkeráj anyag, amiről ezidáig nem beszéltünk — mea culpa.
Mint oly sok alkotást, a You Will Be the Death of Me-t is fékezte a köcsög covid, egy évvel később jelent meg a tervezettnél, ugyanis nem lehetett megturnéztatni. Pontosabban csak két állomásig. Alighogy befejeződtek a You Will Be the Death of Me felvételei, két nap múlva a csapat túrára kelt az August Burns Red, valamint a Killswitch Engage társaságában. Micsoda lineup, mi? Howard Jones énekes meg az egykori társai a felnőttek kategóriában (zen)élnek, ezért Howard távozása dacára kiváló kapcsolatot ápolnak. Láttál már ilyet? Nem dobálják szarral egymást a sajtóban, nem furkálódnak, hanem mindenki tiszteletben tartja a másikat, sőt még barátok is maradnak! Ezektől aztán a Glamour magazin éhenhalhatna.
Ahogy említettem, nem tartott sokáig az össznépi buli, két koncert után le kellett állnia. A You Will Be the Death of Me utómunkálatait követően a korong világösszeomlás okán csúszott. A felvételek egyébként a Sparrow Studioban készültek Kaliforniában, pont ott, ahol a Revival is, elvégre már bevált. Be bizony, roppant módon szerettem. 
Az album nyitánya, a More than Dreaming eleje, egy pont elég hosszú dobmutatvány ahhoz, hogy tudd, itt profik játszanak. Gondosan kiszámolt másodpercek, ezután egy odaverős riff teszi le a bizonyosságot: megyünk tovább.
Howard Jones összetéveszthetetlen vokálja hangsúlyos, ám mégsem köré épül minden. Szintén a balansz, ugye. Tagadhatatlan, hogy Howard kivételes tehetség, számomra olyan szívbemarkolóan énekel akár banális sorokat is, hogy a lelkem belesajdul. Coming out: kevés mások mellett erre Marie Fredriksson volt még képes, vállalom. Amikor egy-egy elnyűtt versszak után opálos szemmel nézel ki az esőáztatta ablakon, amolyan Jolánka néni-komment jellegűen sóhajtva: “ez mennyire igaz”.
Howard írja az összes dalszöveget. Különösen foglalkoztatja az emberi természet kettőssége, azaz a sötétség és fény bennünk, illetve saját magában. A “helyesen cselekedtem?” kétely gyakran felmerül benne. Messziről nézve mondhatnánk, hogy valamennyi szám erről szól, csupán más-más helyzetekben. Ki ne érezné át? Howardot idézve, az egész tagság személyes nehézségeken ment keresztül “it was just a perfect storm” aminek eredménye a mű: “Ez az album sötét pillanatokból ered”. Egyáltalán nem is vidámak a szövegek, ha úgy tetszik kemény, súlyos a tárgykör, érdekes módon mégis inkább felemelnek, nem pediglen lehúznak. A Death of Me íródott meg elsőként, megalapozva a teljes légkört.
Hősünk a fentieken túlmenően szégyenlősen szokta bevallani, ha erről faggatják, hogy a gyerekkori kórustól eltekintve nincs előképzettsége. Nem gyakorol, nem fejleszt technikát tudatosan, még csak be sem melegít studiozás, koncert előtt. Tudja, szemlesütve beismeri, hogy ezt nem így kéne. Viszont tény, hogy nincs is rászorulva. Olyan, mint a jó bor, előnyére válik az idő. Állítása szerint arra törekszik erővel, hogy ami érzelmek vannak a szerzeményekben, azokat kifejezze. Lehet, bagatellnek tűnik, ám megugorja. Már korábban is kiabáltam: több feketét a metálba!
Fordulat állt be, Ryan is vokálozik újabban a bőgőzésen kívül. Itt mindenki multitalentum. Francesco azon túl, hogy gitározik, még borítót is készít, eddig mindkettő Light the Torch artwork az Ő keze munkája. Annyira sokoldalú, tehetséges a csávó, hogy már hányok. Úgy tudnám utálni, ha nem lenne ilyen rohadtul szimpatikus — mindezek mellé. A kék színt látta minduntalan maga előtt komponálás közben, ezen felül John Carpenter filmjei ihlették a grafikai munkában.
Telített a hangzás, minden dal stabilan áll a lábán. Épp kellően vannak színezve ahhoz, hogy egyedi hangulatot, hangzást kapjon az anyag. Nem koncept lemez, mégis van egyfajta összképe, melybe kimondottan beleillik a záró nóta, a derült égből villámcsapásként érkező Terence Trent D'Arby feldolgozás. Francesco éppen vacsorát kotyvasztott az egész bandának (nyilván, hát főzni is tud), amikor a playlistje a Sign Your Name-t köpte ki, melyet maga Howard szintén kedvel, ezeknek meg abban a pillanatban felvillant a körte a fejük felett, hogy ebből egy kurva jó verziót tudnának rittyenteni. Jómagam úgy vélem, remek húzás volt, akárcsak az összes többi komponens, amelyekből életre kelt a You Will Be the Death of Me.
