A Brit Heavy Metal Új Hulláma továbbra is hatással bír a fiatal korosztályokra, zenészekre és zenehallgatókra egyaránt. Az elmúlt év vége felé adtunk hírt arról, hogy Are We Evil? címmel Diamond Head tribute album áll megjelenés előtt. A tavaszra időzített anyag érkezéséig az ötletgazdával, az ízig-vérig régisulis heavy metalra szakosodott Gabriel Management motorjával, Bart Gabriel producerrel beszélgettünk a projekt eredetéről, miértjéről és hátteréről.

Mesélnél a Diamond Headdel kapcsolatos első élményedről? Ők voltak az első zenekar (vagy az első zenekarok egyike), amely bevezetett téged a metal világába?

Bart: Az 1990-es kiadású New Wave Of British Heavy Metal ’79 Revisited válogatáson hallottam először Diamond Headet. Megvettem a kazettát, aztán újra meg újra lejátszottam. Vicces, hogy az anyag producerei Lars Ulrich és Geoff Barton voltak, én viszont akkoriban nem tudtam, hogy a Metallica Diamond Head feldolgozásokat játszik. Ezeket csak néhány évvel később fedeztem fel.

Éppen a Metallica és az ő Diamond Head feldolgozásaik (legfőképp az Am I Evil?) tartották életben a Diamond Head nevet a zenekar inaktív időszakában és ismertették meg a csapatot egy szélesebb közönségréteggel szerte a világon. Neked hogy tetszettek a Metallica verziói?

Bart: Csípem ezeket és örülök, hogy rájuk akadtam. A Metallica korai felvételei sok közös vonást mutatnak a Brit Heavy Metal Új Hullámával, nyilvánvalóak voltak a hatások. A Kill ’Em All, a Ride The Lightning és a Master Of Puppets (számomra ezek abszolút csodálatos albumok) mind telis-tele vannak olyan riffekkel, amelyeket egyes klasszikus NWOBHM lemezeken is hallhattunk volna. Aki ismeri az olyan bandákat, mint a Diamond Head, a Blitzkrieg vagy a Saxon, annak sok Metallica riff cseng ismerősen.

Mi inspirált arra, hogy megvalósítsd ezt a Diamond Head tribute albumot?

Bart: Ha tribute albumon dolgozom, mindig azt hajtogatom magamban, hogy ez lesz az utolsó ilyen munkám. Gondolhatod, hogy nem ez a világ legegyszerűbb és legolcsóbb melója, ráadásul nem is az ilyen albumok fogynak a legnagyobb példányszámban. A zene miatt csinálom: imádok magas színvonalú Heavy Metalt adni a világnak és a rajongóknak, akiket ez boldoggá tesz. Magam is rajongó vagyok, és ha ilyen albumra akadnék egy lemezboltban, hát meg is venném. Hogy miért vágtam bele egy Diamond Head tribute albumba? Szeretem a zenekart, jó néhány varázslatos daluk van, és kicsit sajnálatos is, hogy annyi ember csak amiatt a pár Metallica-féle feldolgozás miatt ismeri őket.

Milyen szempontok szerint válogattad össze a zenekarokat? Van olyan csapat, amely bármilyen okból kimaradt a szórásból, holott szeretett volna bekerülni?

Bart: Az volt a célom, hogy olyan bandák szerepeljenek az albumon, amelyekre VALÓBAN inspirációként hatott és befolyással bírt a Diamond Head, nem pedig találomra akartam összeválogatni olyan csapatokat, amelyek egyszerűen csak egy újabb címet kívántak hozzátenni a diszkográfiájukhoz. Az is célom volt, hogy valamilyen módon mindegyik zenekar továbbvigye a Diamond Head és a NWOBHM hagyatékát a zenéjével – nos, ezért van, hogy csakis hagyományos / klasszikus heavy metal bandákat válogattam ide össze. Szóval minden bandát személyesen hívtam meg, még mielőtt nyilvánosságra hoztam volna az egész tervet. Amikor bejelentettem, hogy a lemez elkészült és megjelenés előtt áll, kaptam üzeneteket néhány bandától, amelyek csatlakozni szerettek volna, de akkor már elkéstek ezzel. A játékidő miatt amúgy is korlátozni akartam a zenekarok számát – az albumot ugyanis vinylen fogjuk kihozni, úgyhogy mindössze 44-45 perc áll rendelkezésünkre.

Brian Tatler gitáros, a Diamond Head őstagja nyilván az elsők között hallotta az anyagot. Biztosan megleptétek vele rendesen.

Bart: Úgy gondolom, igen. Sajátságos élmény lehet a saját dalaidat más művészek előadásában hallani. Briannel évek óta tartom a kapcsolatot, és egy napon azt írtam neki e-mailben: „képzeld, akarok csinálni egy Diamond Head tribute albumot”, megkérdezve, volna-e bármi kifogása ellene. Ő meg nem csupán jóváhagyta, de arról is gondoskodott, hogy minden legális és hivatalos úton történjen, értesítette a tervről a menedzsmentet, és így tovább, szóval nagyon rendes volt.

Brian azóta arról is nyilatkozott, mely feldolgozások a kedvencei. Neked is megvannak a saját favoritjaid?

Bart: Mindegyik feldolgozást szeretem, amely felkerült erre a tribute albumra, de azt mondanám, hogy ezek között is van kettő, amely kicsit még „különlegesebb” számomra: a Crystal Viper-féle It’s Electric és a Twisted Tower Dire-féle Sweet And Innocent, merthogy mindkét felvételnek én voltam a producere, vagyis részben én feleltem a megszólalásért.

Bizonyára észrevetted, hogy manapság a metal rajongók új, fiatal korosztálya – legalábbis itt Európában – rengeteg olyan korai heavy metal zenekart fedez fel magának, amelyeket annak idején elkerült a komoly siker. Ilyen a Diamond Head, a Riot, az Exciter vagy az Anvil. Ezeknek a bandáknak mind készítettél tribute albumot. Gondolom, egyetértesz azzal, hogy az ilyen anyagok jóvoltából még több friss rajongó ismeri meg ezeket a csapatokat.

Bart: Nos, először is nem állítanám, hogy az általad említett bandákat elkerülte a komoly siker. A „siker” szónak különböző jelentései lehetnek. Attól függ, honnan nézed. Az én értelmezésemben ezek a zenekarok igenis sikeresek, mert, ahogy említetted, a műfaj fiatal rajongói ma is felfedezik őket maguknak, és ma is hatással vannak a friss csapatokra. Óriási hagyatékuk van, és ez a hagyaték mind a mai napig él. Ugyanakkor vannak olyan együttesek is, amelyek a 70-es vagy 80-as években több százezer lemezt adtak el, mára azonban teljességgel feledésbe merültek. És igen, a fő hajtóerő e tribute lemezek mögött az, hogy csapjunk egy kis felhajtást e zenekarok körül, és hogy összekössük őket az új generációval.

Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy az Are We Evil? nem csak európai és észak-amerikai csapatoknak adott lehetőséget, de egy mexikói banda, a Black Mask is szerepel rajta.

Bart: Ha Heavy Metalról van szó, nincsenek határok. Amikor zenekarokat kerestem, majd hívtam meg ehhez a tribute albumhoz (vagy bármelyik másikhoz), sosem foglalkoztam azzal, hogy honnan származnak.

Szerinted miért maradnak annyira hűségesek a régi rajongók a korai Heavy Metal zenekarokhoz ennyi évtized után is? És mi teszi őket annyira izgalmassá és vonzóvá a fiatal gyerekek számára? Gondolok itt a hangzásra, a képi világra, a szövegei tartalomra, a kisugárzásra stb.

Bart: Nos, részben máris megválaszoltad a kérdésedet. A titok a hangzásban, a képi világban, a szövegei tartalomban és a kisugárzásban rejlik. És még valami: az is fontos, hogy azt érzed, valami nagyobbnak a része vagy. Az egész Metal kultúra abszolút csodálatos, valóságos jelenség. A Heavy Metal (akárcsak a Hard Rock, a Rock és a Blues a pontosság kedvéért) egy érzelmekkel és művészeti értékekkel teli műfaj, a dalok igen gyakran jóval mélyebb jelentést hordoznak vagy történetet mesélnek. Kissrác koromban Az Iron Maiden dalaiból tudtam meg, hogy ki volt Winston Churchill és Nagy Sándor (nevet). Hallgass csak meg pár jelenlegi rádiós popslágert, és hasonlítsd össze a szövegüket, mondjuk a Diamond Head-féle Borrowed Time vagy a Maiden-féle Wasted Years szövegével – olyan lesz, mintha verseket hasonlítanál össze holmi firkákkal a klotyó falán.

Melyik az az együttműködésed bármely személyes kedvenceddel, amelyikre különösen büszke vagy? Vannak még nevek a bakancslistádon?

Bart: A legtöbb bandával jó volt együtt dolgozni. Ha egy művész vagy zenekar felkér, hogy produceljem vagy masztereljem az anyagát, de nem érzem, hogy én volnék a megfelelő ember a feladatra, akkor azt mindig meg is mondom. Mindig őszinte vagyok. Azt viszont be kell ismernem, jó érzés olyan csapatok lemezein látni a nevemet, mint a Cirith Ungol, a Satan, az Avenger, a Hexx vagy a Q5, akiket kissrácként hallgattam. Bakancslista? Inkább álomlistának nevezném, de természetesen szeretnék valamikor olyan zenekarokkal együtt dolgozni, mint a Maiden, a Priest, a Sabbath vagy a Saxon. Na meg a Metallica – ha valaha szeretnének újabb olyan, NWOBHM ihletésű anyagot készíteni, mint az első három albumuk volt, akkor állok rendelkezésükre (nevet).

A metal mellett a gótikus / horror / fantasy filmeknek is nagy rajongója lehetsz. Ha nem tévedek, a lemez borítóját a Hammer Films, és különösen Ingrid Pitt színésznő ihlette.

Bart: Így igaz! Imádom ezeket a horror-és gótikus meséket, az olyan filmstúdiókban készült filmek pedig, mint a Hammer Films és az Amicus, ott vannak a kedvenceim között. Ezek brit filmstúdiók voltak, s ezáltal meg is van a kapcsolat köztük és számos NWOBHM zeknekar között. Tudom, hogy a brit Heavy Metal zenekarokból is sokan szeretik ezeket a filmeket. Szó szerint ezeken nőttek fel. Így aztán amikor az az ötletem támadt, hogy a Diamond Head-féle Am I Evil? szövegében szereplő boszorkány kerüljön a lemez borítójára, arra gondoltam, mennyire klassz volna összekötni ezt a két világot. Úgyhogy igen, az ott látható boszorkány alakját, aki Brian Tatler ikonikus fehér Flying V gitárját fogja a kezében, a Hammer Films üdvöskéje, Ingrid Pitt ihlette.