RockStation

DREAM THEATER - THE MAJESTY DEMOS 1985-1986 „LOST NOT FORGOTTEN ARCHIVES” (Inside Out, 2022)

Újabb spéci kiadvány a Dream Theatertől

2022. március 18. - rattlehead18

the-majesty-demos.jpg

A progresszív metal irányzat zászlóshajójától már jó ideje megszokhattuk, hogy az aktuális nagylemezek közötti időszakokban rendszeresen jelentkeznek speciális anyagokkal. Az egyes koncert sorozatokat dokumentáló élő kiadványok mellett pedig időnként befutnak olyan valóban speciális anyagok is, melyek elsősorban a fanatikus magot szólítják meg. A Dream Theater és az Inside Out kiadó sikeres egymásra találásának egyik eredménye a tavaly útjára indított „Lost Not Forgotten Archives” sorozat.

A gyűjtemény az egykori limitált példányszámú, a fanclub tagjainak készített kiadványok ismételt megjelentetését hivatott előmozdítani. Szóval, ha megelégszel a nagylemezekkel, és nem akarsz mindent hallani, amire a Dream Theater logója valaha felkerült, a sorozat darabjai többnyire nem neked készülnek. A teljesség igénye nélkül ugyanis ebben a körben korábbi nagylemezek demóinak, tribute koncertalbumoknak, illetve önfeldolgozásoknak az ismételt megjelentetéséről van szó. A gyűjtemény idei első darabja a „The Majesty Demos 1985-1986” alcímet kapta, azaz a zenekar saját kiadásában 2003-ban már kihozott, a pre-Dream Theater időszakot felölelő hanganyagok ismételt összegereblyézésére került sor.

Természetesen nem írhatom, hogy a felvétel minden perce kincset ér, hiszen nem másról van szó, mint a tizennyolcat épphogy betöltött muzsikus palánták kezdő szárnypróbálgatásairól. A CD formátum időkeretét maximálisan kitöltő kompiláció kétharmada azonban minden ősrajongó számára kincset ér. A huszonhárom tételes anyag első blokkjában kizárólag instrumentális szerzemények kaptak helyet. Éppúgy akad közöttük rövid hangulattéma (Particle E. Motion, The Saurus), mint olyan dalrészlet, mely a későbbi „hivatalos” Majesty demóra is felkerült, netán némi átdolgozás, érlelés után az 1989-es debütáláson is visszaköszönt.

A John Petrucci, John Myung, Mike Portnoy és Kevin Moore alkotta négyes már a pályája ezen kezdeti szakaszában is páratlan technikai felkészültséggel vezette elő a később védjegyükké vált öncélúságtól mentes hangszeres bemutatókat. Annak, aki még nem futott bele ezekbe a demókba, néhány téma feltehetően a When Dream & Day Unite korong emblematikus The Ytse Jam című instrumentális szerzeményéből lesz ismerős. A középső harmadban helyet kapott felvételek pedig ha mai füllel hallgatva egyébre nem is hívatottak, azt feltétlenül bizonyítják, hogy a négy hangszeres már ekkor sem zárta magát stíluskeretek közé.

A kanadai Rush YYZ című instrumentálisának feldolgozása senkinek sem lehet meglepetés, ahogy a Billy Sheehan-féle Talas szerzemény interpretálása sem ad okot kérdőjelekre, ellenben a S.O.D. Anti-Procrastination Songjának szerepeltetése ebben a zenei közegben igazán váratlan húzás, noha csak egy néhány másodperces szösszenetről van szó. A középső blokk hasonló terjedelmű gegjei pedig megidézik Malmsteent, Randy Rhoads-ot, illetve Dee Dee Ramone-t is. Ezek a tételek persze csak zenei poénok, melyek a maguk idejében feltehetően kizárólag a próbaterem falainak készültek. A gyűjtemény lényege azonban a záró, harmadik blokk, mely nem más, mint a Majesty néven 1986-ban ezer példányban megjelentetett demo kazetta digitalizált verziója. A hangszeres négyes itt egészült ki Chris Collins énekessel. Ha az első lemezen vokálozó Charlie Dominici epizódszerepet játszott a zenekar sztorijában, akkor Collins legfeljebb a statiszta pozícióra kárhoztatott, ráadásul a figurának zenei utóélete se igazán van. Az énektémái egyébként nagyon hasonlóak utódja, Dominici dolgaihoz, ő is a Geoff Tate, John Arch-féle iskola lelkes tanítványa volt, gyakran, és a legváratlanabb helyeken ragadtatta magát kifejezetten magas vokálokra.

Azt ugyan végképp nem értem, hogy a hat tételes, önmagában is közel 40 percnyi terjedelmű demo miért a CD legvégén kapott helyet, de ez legyen az én bajom, hiszen már a 2003-as verzión is ugyanez volt a dalsorrend. A sorozat korábbi lemezeihez hasonló borítóképpel megjelent digipak CD talán a gyűjtemény eddigi legfontosabb darabja, mely speciális jellegéből adódóan tehát kizárólag a törzsközönséghez szól. A tábor feltehetően már magáévá tette ezt az áttekintő anyagot, sőt talán már az időközben megjelent „Awake Demos -1994” alcímű fejezet is a megfelelő polcokra került, áprilisban pedig érkezik a folytatás.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr617782158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum