RockStation

Dream Theater | Devin Townsend @ Papp László Sportaréna, 2022. május 10.

DT /// DT

2022. május 11. - theshattered

0dreamtheater2022_39_eredmeny.jpg

Amikor kiderült, hogy jön a Dream Theater Budapestre, eldöntöttem hogy ha a fene fenét eszik is, megnézem őket. Amikor bejelentették, hogy Devin Townsend melegít be nekik, döntöttem el hogy sem ember, sem isten nem fog visszatartani ettől az estétől, sem erővel, sem időjárással, sem járvánnyal, sem háborúval, semmivel. Viszont volt egy kis gond: a két éve várt Russian Circles koncert is erre a napra esett. Hiába vártam, hogy valamelyik bulit esetleg elrakják egy másik napra, végül nem következett be, így meg kellett válnom az Orosz Karikákra szóló tikettemtől és az erre a koncertre ismét féloldalasan berendezett Papp László felé kanyarintottam gorilla nézésű cirkálóm progger lendülettől hajtott orrát. A Russiant majd máskor, kétszer már úgyis láttam, hallottam őket (de azért irigylem az ott megjelenteket is).

Devin Townsendre amúgy is mentem volna, ha nem szól közbe a világvége. A még mindig zseni Empath lemezbemutató turnéjának második kanyarja az A38-on lett volna, ahol a nevezett lemez dolgai mellett Strapping Young Lad-tételek is felcsendültek volna. Mint kiderült, ebből nem lett semmi, kétszeres halasztás után törölték az egészet a francba - ezért volt külön öröm, hogy mégis eljön hozzánk a metalzene Deadpoolja (kopirájtolt kifejezés!!!). Két lemezt adott ki amúgy azóta (azaz a világvége óta) Városkűtte Dévény, igaz sem a The Puzzle, sem a Snuggles nem hagyományos albumok, csak furán kifacsart aláfestő zenék. Bevallom töredelmesen akármekkora rajongója vagyok a vigyori riffmágusnak, ezek még majdnem teljesen kimaradtak nekem, néhány kósza részletet hallottam csak belőlük. Viszont készül a folytatás! Meg annak a folytatása, meg még ki tudja, mi...

0devintownsend2022_36_eredmeny.jpg

Nos hát Devin és friss csapata (mert hogy megint új arcokkal kelt útra) lényegében pótolta az elmaradt turné szettjét, igaz mint felvezető produkció, csak light formában. Kilenc dal ömlött le a színpadról, ráadásul a napok óta a fejemben keringett March of the Poozerst leszámítva csupa régi, vagy még annál is régebbi tétellel. Mondjuk ilyenekkel, hogy Kingdom, By Your Command, Aftermath, Deadhead, nem lehet mellélőni, de mondjuk a nyersebb cuccok mellett elmaradt pár dallamosabb téma, amit szívesen kagylóztam volna. Egy Genesissel biztos szétkapták volna a házat.

Habár én keveselltem ezt a bő egy órát, de ez nem az a poszt volt, ahol sokkal többet lehetett volna nekik nyomni. Érdekességnek volt a Regulator, a Deep Peace és a More!, szóval kapott szépen mind a kő-, mind a kocafanok kaptak a menüből. Mi maradt le? Körülbelül ötven másik, még igen erős koncertdal. Lehetetlen vállalkozás egy mindent átfogó Devin-szettet összerakni, ezt bárki aláírja szerintem.

0devintownsend2022_24_eredmeny.jpg

Persze a trollkodás most sem maradt el, fingós poén is jutott kellő mennyiségben, szóval az első dal alatti (meg később a töményebb részeknél előkerülő) doboz hangzás ellenére is fullos volt a produkció. Remélem, hamarosan főzenekarként is visszatér a jó Devin és csapata. Igény volna...

Persze ez az egész őrület a maga bő órájával "csak" bemelegítés volt a Dream Theaternek. Petrucciék az A View From The Top Of The World képében egy ténylegesen friss anyagot hoztak Budapestre, amit rendesen meg is tornáztattak a szettben. No, hát egy Grammy-győztes dal és annak "szomszédai" szépen is festenének, ha elmaradtak volna a pont róluk szóló kanyaron, ugye? Bevallom, nekem a friss termés még nem érett be annyira, mint például az előd, a Distance Over Time, viszont nem tagadom, hogy van benne kakaó. Értem én, hogy miért nem kedvelik LaBrie-éket az elmúlt egy-két évtizedben (erre nem tudok mit mondani, haladni kell a korral), viszont én pont az Octavarium környékén ismertem meg őket, szóval ez a modernebb vonal nekem "hazaibb", mint a korábbi, egyébként tagadhatalanul örökérvényű klasszikusok (még a Falling Into Infinityvel sincs különösebb bajom amúgy). Mielőtt felszisszennétek, nemrégiben tartottam egy DT-maratont, minden albumukat szinte ugyanolyan élvezettel tudtam hallgatni, egyszerűen csak a régebbi anyagokat kevesebbszer szedem elő, ha úgy alakul. Megesik az ilyen.

0dreamtheater2022_31_eredmeny.jpg

Már előzetesben láttam, hogy Mike Mangini kisebb dobszerkóval operál, mint eddig. Én üdvözöltem a dolgot, sosem voltam az ilyen "szekrények", vagy "karámok", vagy mifenék híve, akármilyen menőn is néznek ki, elveszik a rálátást a dobosról, márpedig itt mindig van nézni. Igen, én mind a két Mike munkásságát szeretem, még ha teljesen másféle módon is közelítik meg a dobolás mesterségét. Egyszerűen mások, na. Ennyit a rizsáról, akkor essék pár szó erről a két órányi hangzuhatagról is!

Huncutul, az eredeti tervhez képest negyed órával hamarabb, azaz egy villám átállást követően, tizenöt perccel Townsendék után megkezdődött az intro, majd felvonult a Dream hangszeres része. Rögtön a friss Grammy nyertes The Aliennel kezdett a sor, a baj csak az volt, hogy iszonyat maszat volt az egész. Plusz (ez a műsor végéig kitartott) indokolatlanul hangosan szólt a pergő. Szinte már ijesztően, haha. Nyilván a technikai részre nem lehet panasz, sőt azt is üdvözöltem, hogy a kevésbé egyértelmű dalok kerültek elő a szettben. Persze ez azt is jelentette, hogy olyan kihagyhatatlanok maradtak le, mint a Metropolis I., vagy a Pull Me Under, de a bő két órában volt helyettük Endless Sacrifice, Bridges In The Sky és The Ministry Of Lost Souls. Ez utóbbi kettőt amúgy is imádom, ráadásul a Systematic Chaos negyed órás balladája akkorát szólt, hogy majdnem leesett az aréna teteje!

0dreamtheater2022_45_eredmeny.jpg

Az új lemezről értelemszerűen több, szám szerint négy dalt kaptunk, hogy mit, azt a megfelelő oldalakon le tudjátok csekkolni. A címadó húsz perces nóta mondjuk továbbra sem kedvencem, ellentétben a ráadás, már bő tíz éves The Count Of Tuscanyval, ami szintén elég szépet hasított. És mi a helyzet az örök ostorozott James LaBrie-vel? Egyrészt láthatóan baromira élvezte a koncertet (még Myung mester is meglepően aktív volt), ráadásul a frontember igen szépen énekelt, alig, de tényleg elvétve volt az a tipikus EeEeEeEeee és hamis hang tőle. Oké, sokat segített rajta, hogy hangszálgyilkos szám nem igazán volt, de na! Értitek. Jó volt nézni és hallgatni is. Ötven éves, nagyot már nem fog alkotni, de most tényleg frankón tolta.

0dreamtheater2022_41_eredmeny.jpg

El tudom képzelni, hogy volt akinek nem jött be a műsor, a kiválasztott dalok és hogy nem volt például a két nevezett tétel. Meg tudom érteni, én is szívesen hallgattam volna őket. De érdemes azt is szem előtt tartani, hogy nem lehet mindig ugyanazzal a pár dallal koncertezni (még ha túl sok zenekar elvan ezzel a megoldással). Nekem bejött ez a csavar, variálás, csere, kihagyás, vagy nevezzük bárminek. Főleg mert kaptunk pár olyan gyöngyszemet, amit tényleg érdemes néha előszedni. A frissekkel meg majdcsak megbarátkozok szépen lassan.

Szóval megérte ott lenni? Szerintem maximálisan. Jó buli volt? Igen! Jó volt a szett? Szerintem igen! Látvány, LaBrie, technika egyben volt? Amennyire csak lehet! Szóval... ki-ki döntse el maga, hogy milyen volt, én a hiányzó kötelezők ellenére nagyon éltem ezt a műsort. Még, még, még!

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT és ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr10017827519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum