RockStation

Interjú Stephen Brodsky énekes-gitárossal és Adam McGrath gitárossal, a Cave In tagjaival

„Itt van minden, amivel valaha próbálkoztunk, csak most sikerült is megvalósítanunk.”

2022. május 16. - magnetic star

cave_in_int_2.jpg

Ha a néhai Caleb Scofield emléke előtt tisztelgő Final Transmissiont nem tekintjük rendes sorlemeznek, akkor tizenegy esztendő után jelentkezik idén új albummal a post-hardcore vonulat egyik meghatározó zenekara, a Cave In. A Heavy Pendulum címet viselő friss anyaguk az első, amelyen a Caleb helyébe lépő Nate Newton játszik, és amelyet a Relapse Records ad ki. Ez adta az alábbi beszélgetés apropóját. /Fotó: Jay Zucco/

Először is hogyan találtatok egymásra a Relapse Records kiadóval, amely a Heavy Pendulum lemezt gondozza?

Stephen: Nos, a Relapse évekkel ezelőtt kiadta CD-n az Until Your Heart Stops lemezünket Európában. Akkor már évek óta kapcsolatban állt egymással a Relapse és az akkori kiadónk, a Hydra Head. Ezen kívül a Relapse egy keleti parti lemezcég, és a Cave In is egy keleti parti zenekar. A kezdeti években rendszeresen koncerteztünk Philadelphiában. Egyszerű volt számunkra oda megszervezni egy hétvégi kiruccanást, és Phillyben mindig klassz bulik zajlottak. A Relapse székhelye szintén abban a térségben volt, így mi is szépen bekerültünk az ő látókörükbe, és ők is a miénkbe. Mondhatni, besétáltunk egymás területére. Hosszú évekkel később, amikor a Cave In a Final Transmission lemezen dolgozott a Hydra Headdel, valaki a Relapse-től belefolyt az album marketingjébe. Mivel az illető szoros együttműködésben állt a Hydra Headdel, az elsők között tudta meg, hogy a Hydra Head kiadóként beszünteti a működését. Éppen ezért jó előre megkeresett bennünket: „Hé, gyerekek! Úgy tudom, a Hydra Head meg fog szűnni, szóval örülnénk, ha átjönnétek a Relapse-hez.” Néhány másik cég is felmerült nálunk, de végül több okból is annak láttuk a legtöbb értelmét, ha a Relapse-hez szerződünk. Nagy múltú kiadó, és ez kifejezetten nyomós ok volt. Úgyhogy itt tartunk most.

Sajnálatos, hogy a Hydra Head lehúzta a rolót. A Final Transmission volt az utolsó kiadványuk?

Stephen: Azt hiszem, igen.

Mikor jött el a pillanat, amikor azt éreztétek, itt az ideje egy új Cave In albumnak?

Adam: Olyan helyzetben voltunk a Cave Innel, hogy az idő az adott pillanatban nekünk dolgozott. Befejeztük a Final Transmissiont, jótékonysági koncerteket adtunk, aztán turnéztunk, és Japánba is eljutottunk. Éppen a következő lépéseken agyaltunk, amikor kitört a járvány. Szerencsénkre nem jelent meg új lemezünk, amellyel turnézhattunk volna. Megállt körülöttünk az élet, mégis úgy adódott, hogy nyugodtan összpontosíthattunk az új Cave In dalok megírására. Szóval jól jöttünk ki ebből az egészből. Miközben mindent lezártak, nekünk nem volt más dolgunk, mint összehozni a számokat a következő Cave In lemezre és összelogisztikázni ehhez a helyszínt.

cave_in_int_1.jpg

Mennyire volt nehéz megegyezésre jutnotok a lemez hangzásvilágát illetően?

Stephen: Nos, bővebben kifejtve az Adam által elmondottakat, a Final Transmissiont népszerűsítő turnéink kedvező helyzetet teremtettek számunkra. Mielőtt nekivágtunk, olyan műsort igyekeztünk összeállítani, amelyet jó érzésekkel tudunk eljátszani. Egy Cave In best of program kerekedett ki belőle, és ezt is akartuk nyújtani a bulikon. Ily módon rátaláltunk a zenekar legjobb vonásaira. Szellemileg felfrissülve érkeztünk tehát haza a turnézásból és kezdtünk neki egyből a dalírásnak. Szerintem ez nagyon fel tudja erősíteni a kreativitást, amikor új számokon dolgozik az ember.

A Heavy Pendulum dalaiban szerintem megvan a Cave In valamennyi összetevője. Ha csak az előzetesen bemutatott nótákat vesszük, a New Realityben a White Silence indulatát hallom, míg a Blinded by a Blaze abszolút kortalan, arról még a Jupiter album is eszembe jutott.

Adam: Nate (Newton basszusgitáros) rengeteget segített a meglátásaival. Ő már azelőtt a rajongónk volt, mielőtt beszállt volna hozzánk. Megmondta, hogy szerinte mire összpontosítsunk, és mi az, amit inkább engedjünk el. Szóval segített fókuszálni és irányba rakott bennünket erre a lemezre. Úgy gondolom, a tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk. Itt van minden, amivel valaha próbálkoztunk, csak most sikerült is megvalósítanunk (nevet). Én legalábbis így érzem. Kihoztuk a legjobbat mindabból, amit valaha csináltunk, de szerintem új, jövőbe mutató elemeket is behoztunk. Ha a Jupiter egy film volna, akkor annak a hősei most, sok-sok év elteltével azon elmélkednek, mi minden történt velük ennyi idő alatt, és hol tartanak jelenleg. Na, hát ilyennek látom én az új lemezt.

Mennyire aktívan vette ki a részét a dalszerzésből Nate?

Stephen: Nate a végtelenségig aktív volt. Amikor meghallotta a Blinded by a Blaze kezdeti demó változatát, gyorsan rávágta, hogy ez mennyire király, és hogy kellőképpen izgalomba hozta egy Cave In lemez megírásához. Innen indultunk el. Nate-nek óriási érzéke van a hangszereléshez. Jó a gázszűrője: ha valami gáz, azt egyből szóvá teszi. Nem hagyja, hogy túl messzire menjünk, és ez nagyszerű, szükségünk van erre. Nate az alkotói munka minden szakaszában keményen melózott, a dalszövegeket illetően is tett javaslatokat. Néha teljesen másképp értelmezett egy szöveget, mint én, de bármit is fedezett fel benne, az egész csak még izgalmasabb lett ettől. Az Amaranthine nótát ő írta. Ő hozta a zenét, a szám pedig tíz perc alatt állt össze. Egyszerűen kiszakadt az erősítőjéből. Azt a témát játszotta először azon az egyik este, amikor lementünk próbálni. Óriási volt. A szövegeken kívül az énekdallamokra is hozott ötleteket, és kicsit mindig csavart rajtuk. Az eredmény ettől csak még jobb lett. Amikor valami 80%-ban az én agyamban született meg és az én számból hangzott el, az ő véleményéből tevődött össze a fennmaradó 20%, amely annyira különleges szintre emelte a dalokat, és segített azok befejezésében. Szóval az elejétől a végéig alaposan kivette a részét a lemez elkészítéséből.

Mi a „Heavy Pendulum” lemezcím jelentése?

Adam: Éppen Stephentől hallottam egy jó magyarázatot rá. Az életet és az időt jelképezi. Az inga az élet ütemére és ciklikusságára utal: egyszer fent vagy, egyszer lent, és van úgy is, hogy pont középen. Vagyis az élet csúcspontjairól és mélypontjairól van szó. Arról, hogyan értelmezzük ezeket, hogyan hagyjuk magunk mögött ezeket, és milyen hatással vannak ránk ezek. J-R (John-Robert Conners) kattant rá nagyon erre a címre, ő erőltette, hogy így nevezzük el a lemezt. Ő a banda dobosa, vagyis a ritmusemberünk, úgyhogy ez is remekül egybecseng azzal, hogy itt ütemről szól a történet.

cave-in-heavy-pendulum.jpeg

Került-e fel az albumra olyan, eddig fel nem használt és a Final Transmission lemezről is visszadobott téma, amelyet a néhai Caleb Scofieldtől származik?

Stephen: A Calebbel a White Silence után írt legjobb ötleteink mind hallhatóak a Final Transmission lemezen. Ezzel együtt elképzelhető, hogy egyik-másik dalt még hallotta Caleb demó formájában valamikor, és szerette volna kidolgozni vagy valamilyen módon kötődött hozzá. Említetted korábban, hogy a New Reality hasonló a White Silence vonalához. Ebben az az érdekes, hogy annak a számnak az egyik riffjét Caleb hozta, amikor a White Silence-t írtuk. Emlékszem, egy napon benyitottam a próbaterembe, neki pedig megvolt ez a riffje. A versszakok alatt szól a New Reality nótában. Mindannyian beszálltunk rá, és közel egy órán át jammeltünk, de utána félreraktuk. Én viszont jól megjegyeztem magamnak, mert nagyon klassznak tartottam, és örülök, hogy tudtunk kezdeni vele valamit. Főleg, mert a New Reality a szövegét és a szellemiségét tekintve nagyon is Calebet idézi.

A nóta klipjében Kurt Ballounak is jutott némi szerep.

Adam: Igen. Kurt megengedte, hogy a GodCity stúdióban forgassunk. Nem hinném, hogy tisztában volt azzal, milyen állapotba fog kerülni ezáltal a stúdiója, a végeredmény viszont mindenkinek tetszett. Kurt nagyot alakít a klipben. Kurt aznap éppen a Mutoid lemezt keverte, mi pedig a feljátszó-helyiségben forgattunk, Zach (Weeks, hangmérnök) egy másik banda anyagán melózott fent, vagyis a GodCity valóságos kreatív gyárként dübörgött. Remekül szórakoztunk közben. Szerintem még egy videót már nem forgathatunk náluk, de én szeretnék még egy lemezt ott felvenni.

cave-in-2022.jpg
Kurt volt az első Cave In album, az Until Your Heart Stops producere. Emellett kettőtökkel a Kid Kilowatt soraiban játszott együtt, Mutoid Manben pedig mindmáig együtt zenélnek Stephennel. Ezért dolgoztatok vele a Heavy Pendulumon is?

Stephen: Így igaz. Kurttel nem akármilyen közös múltunk van. A Converge-ék már középsulis korunkban ünnepelt hősöknek számítottak, és tulajdonképpen most is azok. A korai Converge, konkrétan az ő Halo in a Haystack albumuk volt számomra a belépő a punk és a hardcore világába, főképp a helyi színtérre. Amikor vele dolgozunk, a lehető legközvetlenebb nyelvet és utalásokat használjuk. Nem kell kérdezz-feleleket játszanunk ahhoz, hogy eljussunk a kitűzött célhoz. Úgy kommunikálunk, hogy együtt játszunk. Már csak azért sincs szükségünk hosszas eszmecserékre, mert zeneileg sok bennünk a közös vonás, és ez immár huszonöt éve így van a közös zenekaraink, a közös turnéink és a közös stúdiómunkáink révén, legyen szó a Cave Inről, a Mutoid Manről, a Cloudsról, a Wear Your Woundsról vagy a Doomridersről. Szóval a csillagok úgy álltak össze, hogy ismét együtt tudtunk dolgozni. A Massachusetts állambeli Salem város amúgy is központi hely a csapat minden tagja számára, igen könnyen eljutunk a stúdióba és megyünk haza onnan. Kurt pedig hangmérnökként és producerként is nagyon érti a dolgát. Tisztában volt azzal, hogy a Cave Innek ez egy fontos lemez, és kegyetlen jó munkát végzett.

Az új dalok közül a Blinded by a Blaze-t már nyomtátok élőben, igaz?

Adam: Így van. Tavaly decemberben teljes egészében eljátszottunk az Until Your Heart Stops lemezt pár bemelegítő koncerten. Jó pár számot ki tudja, hány év után poroltunk le. A Blinded volt az a dal a friss lemezről, amelyet a legkönnyebben be tudtunk gyakorolni azokra a bulikra a rendelkezésre álló idő alatt. Élveztük, és megegyeztünk, hogy minden este előszedjük, hadd kerüljön be a köztudatba az új nóta. Jó húzásnak bizonyult, mert mi is jóleső érzésekkel játszottuk, és a közönség is megkedvelte.

Honnan jött az ötlet, hogy elnyomjátok a teljes első albumot? Ma is nagy becsben tartjátok?

Stephen: A Decibeltől jött az ötlet, még évekkel ezelőtt, hogy teljes egészében eljátsszuk a lemezt. Legalább kétszer kerestek meg minket ezzel, de mindkét esetben nemet mondtunk nekik. A Cave In mindig előre tekintett, ami a kreatív törekvéseket illeti. Nem is villanyozott fel különösebben, hogy visszanyúljunk ahhoz az anyaghoz. Logisztikailag viszont nehézségeink adódtak, amikor a felkérést kaptuk, mivel akkor már New Yorkban éltem, és kezdtem gyökeret ereszteni ott, vagyis nehezebb lett bármit is összehozni a Cave Innel. Most azért volt kicsit más a helyzet, mert eléggé lekötött bennünket az új lemez megírása és felvétele. Nem is esett nehezünkre kilépni ebből egy pillanatra, hogy újra felfedezzük ezt a húsz évvel ezelőtti albumot. Klassz élmény volt. Hogy feltétlenül szeretnénk-e továbbra is játszani élőben azokat a számokat egytől egyig? Előre szólok, hogy nem. Van viszont pár dal azon a lemezen, amelyeket jó volt ismét betanulni. Új, 2022-es Cave In nótákat faragtunk ezekből, átértelmezve ezt-azt. Ráadásul talán valamivel jobban játsszuk ezeket, mint évekkel ezelőtt. Nem lehetetlen, hogy a The End of Our Rope…, az Ebola, a Bottom Feeder vagy a Halo of Flies újra rendszeresen előkerül majd a Cave In bulikon. Mi is élveznénk, de különösen azok a rajongóink, akik évek óta folyamatosan látnak bennünket élőben. Most hosszú idő után először hallhatnák ismét ezeket – vagy életükben először!

Mit gondoltok mai fejjel az Antenna lemezetekről? Az volt az egyetlen Cave In kiadvány, amelyet nagy cég jelentetett meg. Van bármi, amit azóta megbántatok ezzel kapcsolatban?

Adam: Semmi az égvilágon. Csodálatos időszaka volt az életemnek. Ha visszagondolok a húsz esztendővel ezelőtt történtekre, nem voltunk mások, mint néhány kölyök a Massachusetts állambeli Methuenből és New Hampshire-ből, akik Los Angelesben élték a vad zenei álmukat. Santa Monicában laktunk, hihetetlen próbahelyünk volt, hihetetlen stúdióban dolgoztunk, és a zeneipar elitjével álltunk kapcsolatban, miközben lövésünk sem volt, mibe csöppentünk bele. Hogy a zenei elképzeléseink rovására ment-e mindez? Nyilván igen. Ha egy multi akkora összeget rak le eléd, azt a zenei elképzeléseid fogják megsínyleni. Ezzel együtt rengeteget tanultunk, és közben nagyszerűen éreztük magunkat. Az akkori munka egyes időszakait életem legmókásabb pillanataiként éltem meg Calebbel, Steve-vel és J-R-ral. Akkor mentünk először együtt világot látni. Beutaztuk Európát, eljutottunk Japánba is, ekkor nyílt meg előttünk a világ. Szóval nem bántam meg semmit. Persze a végére elpárolgott minden életerőnk és kiégtünk, de nem tartott sokáig, túlestünk rajta.

Vannak turnéterveitek a Heavy Pendulummal?

Stephen: Igen, már dolgozunk a dátumokon, hogy népszerűsíthessük a lemezt. A túrának úgy 90%-át sikerült véglegesítenünk, izgatottak is vagyunk emiatt. Előbb vagy utóbb, de el akarunk már indulni. Az új lemez teljes anyaga a próbateremben csiszolódott és kelt életre, ami nagyon klassz. A zenekar számára már a gondolata is roppant izgalmas annak, hogy a friss dalok bármelyikét, de akár mindegyikét eljátsszuk élőben.

Mi lesz az eddigi egyéb projektjeid sorsa? Lesz-e, mondjuk, újabb Blood Moon album?

Stephen: Persze. A Mutoid Mannek elkészült az új lemeze. Az első, amelyen Jeff Matz játszik. Nagyszerű volt vele dolgozni, friss vért és új hangzást pumpált a bandába. Önazonos maradt a csapat, csak most sötétebben és súlyosabban szól. Alig várom, hogy az emberek hallják! A Blood Moon is óriási élmény volt mindenkinek, aki részt vett benne, és elmondhatom, hogy mindannyian bízunk is a folytatásban. Akár az új anyagot, akár a további bulikat tekintve. Minden azon múlik, hogyan tudjuk beütemezni, az egyeztetés a legneccesebb az egészben.

A Hydra Headhez tartozó zenekarok közül jó néhányan koncerteztek Magyarországon annak idején az ezredforduló táján. Nekem már csak emiatt is különösen kedves, zeneileg rendkívül izgalmas időszak volt az.

Adam: Izgalmas időszak volt, nem vitás. Remélem, most már eljutunk oda is, ahol eddig nem jártunk.

Cave In Facebook | Cave In Instagram

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1617832349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum