RockStation

Cave In - Heavy Pendulum (Relapse, 2022)

Durván egyensúlyi állapot

2022. május 20. - vinylwowww

cave-in-heavy-pendulum.jpeg

Zenéről írni meglehetősen hálátlan feladat, jobb híján az ember hasonlítgat, kategorizál vagy címkéz esetleg valami zavaros hasonlattal próbálja meg visszaadni a hallottakat. A Cave In tipikusan az a zenekar, ahol szükség van az egész rock újságírói kelléktárra, ami a legújabb Heavy Pendulum esetében különösen igaz.

A Cave In olyan - és akkor most jöjjön is az első hasonlat - mint az a bolygó az új lemez borítóján: az egész karrierjük egy elliptikus pályán kering valódi önmaguk körül, melynek során hol távolabb hol pedig kicsit közelebb kerülnek ahhoz a zsigeri post hardcore-hoz ami a debüt Until Your Heart Stops idején jellemezte a bandát. 

Ugyan őket inkább a szívük húzza a középpont irányába semmint a gravitáció, végül mégis a fizika (jobban mondva a fizikum) az ami nem engedi, hogy visszazuhanjanak. Stephen Brodsky, gitáros-énekes időben felismerte a határait már rögtön a Jupiter idején és a tiszta ének egy olyan kreatív ösvényre terelte a bandát, ami egészen a mainstream kapujáig vezetett és bár az Antenna még jobban megosztotta a zenekar rajongóit, kétségtelen, hogy új szurkolókat is szereztek maguknak. Mivel az önazonosság egyfajta szabadságélmény is egyben, a menedzsment, marketing, kiadó, fodrász, stb. által gúzsba kötött Cave In nem is bírta sokáig az RCA túlzó gondoskodását, így a következő lemezükkel (Perfect Pitch Black) nem csak a Hydra Head-hez tértek vissza, de az agresszívabb gyökerekhez is, bár a beton csak 2011-es White Silence-re kötött ki teljesen. A hosszabb szünetet követően a tervezett visszatérés Caleb Scofield basszer sajnálatos halálának köszönhetően felemásra sikerült és a Final Transmission válságterméke már címében sejtetni engedte, hogy miként látja a banda a jövőt.

Ehhez képest itt van most a Heavy Pendulum, ami címében az idő és élet ciklikusságát hivatott szimbolizálni, szerintem viszont sokkal jobban tükrözi azt az egyensúlyi állapotot, ami a korai évek torokgyilkos (post) HC-ját és a közelmúlt dallamos alternatív rockját vegyíti, azaz röviden szólva beállt az inga középre. Mókás belegondolni, hogy ehhez a harmóniához pont a kaotikus hardcore felől érkezett a segítség Kurt Ballou és Nate Newton (Converge) személyében: míg az előbbi producerként tologatta a potmétereket, addig utóbbi Caleb Scofield hiányát igyekezett pótolni. A Cave In amúgy is ezer szálon kötődik a Converge-hez, ráadásul Ballou producelte annak idején a bemutatkozó lemezüket, így valahol borítékolható volt, hogy valami fasza dolog sül ki ebből kooperációból. 

Bár korábban soha nem kapott tőlem kitüntetett figyelmet a Cave In, az első kislemeznek bedobott döngölős New Reality nálam is fokozott nyálelválasztást eredményezett és a (post) doom hangulatú (igen, most jön a címkézgetés meg kategorizálás) Blinded by a Blaze-nek is feltétel nélkül tudtam örülni. A Stone Temple Pilots szebb napjait idéző Blood Spiller, illetve a Jar of Flies világában kalandozó Reckoning aztán mini-albumnyira duzzasztotta az előzetest, ami szerencsére nem lett a Heavy Pendulum legjobb pillanatainak kivonata.

Az STP illetve az Alice in Chains hangulat egyébként elég gyakran visszaköszön, a címadó Heavy Pendulum például szintén egy elég markáns Scott Weiland (RIP) szellemidézés, bár amíg jól csinálják felőlem jöhet minden mennyiségben (a massachusetts-i mathcore színtér úgy tűnik jelenleg amúgy is épp grunge trippen van, a legutóbbi Converge lemezen kaptunk AIC reminiszcenciát rendesen, de ott meg ugye Brodsky segített be kicsit, szóval van egy tippem ki a ludas).

Akad aztán itt stoneresebb szerzemény, mint a Floating Skulls vagy a Careless Offering, hagyományosabb metalcore (Amaranthine), de még a Mastodon féle sludge kedvelői is találhatnak kapaszkodót (Searchers of Hell). Az én személyes kedvencem viszont a fifikás Waiting for Love ami ismét bebizonyítja, hogy a jó dalhoz elég egy fasza riff, meg egy eltalált énektéma és kész is van a tuti koncertfavorit. A lemezt aztán a minden szempontból gigászi Wavering Angel zárja, ami 12 perc alatt duzzad ártalmatlan egy szál gitáros dalocskából izzó lávafolyammá. 

cave-in-2022.jpg

Nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni, de nekem már pár hallgatást követően úgy tűnik, hogy a Heavy Pendulummal a Cave In beelőzött önmagának és ezzel nemcsak a diszkográfiában veszi át a vezetést, de komoly esélyekkel indul majd a 2022-es kedvencek versenyében is.

5kop.png

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9717835535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum