Amerikai rock/metal, modern rádiós rock, netán szimplán hard rock; nevezzük bárhogy, manapság a retro korszakát éljük. A kör a kilencvenes évek első felében, a grunge hullám levonulását követően bezárult. A később érkezettek érdemben már nem tudtak tovább építkezni az elődök által lefektetett alapokra, a hátraarc jegyében pedig a fiatalok az utóbbi két és fél évtizedben a hetvenes és nyolcvanas évek rockzenéjének szellemében írják a maguk dalait. A hangzás modern, az alapok ellenben a régiek. Sok kortársához hasonlóan tökéletes példa a fentiekre a pennsylvaniai Halestorm is.
A még az ezredforduló előtt beindított zenekar azonban a többséggel ellentétben nem próbálja beállítani magát másnak, mint ami; hiszen ők úton-útfélen hangoztatják, hogy dalszerzés során az amerikai rockzene olyan nagyágyúitól merítenek ihletet, mint Alice Cooper, az Aerosmith vagy épp a korai Dio szólólemezek. Ez a hozzáállás azonban önmagában még kevés lenne ahhoz, hogy a mindennapi dömpingben hosszasan elidőzzünk a négyes dolgain. Náluk azonban ott az a bizonyos "x-faktor" is, mely nem más, mint a névadó testvérpár maga.
A zenekar nemcsak látszólag, hanem a tényleges alapokat tekintve is az énekesnő/gitáros/dalszerző Lzzy Hale köré lett felépítve, illetve - bár jóval kevesebb reflektorfény irányul rá -, a dobok mögött helyet foglaló tesója, Arejay is hasonlóan fontos szereplő az egyenletben. A gyakorlatilag folyamatosan turnézó Halestorm a 2009-es azonos című debütáló korongjával be is robbant a tengerentúlon, azóta az Atlantic Records színeiben alkotnak, a május elején megjelent Back From The Dead pedig már/még csak az ötödik nagylemezük.
Az eddigi, bejáratott háromévenkénti lemezciklust ugyanis a jól ismert, már ezerszer ecsetelt, és még a jövőben is sűrűn hivatkozandó események most némileg megborították. Sőt, a lemezhez kapcsolódó sajtónyilatkozatok szerint magát, a dalszerző Lzzy-t is. Mindezek ellenére a zenekar a friss korongon meg sem kíséreli megfejteni, netán újradefiniálni önmagát. A korai Aerosmith szellemében, de modern köntösbe csomagolva itt van tizenegy (amerikai hard) rocknóta, szűk harmincnyolc percben, lenyesve róluk minden felesleges hajtást, kukázva a töltelékeket. Furán venné ki magát, ha Lzzy érdemeit a néhai Janis Joplinhoz kezdeném hasonlítgatni, azt viszont bátran ki merem jelenteni, hogy a rock színtéren Linda Perry (4 Non Blondes), illetve Skin (Skunk Anansie) felbukkanása óta nem nagyon találkoztam hozzá hasonlítható női előadóval. A frontasszony a gitározás mellett gyakorlatilag bármit képes elénekelni, azonban az olyan vérbeli hard rock tételek passzolnak leginkább hozzá, mint a nyitó címadó/Wicked Ways duó vagy a Psycho Crazy.
Nick Raskulinecz producerként a kortárs hard rock mezőnyben már számtalanszor bizonyított (Foo Fighters, Alice In Chains, Velvet Revolver, Danko Jones, stb.). Neve önmagában garancia az élettel teli, lélegző modern hard rock muzsikára. Az önéletrajzi ihletésű Strange Girl a témához passzoló húzós alapjaival kicsit visszább vesz az első két dal által diktált tempóból, Arejay pedig a többszólamú vokálok közepette hozza a tőle megszokott, sosem tolakodó, de mégis trükkös ütemeket. A Brightside riffjeiről a kilencvenes évek elejének Scorpionsa jutott eszembe, de Lzzy megfejthetetlen vokáljai ennek a szimplább nótának is extra dimenziókat adnak. A modern metalos gyökerű The Steeple után érkező, lassan építkező hangulattéma, Terrible Things meg az „A-oldalt záró” rádió-kompatibilis ballada prototípusa. A lemezvégi Raise Your Horns akár az ikertesója is lehetne. A My Redemptionben és a Bombshellben Lzzy az Evanescence-es kolléganő, Amy Lee dolgait idézi meg. A testvérpár mellett statiszta szerepre kárhoztatott Joe Hottinger gitáros ritkán villan meg egy-egy szólóval, Josh Smith basszer jelenléte pedig hellyel-közzel kimerül abban, hogy Arejay-nek asszisztál, azonban a vokálokból ők is kiveszik a szerepüket.
A Halestorm tehát maradt a tőlük jól ismert vokálcentrikus hard rock vonalon. A tengerentúlon a közönség is, Európában viszont alapvetően csak a szakma díjazza a dolgaikat. Kíváncsian várom, hogy a Back From The Deadre itthon mennyien fogják felkapni a fejüket, de akik bírják az amerikai modern rock/metal vonal mai dolgait, bátran próbálkozhatnak a Hale tesók ötödik nagylemezével is!
