A hullám csúcsán, 2006 körül nem gondoltam volna, hogy az európai metalcore színtérről épp a német Caliban lesz az egyik olyan zenekar, amely másfél évtized múltán is teljes erővel fogja tolni ezt a fajta muzsikát. Az esseni ötös ráadásul sosem volt vádolható a trend meglovagolásával, hiszen még az ezredforduló előtt hozták ki a bemutatkozó anyagukat és 2018-ig két-három évente jelentkeztek újabb albumokkal.

Az idei Dystopiát - mely egyébként már a tizenkettedik korongjuk - azonban az eddigi leghosszabb lemezmentes időszak előzte meg. A két főkolompos, Marc Görtz gitáros és Andreas Dörner énekes 1997-től csinálják a bandát. Előbbi figura ráadásul stúdiós szakemberként is keresett arc, lásd pl. az utóbbi három Kreator lemezt. Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy 2005 óta változatlan felállással működnek, már pusztán a számok miatt is jár nekik a kalapemelés. A legjobb anyaguk talán az idén nagykorúvá vált The Opposite from Within volt, mely után kisebb hullámvölgybe kerültek, de Caliban logó alatt igazán gyászos lemezt - szerintem - sosem hoztak ki.

Az áprilisban megjelent Dystopia pedig egy kifejezetten erős cucc a diszkográfiájukban. A borítókép alapján nyomban a Fear Factory késői dolgaira asszociáltam, de a zenei oldal kapcsán is húzható párhuzam Casares zenekara és a német ötös világa közt... bár melyik metalcore csapat ne viselné magán az úttörő Félelemgyár stílusjegyeit?! A Dystopia egyébként a jól megszokott Caliban recept szerint készült, azaz most is három-négyperces, a hagyományos dalszerkesztési elvekre fittyet hányó zúzdákat kapunk, szűk háromnegyed órában tálalva. Az új szerzemények közül háromban vendégvokalisták is mikrofon közelébe jutottak. A nyitó címadó tételben az Annisokay frontembere metalcore-kodik egyet Dörner mester oldalán. A VirUS-ban az örök cimbora, Marcus vendégeskedik a Heaven Shall Burnből, míg a Dragon című dalban a Job For A Cowboy-os Jonny Davy teszi le a névjegyét.

A váltásokkal alaposan megtűzdelt Dystopia kapásból az egyik legerősebb tétel az idei Caliban felhozatalból. Van itt minden, ami a metalcore irányzat velejárója, széttördelt dalszerkezet, scream vokálhegyek, melodikus, emelkedett végkifejlet, gépies hangszínek. A németek mint mindig, most is ragaszkodnak az atipikus dalszerkezetekhez, az Ascent Of The Blessedben árnyalatnyi indusztriál íz is érződik, mind a zenei alapokat, mind pedig a vokálokat tekintve. A már emlegetett VirUS egy tipikus, lendületes germán metalcore tétel, nem véletlen, hogy a régi Heaven Shall Burnös kollégát épp ebbe a dalba hívták meg. A Phantom Pain a némileg elszállt, rövidre szabott középrészével együtt újfent egy jól sikerült stílusgyakorlat. A remekül eltalált dallamokkal megtűzdelt, Gojirás riffelésű Alien meg a személyes kedvencem. Középtájon, a sWords - Darkness I Became duó környékén kicsit leül a lemez, pontosabban lendületből itt sincs hiány, csak némileg az izgalom-faktor hibádzik. A Slipknotos kezdésű Dragonnak jót tesz Jonny Davy jelenléte, a Hibernate meg önmagában, azaz vendégek leigazolása nélkül is egy erős kirohanás. A melodikus mOthert követően a nu metalos jegyeket is magán hordozó The World Breaks Everyone zárja az alap verziót. A CD és a stream változatok bónusza pedig a D I V I D E D, mellyel át is lépjük a bűvös háromnegyed órás menetidőt.

A Caliban tehát a Dystopiával sem a stílust, sem önmagát nem reformálta meg, a németek megfelelési kényszer nélkül mennek tovább a saját fejük után. Tesznek az aktuális trendekre, náluk 2005 környékén megállt az idő. Aki ismeri őket, most sem kap zsákbamacskát, már csak makacsságuk okán is megérdemlik a jó pontot.