RockStation

Paddy And The Rats - From Wasteland To Wonderland (Napalm Records, 2022)

Némileg fémesebbre sikerült a kelta punk

2022. augusztus 03. - rattlehead18

paddy_from_wasteland.jpg

A borsodi megyeszékhelyről elstartolt, angol nyelvű kelta punkban utazó zenekar a metalra szakosodott legnagyobb független európai kiadónál jelenteti meg aktuális nagylemezét. A mondat első olvasatra valószerűtlennek tűnhet, de épp ez a helyzet a miskolci alapítású Paddy and The Rats esetében. A 2008-ban útnak indult zenekar fokozatos építkezéssel, hosszú évek kitartó, európai turnékkal szegélyezett munkájával jutott el oda, hogy hatodik nagylemeze mögé beállt az osztrák Napalm Records.

A zenekar szekere a legutóbbi Riot City Outlaws környékén nemcsak külföldön lódult meg, hanem itthon is sikerült meghonosítaniuk egy olyan műfajt, melynek hazai gyökerei csak elvétve akadtak (pl. M.É.Z.), ha voltak ilyenek egyáltalán. Paddyék aktuális helyzetét jól jellemzi, hogy az idei VOLT Fesztivál második napján az aznapi főzenekar műsorsávjában is képesek voltak komoly tömeget a színpaduk elé vonzani, illetve a fesztivál területén az ember rendszeresen belebotlott egy-egy kalózgúnyát viselő rajongójukba.

A zenekar nagy reményekkel fordult rá az idei évre, de a január elején bekövetkezett tragédia, a színészként is közismert harmonikásuk, Berni hirtelen halála váratlanul felülírta a csapat terveit. A From Wasteland To Wonderland anyaga természetesen még Bernivel készült. A felvételek tavaly fejeződtek be Varga Zoli irányítása mellett, aki egyébként jelenleg az élő fellépéseken billentyűs hangszereken segíti ki a zenekart. Egy ilyen kiforrott stílussal, markáns zenei világgal rendelkező banda esetében az ember egy-egy új nagylemez előtt nem számít gyökeres változtatásokra, stílusidegen elemek behozatalára. A From Wasteland To Wonderland pedig lényegében meg is felel ezen rajongói elvárásnak. Az LP kompatibilis, azaz háromnegyed órás anyag azonban tartalmaz árnyalatnyi újításokat, rövidebb kitekintéseket, de ezek az összkép szempontjából nem relevánsak.

paddy_and_the_rats_2022.jpg

A hangsúly mint mindig, most is a dallamos, lendületes, kórusokban gazdag, folkos dalokon van, de a hangzás mintha ezúttal némileg fémesebbre sikerült volna. A legutóbbi album egy nemzetközi nagyágyú, Cameron Webb (lásd: Ignite, Motörhead, NOFX, stb.) irányítása mellett rögzült, az idei cucc azonban megszólalásában sem marad a Riot City Outlaws árnyékában.

A friss dalcsokrot a két részre bontott kvázi címadó tétel foglalja keretbe. A hozzájuk képest némileg befelé fordulós, legalábbis melankolikusabb felfogású Wasteland és az optimizmust sugárzó Wonderland között pedig határozottan tetten érhető az anyag hangulati íve, annak ellenére, hogy szó sincs konceptlemezről. A másodikként érkező, himnikus, felszabadult Ship Will Sail akár valamelyik korai lemezükön is helyet kaphatott volna, de azokon is hasonló pozícióban, vagyis az anyag elején lett volna a helye. Egyértelmű jövőbeni koncertfavorit. A popos lüktetésű Party Like A Pirate már a címével elmond magáról mindent, felesleges is tovább boncolgatni. Az együtt éneklős, némileg visszafogottabb After The Raint követő Northern Lights a slágerek között egy bonyolultabb, tipikusan lemezes tétel, újfent a változatosság jegyében. Bár simán elképzelhető, hogy ezzel a kijelentésemmel mellé trafálok, és ez a metalos riffelésű nóta is befészkeli magát az élő repertoárba. Bárhogy is lesz, nálam most ez a favorit a lemezről.

A klipesített, címéhez illően spanyolos dallamokkal és némi balkáni népzenével flörtölő Matadora már sokakhoz eljutott. A folk rockos Standing In The Storm meg a patkányok egy újabb arcát mutatja. A későbbiekben pedig itt van a ritmikus szövegelésre építkező (rapes) Everybody Get Up, a tipikusan paddys Hometown Kid, a szolidan punk rockos Heartbreak vagy a remekbe szabott The Last Hunt.

A Paddy and The Rats annak idején felvállaltan a Dropkick Murphys, a The Flogging Molly, a legalapvetőbb The Pogues és társaik nyomvonalán indult útjára, azonban időközben eljutottak arra a szintre, hogy manapság már jobb dalokat írnak, mint a példaképek teszik az aktuális lemezeiken. A képregényes hatású borító mögé csomagolt, Berni emlékének ajánlott From Wasteland To Wonderland ráadásul az eddigi legerősebb, egyben legváltozatosabb anyag a portfóliójukban; szóval jár érte a magas pontszám!

45kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr417896097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum