RockStation

Age Of Agony - Raven Black–EP (Terranis Productions, 2022)

Nem gázolnak térdig a belekben

2022. szeptember 09. - rattlehead18

age_of_agony_raven_black.jpgA zalai Age Of Agony a legrégebb óta aktív hazai death metal banda. Ha beszámítjuk a Silent Agony időszakot – és miért ne tennénk, hiszen csak névváltoztatásról volt szó -, 1995-től jelen vannak a magyar undergroundban. Eddigi ténykedésüket négy demo, két megosztott kiadvány és öt nagylemez jelzi. Utóbbiak sorában a 2016-os, első világháborús tematikájú koncept anyag, a For The Forgotten volt az utolsó. Azóta viszont takaréklángon üzemeltek.

Az utolsó nagylemez megjelenésével közel azonos időben távozott az egyik alapító, a dobos, Kovács Balázs. Az őt váltó Schönberger Zoltán sem lehet ismeretlen a színtéren, hiszen éveket töltött a Sear Bliss dobcucca mögött, sőt megfordult többek között a Verilun soraiban is. Ezt követően újabb tagcsere történt, a szintén alapember, az első lemez óta az Agony soraiban gitározó Nagy Lajos is távozott. Az ő pótlását házon belül oldották meg, a friss igazolás a basszer Tóth Krisztián fia, Bence lett. Másik gitárosként pedig visszatért a bandában korábban már megfordult Ferencz Gábor is. Ja, és ha jók az információim, az EP megjelenése után a dobos Zoli távozott az alakulattól.

A két megmaradt alapító pedig, a vokálokért felelős Pápai Kálmán és a már emlegetett Krisztián. Két-három évvel ezelőtt nem fogadtam volna nagy tétben arra, hogy valaha még új Age Of Agony dalokat fogok hallani. Ilyen előzmények után tavasszal váratlanul ért, hogy az új anyag mégis itt van a kanyarban. A bandával már több ízben együtt dolgozó egri Terranis színeiben végül augusztus közepén futott be a Raven Black, mely sajnos nem a következő sorlemez ugyan, de a maga közel fél órás játékidejével mégis egy tartalmas anyag.

Aki ismeri a bandát, tudja, hogy a kezdetektől, legalábbis az első lemeztől fogva értelmesen megfogalmazott, tartalmas mondanivalóval állnak elő, táptalajként pedig a magyar történelem eseményeihez nyúlnak vissza. Nem gázolnak térdig a belekben, nem a halál különféle aspektusait járják körbe, sőt nem is gyűlölködnek céltalanul. Írtak a 2. magyar hadsereg tragédiájáról, csináltak egy komplett lemezt az első világégés kevésbé ismert, magyar vonatkozású eseményeiről, illetve visszatérően foglalkoztak a hazai középkorral is. Itt kell megemlítenem Kámán Csaba nevét, aki szövegíróként lényegében a zenekar mindenkori hatodik tagja.

age_of_agony_2022.jpg

A Raven Black koncepciójának eredete, ahogy a lemez címe és a Grafit és Hamu nevéhez köthető borítókép is láttatni engedi, ezúttal a XV. század környékén, a végvári harcok és Mátyás királysága idején keresendő, az első három nóta azonban a XI. század közepének-második felének zavaros, vérgőzös időszakát taglalja. Olyan témákról van szó, mint Aba Sámuel uralkodása, a vértesi csata és a mogyoródi ütközet. A címadó és a záró Corvinus pedig már a XV. század eseményeiről íródtak.

Az ötös old school death metalja a jól ismert formában gördül elő a hangfalakból. Az Age Of Agony zenéjére mindig is az európai, azon belül is leginkább a brit és a holland death metal klasszikusai voltak a legnagyobb hatással. Aztán ha tévednék, legfeljebb majd Krisztián kijavít a közelgő interjúban… Ezeket a stílusjegyeket pedig a friss nóták le sem vetkőzhetik magukról. Hogy miheztartás végett néhány nevet is bedobjak, legyen mondjuk a Benediction, a Bolt Thrower, a Hail Of Bullets (az utóbbi kettő már csak a militáns szemlélet miatt is), meg mondjuk a korai Gorefest. A keretek tehát adottak, ezeket pedig tágítani nem érdemes, felrúgni pedig hiábavaló próbálkozás lenne.

Ilyen gondolatok meg sem fordultak a zalaiak fejében, alázattal, tisztelettel és hozzáértő kezekkel ápolják a műfaj hagyományait. Ami elsőre szemet szúrt, hogy ezúttal mintha jobban belemerültek volna a doomos témákba, legyen szó levezetőkről vagy az egyes szerzeményeken belüli váltásokról. Kálmán vokáljai mindig is a mély tartományokban mozogtak, ezen a téren most sincs meglepetés, a szövegek javarészét érthetően mormolja, de érdemes segítségül hívni a szövegkönyvet is.

Ezúttal nincsenek olyan azonnal ható szerzemények, mint a Panzer Metal, az On The Way Of Hate, vagy a Death Metal Artillery voltak annak idején. A friss dalok a nehezebben kibogozható Agony-szerzemények táborához sorolhatók, leginkább a For The Forgotten lemez vonala köszön vissza, tehát kevésbé hangsúlyosak a refrének. A dalszerkezetek sem sablonosak; a szerzemények rendszerint nem várt irányokat vesznek egy-egy hirtelen begyorsulással, disszonáns gitártémával vagy akár egy málházós kiállással, de jelzés értékkel akusztikus téma is akad.

Az idei hazai felhozatalból ezen a régi iskolás death metal vonalon nem lehet dúskálni a hallgatni valókban. A visszatérő Monastery, és a kanyarban lévő Gravecrusher lemezek mellett a Raven Black az, ami számot tart az érdekeltek figyelmére!

45kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2817927003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum