Ha Domoszló a világvége, akkor Szeghalom Budapestről nézve már egy másik univerzum. A Heves megyei községből a Road zenekarnak mégis sikerült beférkőznie a hazai rockzene első vonalába, az ország dél-keleti csücskéből indult Mudfield pedig talán mostanra jutott a küszöb közelébe. A zenekar körüli aktualitásokról egy rövid kérdezz-felelek formájában az ötös frontemberét, Mátét faggattam ki.
A Mudfield elődje épp egy évtizede alakult, milyen emlékeid vannak erről az időszakról, egyáltalán mi volt a célotok a zenekarozással?
Így igaz, a Nightrain első buliját 2012-ben tartottuk itthon, Szeghalmon. 16 éves srácok voltunk, akkor elsősorban arra vágytunk, mint minden kezdő banda, hogy legyünk minél hamarabb sikeresek és váljunk olyan menő, világhírű rocksztárokká, mint Slash vagy Ozzy. Eleinte klasszik hard rock és heavy metal feldolgozásokat játszottunk, nyilván. Hamar rájöttünk, hogy nem olyan egyszerű híressé válni, mint ahogyan azt gondoltuk, ezért aztán elkezdtünk saját dalokat írni, elhagyva az említett stílusjegyeket. Békés megyei, szeghalmi zenekarként már akkor is roppant nehéz helyzetben voltunk, nem igazán hemzsegtünk előrelépési vagy egyáltalán fellépési lehetőségekben, de a névváltás után mégis sikerült utat törnie magának a sárréti virtusnak. Én nagyon sok szép emléket őrzök magamban erről az időszakról - legalábbis amennyire emlékszem, azok meghatározták ezt az embert, aki ma vagyok.
Második nagylemezetek, a 2020-as Kelet népe a napokban érte el az aranylemez státuszt. Milyen formában értesültetek a hírről? Mit jelent ez mai szemmel, illetve mit jelentene annak a srácnak, aki 2012-ben a Nightrain mikrofonja mögött állt?
Annak a srácnak abban az időszakban csak az volt a legfontosabb, hogy csavarogjon a barátaival és hogy magába szívja az élet minden szépségét - szóval ha akkor jött volna a hír, valószínűleg azt mondta volna a 16 éves énem, hogy “oké, akkor most már elég nagy pengék vagyunk, még kevesebbet kell otthon lenni, zsír!”. A valóság pedig úgy nézett ki, hogy amikor a menedzserünk, Szarka Joseph nemrégiben meglátogatott minket Szeghalmon és elhozta magával az aranylemez plaketteket meglepetés gyanánt, akkor mindenkiben megállt egy kicsit az ütő, hogy baszki, ez már azért valóban jelent akkor valamit. Főleg annak tudatában, hogy valljuk be, nem igazán működik már ebben a korban semmilyen módon a lemezeladás. Az öröm mellett olyan érzések is előjöttek bennem, amikről eddig nem sokat sejtettem, mint például a felelősségtudat, miszerint igen ám, aranylemezt kaptunk, de akkor legalább ugyanilyen ütős legyen a következő cuccunk is, ezt várják el a rajongók is. Felspanolt a dolog.
A közeljövőben egy A38-as koncerttel fogjátok megünnepelni ezt a mérföldkövet, de ne feledjük, hogy a Kelet népe lemezbemutatójára is épp ezen a helyszínen került sor, 2020 tavaszán. Milyen emlékeid vannak arról a rendhagyó koncertről, mellyel az elsők között voltatatok a hazai színtéren, akik azokban a bizonytalan időkben bevállalták a stream-fellépést?
Gyűlöltük azt a helyzetet. Megjelent a lemez februárban, turnét szerveztünk rá, lement az első három koncert, számunkra óriási, akkor még soha nem látott sikerrel és visszajelzéssel, majd a budapesti buli előtti napokban bejelentették, hogy a koronavírus miatt a zenés rendezvények sem tarthatóak meg. Addig a pillanatig minden mesébe illő volt a filmünkben, majd megjelent a főgonosz, tudod, aki elgáncsol a suliban és megeszi az uzsonnádat. Nagyon szarul éreztük magunkat, ezért minden lehetséges kiskapun elkezdtünk dörömbölni. Ha már ennyire kibaszott mindenkivel, minden fronton ez a helyzet, akkor adjunk az egésznek egy pofont és ha van rá mód, akkor is mutassuk be azt az átkozott lemezt valahogy az embereknek. Hál’ Istennek az A38 brigádja rettentően nyitott volt a dologra, így aztán az eredetileg kitűzött koncert napján megtartottuk az első livestream bulinkat. Mi, a zenekar talán nem is gondoltuk, hogy mennyire átkozottul nehéz lesz ebben a helyzetben színpadra állni, kemény kihívás volt, szürreális. Viszont a rajongók teljes mértékben megérdemelték, rettenetesen hálásak voltak az egészért. Mi is értük.
Az október közepén esedékes koncert két év elteltével akár egy megkésett lemezbemutató is lehetne. Mit kell tudnunk a rendezvényről? Milyen programmal készültök?
Szeretnénk méltóképpen megünnepelni a Kelet Népe aranylemezt, ezért aztán el is játsszuk telibe az egész albumot elejétől a végéig, természetesen kiegészítve a Sárrét és a Szörnyeteg slágereivel. A jól megszokott arconpörgésre lehet számítani október 15-én, várunk mindenkit sok szeretettel a hajóra. Tavasszal teltházas volt a buli ugyanitt, így mindenkit arra biztatok, hogy gondoskodjon időben a jegyéről.
A 2019-es Sárrét óta minden évben kihoztatok egy-egy újabb nagylemezt. Tartható még ez a tempó? Mikor válik esedékessé a negyedik Mudfield album megjelenése?
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nincsen igazából presszió a kiadó és a rajongók részéről sem. A három év-három lemez ugyan sokaknak tolvajtempósnak tűnik, mégsem volt igazából nagy megfejtés: új dalokat írtunk, amiket felvettünk és kiadtunk. Nyomás vagy határidő nélkül, pofonegyszerűen csak leültünk a srácokkal zenélni a próbaterembe. Idén egyébként véget ér ez a “jószokásunk”, hiszen ebben pillanatban még nincs annyi kész dalunk, hogy 2022-ben megjelenhessen új albumunk, de jövőre már biztosan előrukkolunk valamivel.
Mit árulhatsz el a készülő lemezanyagról?
Őszinteség, szabadság és barátság - ez fogja jellemezni az anyagot, mint ahogy egyébként a Mudfield szellemiségét is évek óta ez a triumvirátus élteti. Zeneileg próbálunk mindig belemászni újdonságokba, sokat kísérletezünk mostanában is, de nem akarjuk azt sem, hogy eljátszhatatlan dalok szülessenek. Eddig három új nótát rögzítettünk, amiből az egyiket (Óriások) már be is mutattuk a nagyközönségnek. A következő sessionöket januárban, februárban és márciusban fogjuk tartani a jól megszokott gyulai No Silence Studioban Siminél, tíz komplett dal a cél. Meglátjuk mi lesz pontosan és mikor, nem hajt minket a tatár, de azért aktívan melózunk az ügyön. Ahogy a legendás szeghalmi zenekar (A-The End-Re) mondja egy dalában: “Légy résen és tartsd teli a tárad!”.
A zenekar a kezdetektől fogva változatlan felállással működik. A munkahelyek és a család hogyan tolerálják ezt a dolgot, ami mára kinőtte magát a hobbi kategóriából?
Nem egyszerű szituk és harcok mennek azért a melóhelyekkel, de hát ahogy szokták mondani a nagy öregek, a rock and roll az nem egy tánc. Próbálunk minden eseményt és zenekari programot úgy és lehetőleg annyira előre időzíteni, hogy ne okozzon problémát senkinek sem a magánéletében. Persze ha a Black Sabbath felhívna, hogy holnapután játsszunk előttük Birminghamben, akkor valószínűleg azt mondanánk, hogy fogjátok meg a söröm, mikor startolunk? Ha valaki ellenkezne, akkor pedig verekedés, majd örök sértődés lenne. Ne legyen így, de azért várjuk a telefonhívást.
A Mudfield négy éve még egy lemez nélküli zenekar volt; mit tippelsz, egy újabb négy év múlva hol fogtok tartani? A jelenlegi viszonyok között érdemes, illetve egyáltalán lehet-e ilyen hosszú távra tervezni?
Ha abból indulok ki, hogy általában remegve és rémülten nézem az aktuális felkapott zenéket a Youtube-on, akkor nem tudok jósolni. Mindig meglep, hogy milyen mélyre tud süllyedni a közízlés napról-napra. Annyit talán megigérhetek, hogy bármilyen kulturális vagy éppen gazdasági mételyben legyen is a világ, valamilyen úton-módon mindig segítő kezet fogunk nyújtani azoknak, akik igényt tartanak rá - ez a mi káros szenvedélyünk. Ámen.
Melyik a számodra legfontosabb öt Mudfield dal?
Huhh ez így nehéz, de akkor inkább mondok minden anyagról egy-egy dalt, ami nekem nagyon sokat segített és segít a mindennapjaimban: Mezítláb, Gyalog, Békességben, Napfénytenger, Óriások.