Paul Stanley-ék az "End Of The Road World Tour" keretében jelenleg az utolsó köreiket futják, a turnéról azonban hivatalos élő anyag ez idáig nem jelent meg. Ellenben a kiadójuk az "Off the Soundboard" sorozat friss darabjaként még a nyár elején egy, a keménymag figyelmére számot tartó koncertanyaggal jelentkezett.
A sorozatról elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy lényegében egy hivatalossá tett bootleg gyűjteményről van szó, melynek olyan korábbi "epizódjai" voltak, melyek kivétel nélkül 2000 utáni koncertek lenyomatai. Eddig lemezre került egy tokyoi, egy des moinesi, illetve egy virginia beachi fellépés - legalábbis én ennyiről tudok, de simán elképzelhető, hogy az igazi mániákusok ki tudnak majd egészíteni néhány további címmel is.
A koncepció rendezőelvét - már ha van neki ilyen egyáltalán - nem ismerem, különösebb rendszer, időrend nélkül érkeznek az újabb darabok. A zenekar mindenkori önmagához képest alapra vett, egységes grafika mögött most egy olyan kincs rejtőzik, amit a mindenre elszánt gyűjtők nem kerülhetnek meg, ez pedig az 1996-os doningtoni Monsters Of Rock fesztivál hanganyaga. Emblematikus helyszín, legendás rendezvény, bár a KISS ettől függetlenül korábban megjárta az összes magaslatot, amit rockzenekar valaha megmászhat.
A hagyományos értelemben vett koncertlemezeknek valahol az ezredforduló környékén áldozott le, a DVD és a Blu-ray kiadványok végleg kisöpörték a piacról a szimpla audio anyagokat, végül pedig a stream az utóbbiaknak is betette az ajtót. A KISS persze egy önálló intézmény, így ezektől a folyamatoktól teljességgel függetlenül működnek.
A június közepén 3 LP-s, illetve 2 CD-s változatban, és persze digitális formában is megjelent, tizenhét tételes anyag a dokumentált esemény fesztivál-jellegéből is adódóan egy élő best of program. Az 1996-os nagy összeborulás után az alapító négyes belevetette magát egy, a jelenlegi turnéhoz hasonlóan végeláthatatlan koncertsorozatba, ennek volt a része a címben szereplő fesztivál.
A KISS esetében a mindenkori setlistet egy valamire való rajongó legmélyebb álmából ébresztve is tudja sorolni. Nagy meglepetésekre persze ennél az anyagnál sem kell készülni. Bő másfél óra alatt előgördülnek a hangfalakból az alapvetések. Az I Was Made For Loving You és a Beth hiánya elsőre természetesen szembeötlő, de az itt lévő, szintén ezerszer hallott társaik ezeregyedik élő verziói simán feledtetik a hiányukat. Ahogy mondani szokás, egy Black Diamonddal, egy Detroit Rock City-vel vagy egy Love Gunnal sosem lehet tévedni, nem beszélve mondjuk az itteni programot záró Rock and Roll All Nite-ról. Hogy a fanatikusoknak is akadjon némi meglepetés, a dallistán feltűnik a Shock Me és a Let Me Go, Rock 'N' Roll is.
Már csak a félig-meddig bootleg jellege miatt sem szerencsés ezt az anyagot a koncertlemezek közt abszolút klasszikussá érett Alive sorozat darabjaihoz hasonlítgatni. Az összevetés azért is értelmetlen, mert azok legenda-jellege és maga a nosztalgia-faktor úgyis felülír minden egyéb szempontot. Az ugye ezen a szinten természetes lenne, hogy egy keverőpultos cucc gyönyörűen szól, utólag pedig egyes sávok kicserélése mellett minden apró hiba ki lett kozmetikázva. Nos, itt épp ennek az ellenkezőjéről van szó. A felvétel épp annyira élőnek tűnik, amilyennek a műsort bő negyedszázada a jelenlévők hallhatták. Árad belőle a '70-es évek szellemisége. A szólóéneknél például simán be-becsúsznak akár hamis hangok is, a hangszerek pedig mai füllel már szokatlanul természetesen szólnak.
Ahogy utaltam rá, a dupla CD külleme szintúgy ráerősít az anyag speciális jellegére. A kartonpapír-hatású digisleeve tok a két tükrözött felületű koronggal, booklet nélkül, csak az alapvető információkat felskiccelve került forgalomba. Ez az anyag azokat szólítja meg, akik mindenre rá akarják tenni a kezüket, amin a négybetűs logót látják. A felületes szemlélőknek meg úgyis az Alive sorozat egyes darabjai maradnak meg KISS koncertlemezek gyanánt. Ők, hiába is ecsetelném, úgysem értenék, hogy mi a jó egy huszonéves, kozmetikázatlan élő anyag exhumálásában.
