RockStation

Godsmack | Down For Whatever @ Barba Negra Red Stage, 2022.10.23.

Boldogságos istencsapás

2022. október 26. - ronnietoad

0godsmack2022_13_eredmeny.jpg

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki a Skorpiókirály filmzene révén szerzett tudomást a Godsmack létezéséről. Holott a film és a szám 2002-es, a Godsmack pedig már 1999 óta gyűjtögette be az amerikai zenei díjakat. Akkoriban taknyos tacskó kölyök voltam, és bár nem különösebben kólintott fejbe a zenecsatornákon gyakran szereplő I Stand Alone, azt viszont határozottan éreztem a dalból, hogy én bizony hallgatni fogom ezt az együttest. S lám, amint végigfordult a discmanemben a teljes Awake (anno legutóbbi) korong, rajongó lettem.

Túllépve azon, hogy ki örül és ki nem az új Barba Negra elhelyezkedésének, tagadhatatlan, hogy az elmúlt közel 2 hétben, baromi jelentős koncertek mentek le a Red Stage-ben. Ilyen ez a vasárnap is, érdemes volt hát bakancsot húzni, no meg derékra köthető kabátot, ha már ruhatár nincs eme balzsamos 10°C -os estéken a fulladásig fülledt sátorban. A massachusettsi kvartett bejelentette, hogy a 2023-ban várható, sorban a tizedik albuma lesz az utolsó, ezért úgy voltam vele, ha végítélet vagy akár a tíz csapás sújt le, én tuti négykézláb is odakúszom Csepelre. 

0downforwhatever2022_05_eredmeny.jpg

A hangulatot a budapesti Down For Whatever alapozta, “Szevasz Barba! Mozdulj meg!” kiáltással detonáltak a színre. Olyan erővel döngölték a groove-os modern metal jellegű szerzeményeiket, hogy a büfi is megállt bennem. Kihasználva a jókora színpadot, életteli fellépést ömlesztettek ránk, elérve azt, hogy a népes hallgatóság besűrűsödjön a böhöm sátorba. Merchből is tisztességesen felkészültek, olyannyira, hogy ilyet én még a büdös életben nem láttam: kínosan ínségesnek festett a főzenekar asztala az Övék mellett. Nem csupán arról van szó, hogy számtalan holmi közül lehetett válogatni, mint sapka, táska, CD, nadrág, hatféle póló, pulcsi, kitűző, kutyafasza, hanem jól is néztek ki a cuccok. Vetettem egy pillantást a Godsmack összvissz két minimalista pólójának irányába, majd elhúztam a számat. Hanghordozóra gyúrtam volna, lehetőleg dedikálva. Találgatásba kezdtünk, miszerint tán nehéz áthozni a tengeren a motyót, de hát ekkora szabású turnénál mások meg szokták oldani. 

0godsmack2022_38_eredmeny.jpg

A Down For Whatever levonulása után gigantikus hófehér függöny borította takarásba a porondot. Toporogva törtem előre, elvégre két évtizede vártam már eme mirákulumra. Felharsanó intro helyett azonban (leginkább) a Beastie Boys kapcsán ismert Mix Master Mike fenomén lelkes feje jelent meg kivetítve a felületre. Pár kedves szót intézett hozzánk, aztán rock klasszikusokból kevert egyet amolyan DMC bajnokosan. A lepel lehullt, s egy másik volt alatta, fekete, a jól ismert Godsmack logoval. A Legends Rise első hangjaira az is leszállt, most megőrülünk!0godsmack2022_09_eredmeny.jpg

A Keep Away nótával folytatták, mely a legelső, még 1998-as lemez egyik slágere. A refrén  “Stay away from me!” részét minden alkalommal felemelt kézzel harsogta a majdnem teltháznyi tömeg. A Cryin’ Like a Bitch!! közben tettem azt az éles szemű megfigyelést, hogy Robbie Merrill bőgős pattog többet, jóval aktívabb zenélés közben, mint Tony Rombola gitáros. Mintha összekeverték volna a megszokott szerepeket. Szólósunk kimérten ácsorog, esetleg sétál, mint egy öregúr a Várban. Nyugger mozgás, zseni játékkal. “Good evening Budapest, Hungary!” köszönt minket Sully, és kérdezi mikor jártak itt utoljára — 2019-ben, érkeznek a válaszok. Én is emlékszem, annyira sold out volt a buli, hogy be sem jutottam. Az Unforgettable folyamán mindannyian vokáloztak, ami érthető, hiszen hangsúlyos a kórus a trackben, illetve a 400 középiskolás részvételével készült videóban. Frontemberünk a végét is meghúzta, szájgitárral vezette át a következő nótába, az Awake-be.

0godsmack2022_20_eredmeny.jpg

Igazából egy best of válogatást visznek most Európa-szerte, megkaptuk az Awake-et az Awake lemezről, valamint a 1000hp-t a 1000hp-ról is a — kivétel nélkül — zászlóshajó klipes tételek mellett. Egyébként baromira nem értem, miért nem a 1000hp címadóval rajtoltak, azt mintha egyértelműen koncertindítónak írták volna szövege és felépítése alapján. Gyönyőrű öblöset dörrent élőben. Személyes kedvencem, a Something Different volt soron. Sully felszólította a srácokat, hogy a vállizmok nem csupán mutatóba vannak, kapják a nyakukba a csajokat. Másodperceken belül megannyi hölgy került a levegőbe, Nekik ajánlotta a Something Differentet, kiváltképp, ha valami seggfej összetörte már a szívüket. Ő maga is párkapcsolati válságban írta. Ugye ki hogyan értelmez verset, dalszöveget — egyénenként változó kinél miként talál telibe. Jómagam ezt a művet családi gondok megélésre alkalmazom éjszakai séták kísérőjeként. Sully a technikussal leoltatja az összes világítást, az élénkülő énektémára kapcsolják vissza.

0godsmack2022_06_eredmeny.jpg A Voodoo vitathatatlanul különleges a rock/metal műfajban, átütő volt személyesen megélni. Csodásan különültek el a hangszerek, kiélezve a Voodoo dinamikáját a lágyabb pillanatokból felemelkedve az ívelő kiteljesedésig.  Váratlanul megindul Shannon Larkin dobszerkóstul forogva, akár a Vígszínházban. Egy másik dobszett kúszik be mellé oldalról a térbe, Sully foglal helyet mögötte. Nívós drum battle veszi kezdetét, egészen a dobverők felhajigálásáig összehangolva. Show ez, kérem! Egyben tiszteletadás lehet a zenei hatások előtt, megszólalnak a Walk This Way, az Enter Sandman ütemei többek között. Imádom Larkin mozdulatait. Néha akár egy sáska, helyenként akár egy epilepsziás, valahogy mégsem nevetséges. Páratlan dobos, napestig elnézném.

0godsmack2022_17_eredmeny.jpg A Surrender 3 hete jött ki, mikor először hallottam, fanyalogva tettem félre: “ehh”. Élőben viszont kiválóan működik, ugrálok a csődülettel. Zongorát tolnak be a világot jelentő deszkákra, végülis Sully billentyűs zenei eszközön nem játszott még ma este. Én kérek elnézést. Erna veszteségekről beszél a zongoránál ülve, amelyek megrendítették, tragikusan elhunyt pályatársait is megemlíti. A Scars Foundation alapítványáról mesél, nem koldul pénzt, szimplán segíteni szeretne az öngyilkosságok megelőzésében. Brutálisan meghatóan, mégis sallang nélkül, egyenesen fűzi a szavakat. Leüti az Under Your Scars dallamait. Rohadtul nincs türelmem a lassú, lírai melódiákhoz, lejátszóban is tovább szoktam léptetni mindet. Legyek ordas tirpák, de én elérkezettnek láttam ezt a percet szünetnek használni és mosdóba menni. A budik felé vezető átjárónál azonban lefagytam, hatással volt rám az előadás. Lehet azért, mert nem volt giccses, negédes, vagy ömlengő. Tiszta, szép dallamvezetése van az Under Your Scars-nak a stúdiófelvételen hallható vonósokat elhagyva. Kurva megérintő, na. A Bulletproof ránt vissza a helyszínre. Kedvelem ezt az alkotást, de más is észrevette a kétségtelen hasonlóságot a Paramore Decode gitárszólójával? Természetesen az I Stand Alone zárja az estet.

A legmagasabb szinten profi, minőségi produkciót hozott a Godsmack, a legapróbb mozdulatig felépítve, előre megkomponálva, ugyanakkor teljesen hihetően spontánnak eladva. Előadóművészet. 

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT és ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6017963084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum