RockStation

"Nem akarok abban a helyzetben lenni, amikor kiadunk valamit és az már érthetetlenül elavult lesz"

Interjú a Bad Wolves dobosával, John Boecklinnel

2022. november 13. - theshattered

bwinterview.jpgA Volbeat koncert előtt volt lehetőségem elkapni a Bad Wolves dobosát, John Boecklint. Mivel nem akartam a szokásos "mesélj az új lemezről!", "milyen a turné?" és ehhez hasonló kérdésekkel untatni, inkább az ünnepek, az időutazás, a családfa témakörét, valamint néhány nagyobb zenekarról formált véleményét veséztük ki. Íme némi kalandozás John Boecklin fejében!

Először is köszönöm a lehetőséget! Volt pár szabadnapotok a koncert előtt. A járvány miatt volt ez?

John: Nem. A produkció mérete miatt van ez, időigényes a színpad felépítése a különböző városokban. Jól mutatja az egésznek a volumenét, hogy olyan harminckét koncertünk lesz hatvanöt nap alatt.

Budapesten voltatok ezalatt a pár nap alatt?

John: Múlt éjjel érkeztem. De jártunk már itt a Five Finger Death Punch-csal, meg a Megadeth-tel, valamint párszor a korábbi zenekarainkkal.

Kicsit fáradtnak látszol. Vagy csak az időjárás miatt van?

John: Abszolút nem! Épp felvettünk pár jelenetet itt hátul, lehet amiatt.

Nem akarlak a szokásos kérdésekkel untatni, minthogy beszélj az új lemezről, meg milyen a turné, hanem kicsit érdekesebb témákba vágnék bele, ha benne vagy.

John: Persze, csak nyugodtan!

Milyen a hangulat a backstage-ben?  Igaz mondtad, hogy csak múlt éjjel érkeztél, de úgy mégis.

John: Nagyszerű! Magas színvonalú turnéról beszélünk, szóval az étel remek, a szobák kényelmesek, mindenki jókedvű, minden király. Most épp felvettünk néhány színfalak mögötti cuccot... Bocsánat, felvettünk némi anyagot a mai napon, megpróbáljuk kihasználni a hely előnyeit.

Hogy ünnepelted a halloweent?

John: Sehogy sem, aznap épp Párizsban volt koncertünk. Végignyomtuk a koncertet, de aztán senki nem foglalkozott az ünneppel. Nem is igazán hiányzott senkinek. Úgy érzem, hacsak nincsenek gyerekeid, akkor minél inkább idősebb leszel, a halloween Amerikában egyre inkább "nyeh" lesz.

És mi a helyzet a karácsonnyal? Vannak terveid?

John: Azt hiszem, iszok majd pár viszkit, TV-zek és sütök pár palacsintát. (nevet)

Emlékszel még az iskolás éveidre? Volt olyan tantárgy, vagy tanár, amit / akit szerettél, vagy nem szerettél?

John: Igazából amiből kiemelkedtem... Nem, a kiemelkedő azért erős szó... Amiben úgy jobb voltam, legalábbis magamhoz képest, az a matek. Abból nem voltam rossz. Amikor fősulin voltam elsőéves, akkor továbbvittem ezt a vonalat. Fiatalként különösen szerettem a trigonometriát. Viszont spanyolból nem voltam különösebben erős. Nem tudom miért, lehet mert nem is igazán erőltettem. (nevet) Alapjában véve rühelltem iskolába járni, holott tetszett maga a szociális környezet. Sok barátom volt, rengeteg olyan kapcsolatot építettem ki a főiskola alatt, amiket ma is ápolok.

Érdekel téged a családod múltja? Van esetleg úgymond híres ember a felmenőid között?

John: Az egyik ükapám egy nagyon- nagyon-nagyon híres festő volt, Arnold Böcklin. Rengeteg festménye van múzeumokban a világ minden táján. Svájcban egy külön múzeuma van. H.R. Giger, aki az Alient tervezte, na, ő rengeteget merített az ő munkájából. Ez elég komoly dolog. Az a része a családfámnak mondhatni elég érdekes.

Ha meglenne a lehetőséged, hogy utazz térben és időben, mit választanál és miért?

John: Csak egy lehetőségem van?

Amennyit csak szeretnél.

John: (gondolkodik) Személy szerint visszamennék az időben és befektetéseket csinálnék. Ha tudnék utazni az időben, a pénz egyből nem lenne akkora teher. Azzal foglalkoznék, hogy minél több pénzt tudjak előteremteni ott, ahol éppen voltam. Ha visszamehetnék az időben és letéteket tudnék csinálni, akkor már nem lenne gond a pénzzel, mert mindig ahová mennék, lenne mihez nyúlni. De amúgy nem szoktam az időutazáson gondolkodni. Amúgy nem rossz dolog ez, de félnék a rengeteg paradoxontól. A múltba utazásnál ez főleg veszélyes. A jövőbe... Lehet ha meglenne a lehetőségem, akkor sem élnék vele. Mert ott van a kérdés, hogy mi van akkor, ha ott ragadsz? Mondjuk mert bedöglik az időgép. Rengeteg változója van. Lehet nem lennék elég okos hozzá, hogy megtegyem.

Mi az amitől félsz? Mi a legnagyobb félelmed?

John: Igazából komolyabb félelmem nincs. Inkább rész-félelmeim vannak. Mondjuk ha esetleg már nem lesz több bevételem. Olyan nyolcvan évesen, amikor már nyugdíjba vonulok. Ez az egyik félelmem. Meg hogy hogyan fogok akkor kinézni. Aztán ott van a fizikai képességeimmel kapcsolatos félelmem. Amikor már nem leszek olyan jó játékos, mint egykor voltam. Zenészként ahogy egyre idősebb leszel, a dalaid minősége és a hozzáállásod egyre inkább elkezdenek hanyatlani és visszaesni. Attól is tartok, hogy egyszer már nem leszek érdekes. Nem olyan szempontból, hogy most népszerű leszek-e vagy sem. Hanem amikor valamit kiadsz és a külvilág számára az már régimódi lesz. És vicces, amikor nem tudod megérteni, ez miért van. Nem akarok abban a helyzetben lenni, amikor kiadunk valamit és az már érthetetlenül elavult lesz.

bad_wolves_2022.jpg

Mondok néhány zenekarnevet, te csak mondd el, mi az első gondolatod róluk. Korn.

John: Ikonikus, kötelező zenekar. Műfajilag meghatározó banda, akik egy egész hullámot indítottak el. Nagyon-nagyon fontosak a zenei idővonalon, főleg az én számomra. Ha épp nem a legfontosabbak. Nagy rajongójuk voltam, főleg az első négy albumnak. A legtöbb zenekar, aminek rajongója leszek, egy idő után elkezd beleragadni a saját stílusába. A Korn az egyik ilyen. Mindig jó dolgokat pakolnak ki, de az első három lemez az, ami akkor és ott kiemelten fontos volt a gyerekkori énemnek. Emiatt tudok ezekkel az anyagokkal a legjobban azonosulni. Az első albumuk hatalmas volt, de azóta is jó zenéket csinálnak.

Beatles?

John: Kétségtelenül az egyik legfontosabb zenekar, akik valaha léteztek. Én személy szerint nem hallgatom olyan sokat a zenéjüket, de a dalszerzésre mért hatásuk, az a vad utazás, ami ott, az alatt a nyolc év alatt volt... Ráadásul mind a négy zenész egyenként is sikeres tudott maradni. Teljesen megváltoztatta a világot a Beatles. Minden idők egyik legfontosabb zenekara.

Led Zeppelin?

John: Szeretem, ahogy elmélyültek a sötétségben. De a bluesos megközelítést és a dobjátékot is. A kedvenc tagom a Led Zeppelinben maga John Bonham. Valószínűleg ők és a Black Sabbath voltak az elsők, akik ezt a sötét, rejtélyes vonalat magukra vették. Az emberek nem csak a zenében lévő sötétséget kedvelték, hanem a zenekari tagok karakterét is, nagyon varázslatos volt az egész. A Beatlesszel ellentétben ők nem voltak akkora zenei zsenik, viszont ott volt az a sötét varázslat a Led Zeppelinben és a társaiban, amin keresztül az emberek megláthatták az emberiség sötét oldalát. Ezek a dalok nem csak az iskolában tanult akkordokból jöttek, hanem emellett olyanokban is örömüket lelték, mint a drogok, meg ehhez hasonlók. Nagyon királyok voltak, főleg a maguk idejében.

Ramones?

John: Jópofa zenekar. Több kedvencemre komoly hatással voltak. Legalább kétszer láttam őket élőben, de ők nem az a fajta zenekar, akiket rendszeresen hallgatnék. De ha rákapok, nagyon élvezem.

Mi a helyzet a Skindreddel és a Volbeattel?

John: Amikor megismertem a Volbeatet 2009-ben, épp együtt léptünk fel, nem tudom hol. Valahol Európában egy fesztiválon. Talán Belgiumban? Akkoriban teljesen azt gondoltam, hogy ez az egész úgy hangzik, mint a Life Of Agony és a Danzig keveréke némi rock and rollal vegyítve. Azóta követem őket. A Shotgun Blues az egyik kedvenc dalom, nem csak tőlük, hanem úgy általában is. Szóval hatalmas élmény, hogy itt lehetünk ezen a turnén. Hihetetlen, hogy a Volbeat megtalálta azt a szűk rést, amivel erre a szintre jutottak. Milliárdból egy az esély erre. Ők tipikusan az a zenekar, akikre érdemes odafigyelni és jegyzetelni, hogyan csinálják. Egyszerűen öröm nézni őket. Skindred... Annak idején hallottam azt a dalt, hogy "Nobody, nobody gets out alive". Ez volt az a hangzás, aminek köszönhetően így megindultak Európában és az Egyesült Királyságban. Viszont az Egyesült Államokba nem igazán jöttek át. Úgyhogy ez  lesz az első alkalom, hogy megismerhetem őket, nagyon örülök neki.

Van már egy csomó akusztikus átiratotok. Nem terveztek esetleg egy akusztikus turnét?

John: Nem. Most, hogy már egyre több headliner turnét tudunk csinálni, félreraktuk az akusztikus turné ötletét. Talán egy-két dalt játszunk a koncerteken, hogy kicsit változtassunk az íven, de jelenleg semmi tervünk nincs teljesen akusztikus turnéra. Jelenleg inkább a közönségünk építésére koncentrálunk, mint az akusztikus dalokra.

Tudom, most kicsit bizonytalan időket élünk, de van esetleg tervetek egy európai headliner turnéra?

John: Nem, jelenleg a vázlatos terveinkben csak egy rövid nyári fesztiválkör van, már ami Európát illeti. Vannak ajánlataink másra is, de ahhoz egyeztetni kell még a dátumokat, ez majd egy következő lépés lesz.

Mik voltak idén a kedvenc lemezeid?

John: (gondolkodik) Hűha... Kedvenc idei lemezek... Semmi nem jut eszembe, ami idén jött ki és többet hallgattam volna. Doc, talán hátha tudsz segíteni, hátha elfeledkeztem valamiről.

Doc Coyle (nem messze ült tőlünk a laptopjába merülve): Nem is tudom... 2022-es lemez?

John: Igen!

Doc: Talán a Bad Omens?

John: Ó, igen! A The Death Of Piece Of Mind a Bad Omenstől! Ez volt az az idei album, amit messze a legtöbbet hallgattam. Vajon 2022-es a lemez?

Doc: Igen, ez idei!

John: Akárhogy is, nagyon szeretem őket. Eddig ez volt a kedvenc albumom ebben az évben.

Köszönöm a lehetőséget!

John: Én köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5317974592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum