RockStation

Moby Dick - Ugass Kutya! (e-music Records, 2022)

2022. november 24. - rattlehead18

ugass_kutya_2.jpg

Szimplán nonszensz, hogy a 2003-as Golgotával bezárólag CD formátumban szinte az összes Moby Dick nagylemez beszerezhetetlen. Pontosítva a dolgot; bolti forgalomban egyikük sem elérhető… Ne szépítsük a dolgot, a helyzet kicsiben épp ugyanaz, mintha mondjuk az Iron Maiden lemezeket a rajongók Angliában nem tudnák a gyűjteményeikbe helyezni, vagy hogy szorosabban a műfajnál maradjunk, olyan, mintha a német thrashereknek vadászniuk kellene egy Pleasure To Kill vagy akár egy Extreme Aggression CD-re. Szürreális.

A Kegyetlen évek ugyan kapott egy újrafelvételt, a Memento meg évekkel ezelőtt magazin melléklet volt, a debütáló Ugass kutya! mégis messze a legszerencsésebb az első nyolc sorlemez közül. Az eredeti kazetta és LP verziók persze az üzérek kedvelt portékái, ahogy az első, félhivatalos CD kiadás is valószínűtlen árakon cserél gazdát, gyorsan hozzátéve, hogy az a korong amúgy nem volt egyéb, mint egy másolt CD.

Az Ugass kutya! végül a huszadik évforduló környékén kapott egy méltó, hozzáértő kezek által összerakott, bónuszokkal megtömött CD+DVD kiadást, de időközben az a változat is elkopott a boltok polcairól. A mértékadó szakmai fórumok szerint a „Legnagyobb hatású magyar metal album” november második felében végre olyan formában került a közönség elé, amely már hosszú évek, évtizedek óta kijárt volna neki. Időzzünk is el egy rövid időre a külsőségeknél!

Az egykori kiadó, az E&E, más néven a Proton jogutódjának tekinthető e-music Records a tavalyi Dance: Love Commando újrázás sikerén felbuzdulva, egyúttal az annak kapcsán a közönség részéről megfogalmazott kritikákon is okulva vágott bele az első Moby Dick lemez ismételt megjelentetésébe. Az eredmény pedig egy hat paneles digipak kiadvány lett, tizenkét lapos füzettel, melynek lapjaihoz, tehát az egyes nótákhoz most önálló grafikák is készültek. A borítókép ellenben maradt az eredeti LP frontjáról jól ismert festmény, mely Hörcher László alkotása. A hanganyagot pedig a soproni MD Stúdióban maga Smici igazította 2022-es verzióra. Nálam külön jó pont, hogy nincsenek erőltetett, kényszer szülte bónuszok, melyek sok esetben csak azért kerülnek fel a nagynevű külföldi kollégák által elkövetett klasszikusok újrakiadásaira is, hogy a helyet kitöltsék valamivel. Magam is úgy gondolom, hogy az Ugass kutya! abban a formában teljes, ahogy évtizedek óta ismerjük. 

Aki a rendszerváltás környékén eszmélt zenei tudatára, és azt tartalommal a metal töltötte ki, bizonyára úgy is tud idézni a dalszövegek soraiból, hogy akár évek óta nem pörgette le az anyagot. Az első Moby Dick lemez tehát a zsigereinkben rögzült, az a fajta cucc ez, amilyen a kortársai közül A legjobb méreg, az Éjszakai bevetés, vagy az Acélszív volt, azaz a hazai fémzene kezdeti éveinek olyan lenyomata, mely szövegeivel és zenéjével egy rocker generációnak mutatott utat, és a kollektív tudatban többé-kevésbé eggyé is vált az azt készítő zenekarral.

A pályatársak némelyike mellett a Moby Dick is abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem ez az egyetlen definitív anyaguk készült, a hazai metalzene szempontjából viszont kétségtelen, hogy ez a legjelentősebb albumuk. Hatása, jelentősége csak a Totális metaléhoz mérhető; ahogy a debütáló Pokolgép anyag négy évvel korábban az első magyar heavy metal lemez volt, úgy az Ugass kutya! az első hivatalos hazai thrash megjelenés lett. Azon persze lehet elmélkedni, hogy a Stress a Pokolgéptől korábban játszott-e heavy metalt, illetve a Moby Dick volt-e az első thrash banda a magyar mezőnyben, netán az utóbbi cím mondjuk a miskolci Atomicnak vagy a gyöngyösi Beyondnak jár-e, esetleg valaki mást illet meg. A gyökerek feltérképezésének négy évtized távlatából szerintem már semmi jelentősége.

A lényeg, hogy az Ugass kutya! a magyar nyelven előadott thrash muzsikával egy széles közönségréteget szólított meg, mely most újraélheti csikóéveit, a fiatalabbak pedig beülhetnek az időgépbe. Norberték thrash metalja leginkább a germán-iskola hatásait viselte magán, de bátran kokettált a heavy metallal is, azonban nem egy nagynevű külföldi kortárs muzsikájának, konkrét lemezének a magyar nyelvű leképezése volt.

ugass_kutya_1.jpg

Az Újvilág szimfóniával felvezetett lemez két legnagyobb klasszisa a címadó és a talán legkevésbé thrash-es Keresztes vitéz; ezekről a szerzeményekről nem lehet semmi újat mondani, a hazai metalmuzsika mindenkori tartópillérei. A - személyes kedvenc - Káosz és zűrzavar szövege a mai állapotok tükrében sem veszített az aktualitásából, ahogy az Átnevelésben megfogalmazott gondolatok is rávetíthetők a jelenkor eseményeire, A III. Világháború előttről meg inkább ne is beszéljünk. A Metallopolisz, a Talpak vagy a Talpon maradni dalok gondolatait már meghaladta az idő, az utóbbinál maradva; a Pokolgép Pitralonjához hasonlóan az orosz nyelv nehézségei is kikoptak a köztudatból. De ne feledjük, hogy ezeket a szövegeket még nem Pusztai Zoltán jegyezte, hanem különféle szerzők dobták a közösbe a gondolataikat. A lemez zenei szempontból is változatos dalok gyűjteménye, Tamásék már ekkor is dalcentrikusan fogalmaztak, de egyúttal kerülték a bevált sablonokat is. Hogy csak néhány példát említsek, ott a Többet nem tehetek váratlan begyorsulása, de a lemez második felén helyet kapott Átnevelés és Metallopolisz szokatlan váltásai sem a bevett sémák szerint formálódtak.

Remélem, hogy ezen újrakiadáson felbátorodva lesz olyan kiadó, amely a közeljövőben legalább a Körhintának igazságot szolgáltat! A hanganyagot, azaz magát a tartalmat értelmetlen lenne pontoznom, ha számszerűleg értékelnem kellene a kiadványt, a pontszámom csakis a lemez küllemének, a formának szólhatna, az pedig csillagos ötös lenne!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3517986370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum