A révkomáromi KerecseN második albumát – A háború művészete – a megjelenésekor bemutattuk itt. Maga a formáció is bemutatta élőben az év során, ahol csak tehette, és ahogy az alábbiakból ki fog derülni, nem tétlenkedett! A lemez elkészítésének előzményeiről, na meg az anyaggal kapcsolatos fontosabb tudnivalókról a zenekar motorja, Varga Zsolt énekes-gitáros számolt be.
Milyen érzés volt visszatérni a koncertezéshez a lezárások feloldása után? Mennyire voltatok aktívak 2021 nyara óta?
Zsolt: Ezen a területen mindenkit közvetlenül érintett 2020 agymenése. A koncertek törlése mellett eleinte még a stúdiózás meg a próbák megtartása is némileg problémás volt a kijárási tilalmak miatt. De jött 2021, valamelyest oldódott a feszültség, szabadabban lehetett járni-kelni, beindultak újra a koncertek, fesztiválok, így aztán megszűnt a viszonylagos tétlenség. Nyilván nem hasonlítható össze a 2020 előtti időszakkal, de a 2020-ban adott 2-3 bulival összehasonlítva óriási volt a különbség. Sokfelé megfordultunk: a balmazújvárosi, a hajdúnánási és a győrújbaráti motoros találkozókon, a püspökhatvani Őrzöm a lángot táborban, a Karthago vendégeiként a Barba Negrában, és még sok más helyen. 2022-ben sem állt meg az élet körülöttünk. A koncertek mellett végre az új albumunk is napvilágot látott "A háború művészete" címmel.
Vannak számotokra különösen kedves helyek, ahová most visszatértetek?
Zsolt: Természetesen. Idén nagy örömmel tettünk eleget az újbóli balmazújvárosi meghívásnak, valamint óriási élmény volt újra fellépni a Barbában, ezúttal az Ismerős Arcok vendégeként. Ezen kívül sikerült bemutatkoznunk egy csomó olyan helyen, ahol eddig még nem volt szerencsénk játszani. Kiemelném itt az erdélyi mini-turnénkat melynek keretén belül eljutottunk Székelyudvarhelyre a Fészek Rock Klubba, valamint a Brassói és a Temesvári Magyar napokra. Volt egy kétállomásos balatoni körünk is: Csopak - Hungarica Tábor és a Nemzeti Hét Balatongyörökön. Mindenhol nagy szeretettel fogadták a zenénket, nagyszerű érzés volt ilyen közönségnek játszani. De említhetném a nagyszénási Puszta Vándorai motoros találkozót, a túrkevei Juhász Fesztivált, a miskolci Múzeumok Éjszakáját a Hermann Ottó Múzeumban, a perbenyiki Szent István napokat illetve a debreceni koncertünket a Lovardában, ahol a Deák Bill Blues Band vendégei voltunk. Az év utolsó buliját hazai terepen, Komáromban tartottuk az Aurórával karöltve. Csupa fergeteges buli volt, úgyhogy nem panaszkodunk (nevet).
Az idei "A háború művészete" album CD változatára előrendelési lehetőség volt. Én az Ismerős Arcok előtti fellépésetek alkalmával láttam ezt. Honnan vettétek az ötletet, és mennyire bevált gyakorlat ez a magyar színtéren?
Zsolt: Nem is tudom. Szerintem Kulcsár Zsoltitól (a banda zenén kívüli ügyeivel kapcsolatban nála futnak össze a szálak) jött az ötlet, az egyik kedvenc svédországi stoner metál legenda, a Mustasch egy korábbi, a Dürerben tartott 2019-es koncertjén látottak alapján. Ezúttal is köszönet érte Kosinszky Gábornak, hogy elhozta őket. A lényeg, hogy az ötlet működött.
Mekkora volt az érdeklődés a CD iránt azután, hogy a különböző online zenei szolgáltató felületeken akkor már néhány hónapja fent volt az anyag?
Zsolt: Magunk is meglepődtünk, hogy milyen jól fogy a CD a koncerteken. Nyilván a megosztókon ezen a szinten nem sok múlik, mert ugye a bőség zavarában az emberek nem annyira keresnek rá viszonylag ismeretlen bandákra. Viszont a koncerteken ez teljesen másképp működik. Nincsen zsákbamacska. Úgy látszik, ha a közönségnek tetszik a produkció, nem sajnálja a CD-re azt a néhány eurót. Ráadásul mi tartjuk a kapcsolatot a közönségünkkel, buli után közös fotózkodás, pálinkázgatás, ilyesmi (nevet).
A koncert-és egyáltalán mindenmentes időszak több időt adott nektek az "A háború művészete" kidolgozásához? Azokban a hónapokban állt össze a lemez anyaga?
Zsolt: Nos, 2019 novemberében kezdtük el a felvételeket, amikor még nem ütött be a krach. Szépen komótosan haladtunk vele, többször is átgondolva a zenei hogyanokat és miérteket. A felvételek vége felé jártunk, amikor beindult az őrület. Még hiányoztak a vendégzenészek sávjai. Tudni kell, hogy a zenekar tagjain kívül az albumon hallható Pál Kriszti éneke, Czifra Zsolti hegedű játéka, Ozsvald Dávid citerán, Rácz Csabi csellón, Horváth Zsolti (ex-Tűzmadár, ex-Deák Bill Blues Band, jelenleg Lord) billentyűs hangszereken játszik. Csabiról egyébként azt kell tudni, hogy a Pozsonyi Filharmónia oszlopos tagja, mindemellett nagyon érzi a rock-metal műfajt. A szimfonikusokkal olyan előadókkal turnézott, mint például UDO, Michael Kiske vagy Floor Jansen. Ezeket a sem volt egyszerű abban az időszakban összehozni. Volt, akinél online működött a dolog, de olyan is volt, aki a stúdióban rögzítette a témáit. Ezután a helyzetet bonyolította az is, hogy a stúdióból ahol a felvételek zajlottak, szakmai okokból elvittük az anyagot Miskolcra a HangArt Stúdióba Károly Tomihoz. Az összes utómunka ott folyt. Szerintem a lemez hangzásába nem lehet belekötni, nagyon egy hullámhosszon voltunk Tomival.
Miért döntöttetek úgy, hogy nagyobb arányban kerülnek fel-és átdolgozások az albumra, mint ténylegesen saját szerzemények?
Zsolt: Ez nem volt tudatos döntés. Ezek a dalok, melyek feldolgozásra kerültek, nagyon közel állnak hozzám. Azért mondom egyes szám első személyben, mert a zenekarban én vagyok a felelős azért, hogy mi kerül a lemezre. Szóval mindegyikhez köt valami élmény, érzés, sztori. Ez most így alakult. Eddig sem volt idegen tőlünk ez a népdal-feldolgozósdi, szeretjük őket a magunk módján előadni.
Született olyan szám, amely végül lemaradt a lemezről? Tervezitek már a következő kiadványt?
Zsolt: Az eredeti terv az volt, hogy bónuszként felkerül az albumra a Vajon mit szól ehhez Brüsszel? és az Az én házamban című dalunk alternatív verziója. Hosszas tanácskozás után elvetettük ezt az ötletet, és úgy döntöttünk, hogy a két nóta inkább egy letölthető kislemezre kerüljön fel, amely már szintén fent van a megosztókon.
Miért nyúlt olyan hosszúra a két eddigi albumotok között eltelt idő?
Zsolt: Alapból nem vagyunk az a kapkodós fajta (nevet). Ehhez hozzá jött még a csapaton belüli jövés-menés. Miután kijött a "Majom a trónon" lemez, Krisztián, a basszerunk kiszállt a zenekarból úgy három évre. A köztes időszak az életben maradásról szólt, tehát örültünk, hogy a koncertekre életképessé tudtuk tenni a bandát. Amikor 2019-ben Krisztián visszatért, neki is álltunk a felvételeknek. Viszont, hogy azért ne legyen ennyire egyszerű az ügy, a stúdiózás közben bővült a csapat létszáma is. Ekkor került a bandába Rózsás Attila gitáros és Farkas Bia és Berni énekesek is. Így aztán az albumon már ők is szerepelnek.
Az eredetileg az első lemezeteken szereplő Az én házamban dalotokhoz két változat is született, ráadásul mindkettőhöz klip is készült. Ennek mi a története?
Zsolt: Igen, az eredeti verzió, amelyik a "Majom" lemezen található egy klasszikus bluesos rock döngölés, egy jó kis fogós refrénnel. Már régóta motoszkált a fejemben, hogy mi lenne, ha kapna csak úgy brahiból, kísérleti jelleggel egy teljesen új köntöst. A nyitó gitár riffet behelyettesítettük egy diákkórussal, sőt az összes gitártémát minimalizáltam. Az interneten egyszer szembejött a Harmónia Rend Band "A zöld, a bíbor és a fekete" feldolgozása, felvettem a kapcsolatot Schmidt Petivel és Häuser Beával, a kórus vezetőivel. Nagyon segítőkészek voltak, így a kórus kérdése is megoldódott. Balázzsal, a hangmérnökünkkel leutaztunk Gyönkre, és egy délután alatt fel is rántottuk a kórust. Vörösmarti Imre (ex-Rómeó Vérzik, Santa Muerte) barátunk is nyitott volt a dologra. Elküldtem neki a félkész anyagot, 20 perc múlva küldte is vissza a ciszter sávokat tökéletes minőségben. Kováts Marci bátyánk pedig a kaval és a tekerőlant sávokat rakta fel. A végeredmény alapján arra jutottunk, hogy ez a nóta megérdemel egy klipet. Mindkét verzióhoz Bán Pisti barátunk készítette a videót. Az eredetihez készült kliphez nagyon nincs mit hozzáfűzni. Egy klasszikus koncertklip, amit a néhai Crazy Mamában forgattunk, jó sok kameraállásból. A "B" verzió teljesen más. Össze kellett hozzá verbuválni egy komplett motoros csapatot. A kezdeti bonyodalmak ellenére ment minden, mint a karikacsapás. Gyönkön forgattunk tábori körülmények között, fantasztikus hangulatban. A legtöbben nem is ismerték egymást, viszont a forgatás végére igazi barátságok alakultak ki.
A már hivatkozott koncertre a Barba Negra szabadtéri színpadán (jelenlegi nevén Blue Stage) került sor. Nem az első fellépésetek volt ez ilyen nagy helyen. Milyenek az eddigi tapasztalataitok ezen a téren?
Zsolt: A Barbában mindig nagy megtiszteltetés fellépni, hisz azokon a deszkákon nagyon gyakran világhírű csapatok játszanak. Profi a hozzáállás, és nem kevés ember előtt van lehetőség bemutatkozni. A Barba Negra igazi szentélye a rock-metal műfajnak.
"Találkozunk a híd túloldalán!" Mindenkinek az életében vannak veszteségek, és Ti az A fiúk, akik előrementek dalotokkal emlékeztek azokra a jó barátaitokra, akik örökre eltávoztak. Sajnos idén tovább gyarapodott a sor… Ami azt illeti, épp nemrég futottam bele Lénárd Lacinak a legelső anyagotokról írt ismertetőjébe. Milyen volt a viszonyotok vele? Támogatta a zenekart? Van valamilyen hozzá fűződő különleges emléketek?
Zsolt: Személyesen sajnos Lacival soha nem találkoztam, az online térben viszont kapcsolatban voltunk. Így igaz, anno 2004-ben az első demónkat ő mutatta be a HammerWorld hasábjain. Saját bevallása szerint tetszett neki az anyag, minden gyerekbetegségével együtt (nevet). Később is ahol tudott, segített. Volt, hogy elhívott a Hangpróbába zenei anyagokat értékelni, követte a banda körüli történéseket.. Csak jó szívvel tudok rá emlékezni.
Mi az, amitől számotokra a KerecseN többet jelent zenei tevékenységnél?
Zsolt: Én úgy gondolom, aki ilyesmire adja a fejét és komolyan gondolja, annak ez nem csak a zenélést jelenti, hanem egyfajta életmódot. Gyakorlatilag ehhez alakítja az életét. Rengeteg lemondással jár, gyakran vagy távol az otthonodtól, sok a próba és az egyéb tevékenység ennek kapcsán. Az, amit a színpadon látsz, ennek az egésznek csak egy nagyon pici töredéke. Gyakorlatilag a hab a tortán. De megéri (nevet).
