A hazai rock / metal underground színtér egyik nagy eseménye 2022-ben, hogy az év végén bő tíz év után koncertet ad a Chief Rebel Angel zenekar Budapesten, a Robotban. Kiss „Barni” Barnabás gitárost és Pándi Balázs dobost, alias Pándi Mestert személyesen faggattuk a miértekről és hogyanokról, Felföldi „Foki” Péter basszusgitáros pedig e-mailben közölte rövid, tömör, de határozott válaszát. Exkluzív mélyinterjú a bandával.
Először is tegyük tisztába, mi alapján döntöttetek úgy, hogy koncertetek lesz 2022 végén? Feloszlott a banda, és újjáalakuló buli lesz? Vagy csak tetszhalott állapotban, parkolópályán volt a zenekar? Miért pont december 16-a (péntek)?
Barni: Nem oszlottunk fel, de abbamaradt az egész sztori, mert Foki kiköltözött Norvégiába, és kb. tíz éve ott él kint. Elkészítettük a The Black Horn lemezt, majd egy három számos EP-t / kislemezt is csináltunk, de utána már nem igazán hajtottuk a Chief Rebel Angelt.
Pándi Mester: Az én lexikonomban nem úgy szerepel a zenekar, hogy létezik, vagy nem létezik. Tulajdonképpen teljesen mindegy, mert mindig úgy tekintek rá, mint egy nagyon erős emberi kötelékre. A köztünk lévő barátság sokkal erősebb, mint a zenekari kötődés. Viszonylag időtlen tényező is. Van egy szoros barátság köztünk, és amikor a körülmények úgy alakulnak, amikor úgy látjuk, hogy aktualitása van, és egyszerre érezzük azt, hogy jól esne csinálni, akkor csináljuk.
Barni: Három évvel ezelőtt újravettük a Death Rock City lemezt Oslóban, az Endless Tinnitus stúdióban. (A Turbonegro is dolgozott itt.) Felmerült, hogy annak idején úgysem jelent meg bakeliten, tehát vegyük fel újból. Foki pedig felvetette, hogy akkor menjünk ki hozzá Norvégiába. Ismerte ezt a stúdiót, dolgozott már ott, és nyugdíjas árfolyamon intézett nekünk stúdióidőt. Felrántottuk a lemezt, és közben megbeszéltük, hogy ha már nem leszünk annyira aktív zenekar, azért a vinyl megjelenés apropójából csináljunk egy bulit. Még az is szóba került, hogy egy koncert legyen Budapesten, egy pedig Oslóban, a haverok kocsmájában. Aztán ahogy elkészült az anyag, és megkeverték, itthon 2020.03.12-én bejelentették a korlátozásokat, és elkezdődött a COVID őrület, amely jól el is húzódott. De a koncert ötletét nem vetettük el, miközben Rupaszov Tamással (Trottel Records) megállapodtunk a Death Rock City bakelit kiadásáról. Dédelgetett vágyunk volt, hogy vinylen is kihozzuk.
Miért pont a Trottel Records mellett döntöttetek, miközben millió független kis kiadó van, akiknek esetleg jobb a terjesztésük Nyugat-Európában, akár csak underground szinten is?
Pándi Mester: Teljesen evidens volt, hogy Rupaszov Tamással dolgozzunk. Elsősorban a magyar piacra terveztük és adtuk ki a lemezt. Jó embert kérdezel, mert én abszolút pesszimista vagyok ez ügyben (nevet), mindig csodálkozom, amikor a mai világban bárki megvesz egy lemezt, bármilyen zenei műfajban. (Mondja ezt Pándi Mester, aki vadul vásárolja és gyűjti a bakelit lemezeket, de új kiadásúakat nem, csak inkább régi cuccokat – a szerk.) Szerintem ennek a lemeznek itthon van közönsége, itthon lett kultikus lemez, a Trottel Records pedig egy kultikus kiadó, kurva jó magyar zenekarokkal.
Barni: Nem is nagyon volt kérdéses. Mondhatni, kéz a kézben járva egymásra találtunk.
Pándi Mester: A mi estünkben az is fontos, hogy karnyújtásnyira van tőlünk a kiadó, és ismerjük.
Barni: Azért nem gondolkodtuk ezt túl. Tudtuk, hogy itt már nagyobb és több koncert nem nagyon lesz, sem pedig miniturné, akár belföldön, akár külföldön. Bármennyire szeretjük, és szívügyünk is, eleve Foki miatt sem megoldható, de mindegyikünk más időbeosztás szerint él már. Ezért is van az, hogy a kiadó, velünk egyeztetve, összesen csak kétszáz példányban nyomta ki a bakelit lemezt. Végre lement a COVID-időszak, és nagy nehezen Fokival is egyeztettünk. Neki is ott a munka, a család, két gyermek, a repcsijáratok stb. Pándi Mester is éppen valamerre zenél a földgolyón az aktuális zenei projectjével, most legutóbb Japánban turnézott. Szóval kalkuláltunk jó előre egy mindenkinek elfogadható koncertdátumot, és 2022. december 16-ára esett a választás. Binder Gazsikával (Cudi Purci Booking) pedig ezer éves barátság van, meg együtt is zenélünk a mai napig, ezért a koncert lebonyolítását rá bíztuk. Közben ők elkezdték ezt a Corbata Records dolgot is. A Chief Rebel Angel kazetta mellett a teljes disztróval ott lesznek a koncerten.
Ezt akkor úgy értelmezzük, hogy emberileg és zeneileg továbbra is teljesen összhangban vagytok mind a hárman? Még úgy is, hogy Foki több ezer kilométerre él tőletek Norvégiában? Gondolom, néha beszéltek, e-maileztek egymás közt stb.
Barni: Abszolút így van, beszélünk, bár nem napi szinten. De ez egy érdekes projekt: amikor találkozunk és pl. kimentünk Oslóba, hogy újra rögzítsük a Death Rock City lemezt, ha jól emlékszem, ott sem próbáltunk.
Pándi Mester: Nem próbáltunk egyáltalán…
Barni: Ott folytattuk, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk. Tehát nagyon is működött és működik a kémia. Ez mindig is így volt.
Miért kellett még egyszer felvenni a lemezt? Nem voltatok megelégedve a hangzással, és ezért repültetek ki Norvégiába stúdiózni?
Barni: Foki kint előkészítette a terepet, és megbeszéltük, hogy akkor már kössük össze a kellemest a hasznossal, úgyis ritkán találkozunk. Lógjunk kint együtt Oslóban, közben rántsuk fel megint a lemezt. Dolgozzunk együtt egy számunkra teljesen ismeretlen stúdióban, egy ismeretlen hangmérnökkel, az ad majd egy kis plusz ízt neki. A 2006-ban felvett Death Rock City tök jó volt, és ha ezt vinylen ki szeretnénk adni, akkor miért ne vehetnénk fel újra? Emögött sem volt ilyen óriási tudatosság.
Nem voltak meg az eredeti mesterszalagok?
Barni: De.
Pándi Mester: Az én szubjektív szempontomból a dobok anno szarrá lettek editálva. Tapasztalatlanok voltunk még, nem igazán tudtuk, hogy mit akarunk. Jó érzés volt nem úgy felvenni a lemezt mint, egy félig tapasztalatlan zenekar, aki bemegy a stúdióba, és úgy rögzíti a dalokat, hogy elég sok mindenben tanácsokat kell kikérnie. Ehelyett fogtuk, felnyomtuk, és tudtuk, hogy mit szeretnénk hallani. Annak idején én belementem, hogy editálják a dobsávot. Így kurvára nem olyan, ahogy én dobolok. Tudom magamról, hogy pontatlan dobos vagyok, de ki az a droid, aki bólogat egy metronómra?! Azt akartam, hogy úgy legyen rögzítve, ahogy az én stílusjegyeim benne vannak. Én vagyok, én csinálom. A dobfelvételeimet az eredeti Death Rock City albumon azért nem bírom, mert az nem én vagyok, ott oda lettek huzigálva mérőre a hangok. Tulajdonképpen be lehetett volna programozni egy dobgéppel is. Nyilván én találtam ki a témákat, de minden szögre lett editálva, aminek azóta esküdt ellensége vagyok. Nekem ez az újrafelvétel azért volt fontos, mert emiatt nem tudom az első Death Rock City-t hallgatni. Ezt az újat viszont imádom, mert olyan, mint amikor együtt zenélünk. Olyan, mint egy próba vagy mint egy koncert, számomra egy élő dolog, a másik pedig robotikusabb.
Barni: Élőben is vettük fel az oslói verziót.
Pándi Mester: Az elsőt pedig sávonként vettük fel, többszöri újrajátszással. Semmi életszaga nincs az egésznek.
Barni: Biztos, hogy más lüktetése és hangulata van az anyagnak így, hogy élőben vettük fel.
Pándi Mester: Más szemlélettel dolgoztunk.
Barni: Nem írtunk át semmit, nem hangszereltük újra. Ez volt a cél, csak közbeszólt a COVID, és minden megcsúszott, de jelen pillanatban itt tartunk, és készülünk a koncertre.
Ki írja a szöveget, és milyen témákat boncolgattok? Mi készül el előbb: a zene, vagy a szöveg? Magyar nyelvű szövegekben egyáltalán nem is gondolkodtatok? A számok pedig gyorsak és rövidek (pár percesek). Hosszabb időtartam nem volt tervben? Mindig csak úgy spontán ez jött?
Foki: A szövegeket én írom, de csak azért angolul, mert az jobban fekszik. Magyar szövegekben nem nagyon gondolkodtunk, mert azt furcsa módon sokkal nehezebb megírni, meg halandzsázni sem lehet, ha elrontja az ember. Ami a kezdetekben elég gyakran megtörtént. Mindig a zene volt előbb, és a szöveg általában elég későn, már közvetlenül a felvétel előtt véglegesedett. A kezdetektől ilyen gyors, rövid számok jöttek. Ezek terjedelme általában pont megfelelő, a koncerten is jobban üt így, meg olyan tömör lesz tőle az egész zene, hogy nincs üresjárat.
Sok zenekar nem szereti, ha zeneileg beskatulyázzák őket. Ti hova tennétek magatokat a magyarországi zenei tablón, ahol a szerteágazó hatásaitok – egy kis Entombed, egy kis Disfear, egy kis Zeke, egy kis Motörhead stb. – révén egyedülállóan szóltok, és elég magasra is tettétek a mércét? Legyen punk & roll?
Barni: Tökéletesen rávilágítottál a zenei hatásokra, mert kedveljük az általad említett zenekarokat is. De volt itt Voivodtól kezdve minden, amit ezer éve hallgattunk csak nem tettük bele soha egyik riffjüket sem.
Pándi Mester: Amikor megalakult a zenekar, akkor még benne sem voltam, de Jakab Zoli (aki a kezdetekben szintén tagja volt a formációnak – a szerk.) nagyon erősen nyomta a Disfear, Entombed stb. vonalat. Ez akkor rajta maradt zenekaron, de nem azzal kelünk és fekszünk, hogy pont ilyet gyártsunk zeneileg, hanem a Barninak jön egy témája, én meg kitalálok rá valamit, tehát sokkal ösztönösebben játszunk.
A nóták szerkezete és maguk a számok hogyan álltak véglegesen össze?
Barni: Nincs benne semmi tudatos, annyira organikusan jött minden. Hoztam egy gitártémát, amelynél annyira adott volt, hogy Pándi Mester mit fog rá ütni, és hogy Fokinak mi áll össze hozzá a fejében.
Pándi Mester: A The Black Horn lemezünk is egy hosszabb kihagyás után íródott úgy, hogy Barni szólt: „Van egy-két témám, megnézzük?!” Megnéztük. Három próba után kész is volt a lemez.
Arról mi a véleményetek, hogy sok rajongó számára a Death Rock City lemez után a Black Horn jóval halványabbra sikeredett?
Barni: Nézőpont kérdése. Mi nagyon elégedettek voltunk vele. Nézd, volt itt elvárás, merthogy a Death Rock City abban az időben, amikor megjelent, elég nagyot ütött itthoni az underground körökben és piacon – hála Istennek! Egy eszenciája volt az egésznek. Aki ugyanazt várta a The Black Horn albumtól, az esetleg kicsit csalódott. Nem akartunk, és nem is tudtuk volna még egy Death Rock City albumot kihozni. Én úgy gondolom, hogy ugyanúgy Chief Rebel Angel. A mi gyerekünk, és belőlünk jött. Igen, tudunk róla, és voltak is ilyen jellegű visszajelzések. Nem is gondoltuk túl, két különböző időszakról van szó, és hosszú idő telt el a két lemez megjelenése között. Ez idő alatt mindenki változott, ahogy mi is. Nem volt keretek közé szorítva, hogy olyan témákat kell írnunk, amilyenek az első lemezen megszólalnak. Jön, ami jön. Ami abban az időszakban a szívünkben és zenénkben volt, az fakadt ki. Stílusjegyeiben az is a mi lenyomatunk valahol. Amennyire külön szakadt az életünk, a barátságunk megmaradt, de azzal meg is pecsételődött, hogy Foki áttette a bázisát Norvégiába.
Pándi Mester: Annak a realitása és esélye, hogy mi koncertezzünk valamikor, konkrétan nulla vagy nulla egy volt.
Tervezitek-e újabb nóták felvételét, illetve műsorra tűztök-e a közönség számára ismeretlen nótákat élőben?
Barni: Egyenlőre nincs erről szó.
Tehát az időbeosztásotok nem engedi, még attól függetlenül sem, hogy Foki kint él Norvégiában?
Barni: Szó szerint idáig jutottunk, és nem is nagyon tervezzük. Ez nem jelenti azt, hogy valamikor ne kerülne rá sor, de ahogy az elmúlt tíz év alakult, és ahogy azalatt működtünk, nem sok esély van rá egyelőre.
Van olyan számotok, amely már régen készen van, de eddig nem került nyilvánosságra?
Barni: Nincs. Gyakorlatilag amit annak idején megírtunk utoljára, az is rögzítve lett azzal a három számos EP-vel / kislemezzel. Azóta nem is írtunk újakat. Ennél a kiadványnál, amely a Trottel Recordsnál kijött bakelit lemezen, az egyik oldalon az Oslóban újra felvett Death Rock City van, a másik oldalon pedig a The Black Horn anyagunk abban a formában, ahogy eredetileg rögzítettük. Illetve, mint már említettem, a Death Rock City-t a Corbata Records kiadja kazettán. De lesz a helyszínen zenekari merchandise.
CD fronton mi a helyzet? Abból van még, lesz még?
Barni: A The Black Horn nem is jelent meg CD-n. A Death Rock Cityből még szerintem van. De hol?
Azt a Hammer Records adta ki még valamikor régen?
Pándi Mester: Néha egész bizarr helyekről kapok jelentést, hogy emberek belefutnak és le is fotózzák. Pl.: Tesco, Media Markt, Libri, Alexandra (amíg volt) stb.
Lesz a bulinak valahol, valamikor folytatása, esetleg hagyományteremtő jelleggel évenként?
Barni: Nem tervezzük, de nem is zárjuk ki ennek a lehetőségét. Most december 16-án a Robotban előkarácsony lesz, és nagy, bő baráti társaság (is) fog összejönni, ahol torok nem marad majd szárazon. Egy nagy nosztalgia bál lesz régi és új arcokkal.
Pándi Mester: Nincs megdumálva, de nem zárjuk ki. Sem megerősíteni, sem pedig cáfolni nem tudom.
Tudom, hogy megindultak már a próbák, kezdtek rágyúrni a koncertre. Ezt hogyan oldjátok meg Foki nélkül?
Barni: Pándi Mesterrel próbálunk, Foki pedig Lillehammerben, ahol lakik, a nappaliban nyomja a basszusfutamokat és ordibál hozzá (nevet).
Pándi Mester: A számok adottak.
Gondolom, pár nappal előtte hazajön Foki, és a koncert előtt jó pár próbát lenyomtok közösen.
Barni: Tévedés. A koncert előtt egy nappal érkezik repcsivel Budapestre (mindketten röhögnek).
Ez most komoly?
Pándi Mester és Barni egyszerre: IGEN!
Pándi Mester: Mi a lemezt úgy vettük fel, hogy nem próbáltunk. Bementünk a stúdióba, és elkezdtük nyomni. Működött.
Barni: De tényleg, és ez nem nagyképűség. Gyakorlatilag pár óra alatt rögzítettük.
Pándi Mester: „Összeülünk élőben” (nevet). Nálunk ugye az van, hogy van három take (azaz számrögzítés, felvétel – a szerk.) és ha abból nincs meg a felvétel, akkor ugrás a következőre. Ha vége van az egésznek és nem sikerült három take-ből, akkor kezdjük újra. Mi ezt alkalmaztuk a The Black Hornnál, és az újra rögzített Death Rock City-nél is. Felrántottuk, és nagyon működött. A The Black Hornnnál volt egy szám, amelyre vissza kellett térni. Most is az volt, hogy meg voltak azok a három take-ek elsőre a Death Rock City-nél, amiből ki tudtuk választani a megfelelő verziót.
Tervezitek-e valamilyen formában (hanganyag, képanyag, DVD stb.) a koncert rögzítését?
Barni: Igen tervezzük, legyen valami nyoma az utókor számára. Beszéltünk róla, hogy meg szeretnénk csinálni…
Pándi Mester: DVD??? Szerintem az már az emberek laptopjába sem megy bele. Nincs is már DVD lejátszóm. Tervezzük, hogy mindenkinek adunk a kezébe egy kamerát, melyet akár fejre is lehet majd szerelni, és ahogy pogóznak, a végén majd összevágjuk (nevet).
Élőben mire lehet majd számítani tőletek december 16-án? Mondjuk, Dr. Máriás (Tudósok) vendégszereplésére, szaxofon szólójára és improvizációjára egyik nótátok végén?
Barni: Ő igen mindenképp ott lesz a koncerten. Ugyanúgy, ahogy az oslói anyagot felnyomta. Nem utazott ki velünk, itthon fújta fel a sávokat.
Pándi Mester: Ugyanazzal a módszerrel dolgozott ő is: felnyomott két különböző take-et, és ment a variáció, hogy akkor melyik legyen. Nagyon frankó lett, hogy a kettő párhuzamosan megy. Amikor tudtuk, mindig hívtuk. A Dürer Kertben is játszott velünk az ingyenes GOREZONE Partyn (R.I.P.) is.
Barni: Rövid, de pörgős showt tervezünk, maximum fél órában, ahol a zenén lesz hangsúly. Minden rosszéletűt várunk december 16-án a Robotba.
Pándi Mester: Az a cél, hogy mire valaki előveszi a telefonját, hogy rögzítse a koncertet, addigra vége is legyen (nevet).
Köszönöm az interjút, és sok sikert a bulihoz.
Barni és Balázs: Mi köszönjük a lehetőséget!
Lejegyezte + fotók: Dr. Narcisse
Lektor: Magnetic Star
