RockStation

Nightwish | Beast In Black | Turmion Kätilöt @ Papp László Sportaréna, 2022. december 20.

Északról jött, télen, jó kedvre derített, mégsem a Télapó. Mi az?

2022. december 21. - theshattered

nw-1.jpgIdén már másodszor látogatott el hozzánk a Nightwish. Először a Fezenen léptek fel július végén, majd végre-valahára a két éve tili-tolizott Aréna bulit is letudták az egyre inkább internacionálissá váló, alapból finn csapat. Így, hogy 2022-ben már másodjára, összesen negyedjére volt szerencsém elcsípni Tuomas Holopainenéket, volt viszonyítási alapom, mégis milyen lett a koncert, de erről kicsit később. (Fotók: Lányi Kristóf)

Az, hogy kit mennyire visel meg a Karácsony előtti nagyroham (a több esetben számomra abszolút ellenszenves "kell, kötelező, minél drágábbat, minél nagyobbat" vásárlásokkal), annyira nem mozgat, inkább csak azért fontos ez, mert az ünnepek előtt igenis jólesett egy kis lekapcsolás, már ami az élőzenét illeti. A Nightwish pedig pont ideális egy mondhatni évzárásra. A nem feltétlen egységes megítélésű - általam sem igazán kedvelt - Human.  :||: Nature. bemutató kanyarja még a Nagy Világvége időszakáról került át erre a jó hangulatú kedd estére, ahol a már korábban velük turnézó Beast In Black és a szintén finn Turmion Kätilöt melegítettek be nekik.

A beengedés rendben volt, bár sikerült a lassabb sorba beállnom. Némi taktikázás után aztán sikerült bepottyanni a korábbi koncertek révén már számomra jól ismert Arénába, a már megszokott módon csattogtam le az állóhelyre, amit kaptam. Gyors üdcsi vásárlás (még mindig igyekszek alkoholmentesen szórakozni), megtörtént a megszokott, keverő melletti hely befoglalása, aztán csak a kezdésre kellett várni. Az pedig el is jött annak rendje és módja szerint.

tk-1.jpg

A Turmion Kätilötről szégyen, nem szégyen, annyit tudtam eddig, hogy "van". Mármint így a nevükbe belefutottam néha, talán próbálkoztam is a zenéjükkel, de annyira nem jött át, hogy tartósan rácuppanjak az indusztriális, amúgy maximálisan táncolható hörcsimetalra. Tudjátok, van olyan, hogy egyszerűen nem... Ez nem befolyásolta az első találkozásomat a hattagú gárdával, hiszen kíváncsian vártam, mit szállítanak. Volt már, hogy élőben győzött meg egy zenekar, nem pedig lemezen. Nos! Hogy jó hangulatot csináltak, az talán finom kifejezés. Ahol álltam, onnan jól láttam, hogy a kiemelt állóban nagykanállal ettek minden rezdülést ami a színpadról jön, szó szerint kisajtoltak mindent a nekik kiszabott körülbelül fél órából. Mivel ennyi idő maximum egy grindcore zenekarnak elegendő egy bő áttekintésre, így inkább csak szemezgettek az életműből, de jutott némi kommunikáció is. Így élőben bejött a dolog, mozgott a lábam az egy kivételével finnül előadott dalokra, de továbbra is úgy érzem, nem feltétlen az én zeném, még ha egyébként amúgy működnie is kellene nálam a receptnek. Viszont abszolút értem, miért jelentek meg ennyien ezen a korai órán megnézni őket, szóval... Igen. Aki repetázni szeretne, vagy többre vágyna, február 16-án a Barba Negrában amúgy megteheti, szóval lesz mód egy kicsit bővebb áttekintésre.

bib-5.jpg

A Beast In Black viszont megint jött, látott és győzött. A kvintett megint hatalmasat suhintott a lendületes, hiperdallamos "bőrgatyás" zenéjével, ami ellentétben a Turmionnal, nagyon bejön nekem, pedig aztán ez a vonal tényleg nem igazán kenyerem. Fura vagyok, tudom. A nemzetközi összeállítású,de talán alapjaiban finnek mondható csapat kirobbanó formában szántotta fel oda-vissza a deszkákat, szépen egyensúlyozva az eddig megjelent három nagylemez anyagából. Yannis Papadopoulos egy bruuuutálisan jó énekes és frontember, aki a szólókat leszámítva végig ott volt a színpadon és keltette a pozitív hangulatot, amikor pedig feladata, azaz énekelnivalója volt, olyan pontossággal, erővel és lendülettel facsarta meg a hangszálait, hogy még úgy is, hogy tudtam, mire számítsak, több esetben befoltoztam a gatyeszomat. Eszméletlen az arc! Na persze mit sem érne ez az egész a többiek, meg a jó hangosítás nélkül, amire egyébként egész este nem lehetett panasz. Az első pillanattól kezdve jól szólt minden zenekar, talán idén még nem is hallottam ilyen szépen belőtt hangképet. Kihangsúlyozom, a keverő környékén vertem tábort, lehet máshol máshogy tapasztalták, de az én helyemről príma volt minden. Egyébként a Beast In Black is visszajön majd Budapestre hamarosan, a Molnár Máté által - természetesen magyarul - belebegtetett március 14-i koncerten érdemes elgondolkodni, majd meglátom, mit hoz a jövő. Sűrű lesz az év eleje. De az biztos, hogy most hatalmasat mentek és láthatóan nem csak én éreztem így. Ha a Turmion betüzelte a nézőteret, a Beast egyenesen felrobbantotta azt. Így kell ezt!

bib-3.jpg

A Nightwish-hez kötődő viszonyomat nem ecsetelem, megtettem már korábban. Maradjunk annyiban, hogy ellentétben sokakkal, én szeretem mindhárom korszakukat és bár Floorral hatalmas vásárt csináltak Tuomasék, a Jansen kisasszonnyal készített lemezek már kevésbé találtak be nálam. A jelenlegi turné alapját, apropóját képező Human. :||: Nature. meg pláne. Ahogy írtam, nyáron már volt szerencsém elcsípni őket a Fezenen, ahol egy igen jó műsort adtak, elégedetten csettintettem és vártam, hogy vajon mi lesz itt év végén, ha egy fesztiválos bulit így leszállítottak. Nos, ennek tükrében félig-meddig csalódnom kellett, de ez lehet csak azért volt, mert tudtam, mit fogok majd kapni.

Persze ahogy a rajongók jól tudják, nem mentes a negatív előzményektől ez a turné, hiszen Floor mellrákkal való küzdelme és a közeledő kemója valószínűleg nem mindig tartotta fejben a színpadon őt, ezt lehetett is látni, ahogy azt is, hogy valószínűleg kevésbé lehet nyugodt mostanában, mintha egy-két ránc megjelent volna az énekesnőn (amit nyáron amúgy még nem láttam). Értelemszerűen ő sem gép, még ha a zeneipari gépezet egy alkotóeleme is. Ember - rossz szójátékkal élve - a maga természetével és egy ilyen betegség mindenkit meg tud rottyantani, akármilyen erős az illető. Persze Emppu a szokásos bohóckodásával így is meg tudta nevettetni (főleg az I Want My Tears Back alatt) a Kisasszonyt, szóval nagy baj talán nincs, de foglalkozzunk inkább a koncerttel!

nw-17.jpg

Az friss lemezhez igazított, nyárról nekem már ismert intró a beígértnél két perccel később kezdődött meg (ráláttam a keverő vezérlőjére, amúgy nem szoktam erre ennyire rágörcsölni a percekre), utána rögtön annak az új anyag húzódala, a Noise lett az első, amit megkaptunk. Ezt követően szép arányban jött a többi nóta is, melynek körülbelül negyede került ki a friss termésből, szépen elegyengetve a korábbi legszebbek között. Ezzel nincs is gond, hiszen nincs is annál gázabb, amikor egy lemezbemutatón egy-két dallal letudnak egy teljes albumot, tehát ez egészségesnek volt mondható. Az életmű többi részéből viszont kevésbé éreztem, hogy jó lett volna a merítés. Míg nyáron kaptunk Planet Hellt, Sleeping Sunt, itt a lassabb, merengősebb tételek kerültek be az alapjában véve nem igazán megkavart sorba. Sőt, kimondottan "rosszul esett", hogy a Once előtti érából egy fia nóta sem került elő, pedig mondjuk a Sleeping Sunt szívesen meghallgattam volna úgy, hogy nem a körhinta tuc-tuca nyomatja az alapot a háttérből (ahogy történt az Székesfehérváron).

Persze a kötelezők, mint az említett Storytime, az Élan, a Nemo, a Dark Chest Of Wonders mind veretesen és büszkén, bombaként hasító tömbökként képviseltették magukat, talán már az I Want My Tears Back sem meglepetés senkinek egy Nightwish koncerten, de a többi úgy istenigazából kevésbé talált be nálam. Mondjuk igazi érdekességnek talán csak a Sahara és az Our Decades In The Sun akusztikus és valóban szép verziója számított, más igazán meglepő sajnos most nem. Bevallom, hiába az amúgy tényleg csúcsra járatott hangulat és láthatóan lelkes és hálás közönség, én egy kicsit többet vártam volna. Viszont eljött a pillanat, amikor tudtam már, hogy nem lesz semmi extra, legalábbis a dalokat tekintve. Ez pedig akkor hasított belém, amikor megszólalt a Last Ride Of The Day. Ekkor már tudtam, hogy mi következik, hiszen ez a nóta a Ghost Love Score-ral és a The Greatest Show On Earth-szel beégett záróelemek lettek az utóbbi időben. Amikor elkezdődött az amúgy imádni való Ghost Love Score, gyorsan csekkoltam is az időt, mert tudtam, innentől fél óra és kalap, plusz az sem volt mellékes, hogy állunk "vonatilag" - bőven volt idő, még kis merch is belefért szerencsére.  Azt a korai korszakról szóló könyvet már a koncert előtt kinéztem magamnak, ami úgy érzem - hiába a borsosabb ár- jó vétel volt.

nw-9.jpg

Marko hiányán és Jukka bevételén, a férfiénekek Troyra ültetésén különösebben nem időznék, hiszen ez, ahogy ezen a szinten elvárható, teljesen gördülékenyen zajlott le, de azért kíváncsi vagyok, a jövőben mit tudnak majd kihozni ebből a felállásból. Főleg az énekek terén, mert a szőrmók basszer azért mindig is elég jellegzetes hangsávokkal toldotta meg mindig is a Nightwish zenéjét. Ez rosszabb esetben a 2024-re ígért lemezen úgyis kiderül majd.

Summa summarum hiába minden tökéletesség és a frenetikus hangulat, nem ez volt a kedvenc Nightwish koncertem. Persze ennek egyrészt az lehetett az oka, hogy a friss anyag dalai nálam legalábbis nagyon leültették a bulihangulatot, de talán az is, hogy igazi régi nótákat, érdekességeket nem igazán kaptunk ezen az estén. Ezt leszámítva egy tökéletes és tényleg jó hangulatú estének lehettünk szem- és fültanúi, de talán még egy negyed óra és egy-két plusz dal jól jött volna a hőskorból. De mint tudjuk, ez nem kívánságműsor! Ha megint elindulnak Holopainenék, legközelebb is kétségtelenül ott lesz a helyem a koncertjükön.

A fényképeket Lányi Kristóf készítette. További fotókat ITT találtok.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1418007396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum