Számomra az év egyik legnagyobb hazai meglepetése, arcon csapása volt a Beerzebub új anyaga. A rendszerkritikus szövegekkel megáldott, a hazai keményzene jeles képviselői vendégként felvonultató anyag, egyből belopta a borítójával együtt magát a szívembe és azóta is pörög az EP, nem is keveset! Egyértelmű volt a számomra, hogy az évet a zenekar arctalan hangjával kell lezárnom. A 2022-es évet értékeltük Bogyó Ádám énekessel

RS: Hogy vagy Bogyesz?

Helloka! Köszönöm a kérdést, így december közepén már megfáradva. Elég sok nehézség volt ebben az évben. Hosszú volt most a melós őszi időszak is és szerencsére azért koncertek is voltak jócskán – épp most zártuk az évet Veszprémben egy jótékonysági bulikán -, de végre a szokásos karácsony előtti év végi szabadságot töltöm a famílíával, úgyhogy nem lehet ok panaszra.

RS: Hangolódsz már a Karácsonyra vagy éppen az újabb közösség hergelésére készülsz egy szöveggel?

Ember! Most jöttem ki a templomból! Szerinted hogy ne hangolódnék adventi időszakban az egyik legfontosabb keresztyén ünnepre?! Hagyjuk már…

RS: Viccet félretéve. Idén jött ki a Szavak Ereje EP, amit a sajtó egyöntetűen imádott. Hogy látod így az év vége felé? Mekkorát ment a lemez?

Így van, idén április 3-án a legfontosabb nemzethy ünnepünk, a Választások alkalmából jelent meg ez a politikus magasztaló dalcsokor, ami a mi kis földalatti mozgalmunkban valóban egy új szintre emelte a zenekart. A zenei sajtó elismerően nyilatkozott, legalábbis az a pár orgánum, akik írtak róla. Az biztos, hogy észrevehető az online zenei platformokon és a koncerteken is, hogy az embereknek bejött ez a pár track és tudtak azonosulni a mondanivalóval. Bulik után is folyamatosan kapjuk a pozitív kritikát, hogy bár sok rendszerkritikus előadó van, valahogy mi mégis a kisember nyelvén és direkten szólalunk meg. Az ő nyelvükön. Ráadásul magyarul. Én személy szerint imádok koncertek után dumálni a srácokkal a pultnál a világ dolgairól vagy arról, hogy azért jó a pénz, mert be lehet váltani sörre… A Beerzebub révén nagyon sok új embert ismertem meg idén és bírom, ahogy alakulnak és erősödnek a kapcsolatok. Jó érzés ennek az underground közösségnek a része lenni.

RS: Mi kellett volna ahhoz, hogy ez egy fullos album legyen nem pedig “csak egy “ EP?

Igazából nem tudom, hogy mai irányzatok szerint hol van a határ a nagylemez és az EP között. Nem is feltétlenül foglalkoztunk ezzel. Itt van 5 új dal, 1 Liberal Youth átdolgozás és egy intro kb 30 percben. Nevezze mindenki annak, aminek szeretné, a lényeg, hogy addig hallgassa, amíg a forint a legerősebb valuta nem lesz, mert akkor tartósan köztudatban maradunk!

RS: Nagyon nagy hangsúlyt fektettek abba, hogy minőségi videókkal jelenjetek meg a hallgatók/nézők előtt. Várhatunk még valamit az idén?

Mindenképpen szerettünk volna még idén egy új dalt, új klippel! Főleg, hogy a Rockmaraton jóvoltából kaptunk egy gyakorlatilag ingyen klipkészítési lehetőséget, de sajnos ez már csak jövőre fog megvalósulni. Nem akarok mélyen belemenni a dolgokba, de most ősszel olyan tartós egészségügyi problémák jelentkeztek a kis családomnál, amik miatt szétcsúsztak a zenekari tervek és még egy fokkal nehezebb lesz a jövőt is koordinálni egy darabig. Bízzunk benne, hogy a végeredmény azért kárpótolni fog mindenkit a várakozásért!

RS: Amúgy valamelyik politikushoz eljutott bármelyik dalotok is, illetve jött visszajelzés, hogy egy említett illető találkozott vele?

Lehet, hogy eljutott, de hozzánk ilyen hír nem jött vissza. Annyi biztos, hogy két dorogi tesónk skoda fábiájának hátsó szélvédőjén ott figyel legnemesebb Viktor királyunk és Ferenc árnyékkirályunk egy általunk népszerűsített papírmaszk formájában, amiről a Blikk vagy a Bors vagy tököm tudja melyik moslékbulvár hozott le nyomtatott cikket. Lehet, hogy ez valamelyik féregfark toronyőrhöz eljutott ott az emberkertben, de igazából lényegtelen.

RS: Rengeteg helyen játszottatok, ellenben annál több klub kimaradt. 2023-ban illene nyomni egy országos turnét, nem?

Drága Tamásom tudom, mire akarsz kilyukadni! Évek óta ígérek neked egy miskolci koncertet! Ha minden jól megy, akkor jövőre ez tényleg meg is fog valósulni. Mint fentebb említettem, vannak jócskán folyamatosan nehezítő tényezők, de 2023 a zenekar fennállásának 5. éve lesz, úgyhogy van sok tervünk és igyekszünk jóval több helyre eljutni, ahol várnak.

RS: Új dalokkal most hogy álltok? Jön az új lemez?

Mi egy olyan zenekar vagyunk, akik kibaszott nehezen tudnak összejönni próbálni és ha ez meg is történik az is rövid idő és főképp mással telik, ha-ha! Épp most próbáljuk meg reformálni a háttérfolyamatokat, mert ugyebár tudjuk, hogy a magyar reformok is működnek, úgyhogy miért ne menne pont nekünk? Szóval próbálunk több energiát rakni a produktív dolgokba is, de az egyetlen ellenségünk mindig a kurva idő. Ennek ellenére lesznek új dalok természetesen, a folyamat zajlik most is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy remek zenészek vesznek körül, csak az időhiányt kell leküzdeni és akkor minden tökéletes lesz! Csak győzzük kivárni az eredményt, ha-ha!

RS: A sok koncert mellett azért gondolom, mulatni is volt idő. Melyik a legemlékezetesebb buli az évből?

Igazából akármennyire is egy utálatos közhely, de elmondhatjuk, hogy idén még nem volt szar bulink. Nyilván a mi szintünkön mérve. Viszont a két legkiemelkedőbb számomra a Toxic Weekend és a most decemberi győri Rómer Házas buli volt. Az előbbi azért, mert szimplán egy hihetetlen király punk-hc fesztiválról van szó festői környezetben, az utóbbi pedig azért, mert ott a helyi szintér olyan szinten megmutatta, hogy mennyire tudja képviselni még ezt a szubkultúrát, hogy tanítani való. Ha viszont most valami bebaszós-mulatós sztorira gondoltál a kérdéseddel, akkor nem tudok kiemelni semmit, ugyanis mindegyik koncert ilyen, ha-ha! Az eféle tartalmaknak nemrég hoztunk létre egy DikhTok csatornát, hogy a közönség ne velünk nevessen, hanem rajtunk.

RS: Nős vagy, apuka. Mennyire nehéz összeilleszteni a zenész életmódot és a családot nálatok?

Két gyermek büszke faterja vagyok, de ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon nehéz összeegyeztetni a zenekart, a munkát és a családot. Oldalbordámnak hála, meg tudjuk oldani, de nagyon nagy szervezések árán és szüksége van neki ehhez brutál sok kitartásra és türelemre, amiért mérhetetlenül hálás vagyok. Ha nem így kezelné ezeket, akkor jelenleg biztosan nem lenne határozatlan ideig Beerzebub vagy legalábbis nem ebben a formában. Egyébként előző koncertes kérdésedre válaszolva egyelőre főként azért sem jutottunk el innen északnyugatról mondjuk délkeletre, mert nehéz megoldani a logisztikát. Gitárosunknál is kisgyermek van, így most koncert ügyileg ebben az első pár évben mi vagyunk a gyenge láncszemek, de azért idővel ez is javul majd.

RS: Van különleges bejgli recepted, amit most megosztasz velünk?

Szerintem karácsonykor az emberiségre mérhető legnagyobb büntetés a bejgli, így én skipelem a dolgot, de kérdezd meg rezsiszilárdunkat, biztosan van valami jó velős-pacalos gulyásbejgli receptje.

RS: Hogy látod most az Ország jövőjét, a jövő évét?

Ha teljesen őszinte akarok lenni, én nem vagyok azért annyira borúlátó, mint az sokszor a szövegekből átjön. Bízom benne, hogy a magyar nem annyira buta nép, mint aminek mutatja magát sokszor. A Covid időszakból is sikerült felállni és én kívánom mindenkinek, hogy ebből az időszakból is sikerüljön minden tekintetben! Kicsit féltem amúgy, hogy a rezsidémon idézések miatt sok koncerthelyszín bele fog állni a földbe, de szerencsére eddig még úgy néz ki mindenki nagy erőkkel kitart és remélem, hogy ez a tavaszi még nehezebb szakaszban is így lesz. Nyilván ennél jóval szerteágazóbbak a problémás dolgok, csak minket zenekari szinten főként ez érint jövőre. Szorítok mindenkinek az országban, tágabb értelemben is!

RS: A jövő évre nézve is maradnak a kritikus szövegek, vagy most el fogsz kacsintani más irányba is?

A társadalom és rendszerkritika alap, a Majka meg kiszophatja, hogy mit beszélnek a városban, de ezt csak úgy zárójelben jegyzem. Téma rengeteg lenne, sokat is szeretnék érinteni, de megint jönnek a gyenge kifogásaim, hogy amióta megvan a második kiskölyök, azóta százszor nehezebben jönnek a sorok, nem igazán van időm elmerülni a gondolatokban. Aztán ehhez hozzá jön, hogy a zeneírás is lassú folyamat nálunk, de ígérni kurván tudunk, mint amolyan jó politikus, úgyhogy jövőre lesz minden is! Csak figyelgessetek!

RS: Mit gondolsz, meddig érdemes még kitartani?

Figyu folyamatosan előre kell menni, nem hátra és akkor nem lesz baj. Megtanultuk a főispánoktól, ugyebár. Egyébként meg ebben nem tudok objektív véleményt mondani. Nem tudom beleélni magam azon emberek helyébe, akik eltipliznek innen, de maximálisan megértem őket. Sokszor foglalkoztatott engem is a lécelés gondolata, de annyira sok minden köt ide, hogy képtelen voltam megtenni, amit még nem is bántam meg egyelőre. Ki tudja még, hogy mi lesz mondjuk. Annyi biztos, hogy csak saját magad tudsz segíteni magadon, egyik rendszer sem fogja ezt megtenni helyetted. Nem érdeke. Ha viszont lehetőségeidhez mérten ellenállsz a rendszer elnyomásának és magadnak vagy a családodnak biztosítasz egy kis menedéket, amit akár otthonnak is hívhatsz, ezek mellé még megpróbálsz gondolkodni is és tudatosan élni az életed, akkor máris tettél egy lépést azért, hogy ne csak egy egyszerű droid legyél a hatalom markában. Ehhez az ellenálláshoz pedig mi is és egy csomó remek hazai banda adta a háttérzenét eddig is és fogja a jövőben is! 

Köszönöm az interjút tiszelt riporter úr, tisztelt honfitársam…és öhm…Boldog karácsonyt kívánok!

Koncertfotók: Lányi Kristóf