Pénteken megjelenik a Periphery új nagylemeze, a Periphery V: Djent Is Not A Genre. Ez adta az apropót, hogy beszélgessünk kicsit a zenekar egyik gitárosával, a totálisan jó arc Jake Bowennel, akit a lemezzel kapcsolatos kérdések mellett olyan témakörökkel is megtámadtam, mint a mesterséges intelligencia, vagy éppen a videojátékok. Tartalmas beszélgetés következik!
Ez volt a zenekar fennállása alatt a leghosszabb dalírási folyamat. Milyen problémákkal kellett szembenéznetek ez alatt a körülbelül két év alatt?
Jake: Tudod, volt egy pár dolog. Először is, pár hónappal azután kezdtük el a lemez írását, amikor beütött a Covid. Akkor megpróbáltuk kimatekozni, hogy vajon mi lehet a legbiztonságosabb módja az összejöveteleknek, dalírásnak,vagy egyáltalán bárminek. Ez volt az egyik legnagyobb akadály már az elejétől fogva. Aztán dalírás közben többször felszerelést cseréltünk, nem beszélve arról, hogy a lemez kitűzött irányát is folyton változtattuk. Többször is beszélgettünk arról a zenekarral, hogy mi lenne a legjobb módja a lemez megírásának, mert legalább olyan jó anyagot akarunk, mint a Periphery IV volt. A zenekaron belül a Periphery IV-et érezzük a legerősebb anyagunknak, így ezt tartottuk végig a szemünk előtt, így dolgoztunk végig az új lemezen. Erősen analitikus szemszögből néztünk a zenére, de zsonglőrködtünk egy jó pár dologgal, hiszen nem akartuk elidegeníteni a rajongói bázisunkat, de mégis meg akartuk mutatni, hogy állunk most, ebben a pillanatban. Persze próbáltunk az eddigieknél jobb dalokat is írni. Ez az egész elég absztrakt dolog, ha megpróbálod ezt mind egybesűríteni. Azt hiszem, ezek voltak így hirtelen.
Minden lemezetekkel egyre magasabbra teszitek a lécet. A mostanival elégedett vagy?
Jake: Igen, bár ez elég általános válasz, hiszen a legtöbb zenekarban van egyfajta torzító érzés a közelmúltat tekintve. Mindenki azt gondolja, hogy a legutóbbi lemeze az addigi legjobb, meg hasonlók. Ha kimondottan az én nézőpontomról van szó, mármint a zenekaron belüli dalszerzést nézzük, akkor talán valóban így érzek, hiszen ez az album a tagok különböző hangjainak tökéletes keverékét adja. Tudom, hogy milyen keményen dolgozott rajta mindenki. Mindegyikünk igazán mélyre ásott, hogy a tudásának legjobbját hozza ki magából és a dalokból is. Ezt egyszerre mondom befogadói és résztvevői szempontból is.
Az előzetes lemezhez adott promóanyag azt mondja, hogy a zenekar a tudásának határait feszegeti ezzel az albummal. Ez mit jelent?
Jake: Ezt nem igazán tudom! (nevet) Valóban túlteljesítettünk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Ha ez azt jelenti, akkor ez igaz. Én a magam szemszögéből azért nem mondanám, ezt valaki más figyelte meg a zenekarral kapcsolatban. Igazából, ha valaki ezt gondolja, az jó, mert valóban keményen dolgoztunk, de nem hinném, hogy a zenekar bármikor a közeljövőben abba szeretné hagyni. Remélem, van még hely, ahová még ki tudunk nyújtózni a jövőben.
Ha egy alapvető dolgot kellene mondanod, akkor mi lenne a fő különbség az új lemez és az eddigi kiadványaitok között?
Jake: Ööö… Azt hiszem, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a dalírásra és a hangszerelésre, mint eddig bármikor. Persze, mindig is törekedtünk erre, de mivel minden albummal tanulunk valami újat, így lehetőség van rá, hogy az előző lemezzel összeszedett tapasztalatokat hasznosítani tudjuk a következő lemeznél, vagy amin éppen dolgozunk. Amíg olyan objektíven állunk a zenéhez, amennyire csak lehet, addig minden, amit addig tanultunk, továbbmegy a következő lemezre. Remélhetőleg minden ilyen lépés egy fejlődés, vagy egy következő lépés az előzőhöz képest. Valójában ez csak ilyen elméleti dolog.
Számomra az új lemez sokkal inkább a Select Difficulty folytatása, mint a Hail Stané, mivel több fogós téma van rajta. Jól látom?
Jake: Szerintem ez egy nagyon jó megfigyelés! Nem tudom, hogy ez igaz-e vagy sem, de szerintem a Periphery III nem kapja meg a rajongóinktól azt a kellő figyelmet, mint amit megérdemelne. Pedig szerintem azon a lemezen nagyon jó dalok vannak, a saját elvárásaink szerint is. A Periphery IV nekem inkább egy egyben hallgatós lemez. Összességében jobb dalok vannak rajta, de a Periphery III-n vannak olyan igazán különleges pillanatok, amik… Például mint a Lune, vagy a Marigold. Ezeknek a daloknak önállóan is megvan a maguk egyedisége. És lehet, hogy igazad van, hogy a IV-en nincsen annyi ehhez hasonló pillanat, de dalszerzési szempontból jobb. A Periphery V szerintem ennek a kettőnek a keverékét hozza, azaz ott vannak az emlékezetes pillanatok, de emellett dalszerzési szempontból is sikerült előrébb lépnünk. Szóval tudod… Mindent a maga helyén kell kezelni.
Ha már a dalokról van szó. A Wildfire-ben Jorgen vendégszerepel a Shiningból. Hogy került ő a képbe?
Jake: Annak idején együtt turnéztunk a Shininggal, talán 2014-ben. Devin Townsenddel és a Shininggal együtt játszottunk. Azután végig kapcsolatban maradtunk Jorgennel és a többi Shiningos sráccal is. Bármikor, amikor szaxofonra van szükségünk egy dalban, ő az első, akit felkeresünk, hiszen egy fenomenális zenész. Ez egy olyan dolog, amire az embereknek érdemes odafigyelnie. Már nagyon régen ott van a színtéren és mindig is nagyon-nagyon jól játszott. Szóval igen… Hatalmas forma!
Az Athropos videóját mesterséges intelligencia segítségével készítettétek el. Hallottam már vitákat a mesterséges intelligencia által generált művészetről és a hagyományos művészet jövőjéről. Szerinted a mesterséges intelligencia helyettesítheti a jövőben a zenészeket, vagy úgy általában a művészeket?
Jake: Könnyen meglehet! Szerintem az emberek majd… Az emberek azért találták ki ezt, mert mindig igyekeznek mindent egyszerűbben, máshogy, vagy másmilyen módon megoldani. De szerintem mindig meglesz majd a módja annak, hogy meg tudd majd különböztetni a kettőt. Egyelőre még nem mosódik el a határvonal a kettő között. Ránézésre meg tudom mondani valamiről, hogy az mesterséges intelligencia által készített alkotás, vagy nem. A szövegeknél már kicsit nehezebb a dolog, mert az emberek eredendően nem írnak olyan jól. De ha beírod a Google-be, hogy Chat AI, ott vannak ilyen dolgok. Talán a szövegeknél egyszerűbb csalni, de ha a zene kifejezésmódjáról és egyfajta tökéletlenségéről beszélünk, akkor azt sokkal nehezebb reprodukálni. Erre nagyon jó példa az ének. Nem találsz olyan intelligenciát, ami megérti, hogy mi a megfelelő szöveg az adott zenei környezetben. Talán körülbelül meg tudja azt határozni, de nem hiszem, hogy a közeljövőben meg fogják ugrani a lécet. Lehet, hogy tévedek, nem vagyok szakértő. De úgy gondolom, hogy… Tudod, az embereknek kell, hogy a zenét élő zenészekkel reklámozzák. (nevet) Ezt pedig egyértelműen akkor tudod bizonyítani, amikor élőben játszol. Persze, vannak már mesterségesen generált dalok, rá is tudsz keresni YouTube-on. Mindegyik rettenetes! Nincs benne az emberi érzékenység és tudás, hogy mi miért passzol össze. Nyilván le tudod utánozni a hangzást... De hiányzik belőle az érzés és annak a kifejezésmódja. Ezért is beszélünk egy gépről.
Az album címe, a Djent Is Not A Genre egy elég népszerű mém a színtéren. Az, hogy ezt használtátok, egy vicc akart lenni, vagy egyfajta kinyilatkoztatás, vagy micsoda?
Jake: Igazából ez csak egyfajta vicc. Mi teljesen tiszteletben tartjuk, hogy a djent egy stílus, senki nem gondolja a zenekarból, hogy ne lenne az. Elég jól ismerjük a színteret, ismerjük a zenehallgatók ízlését és tudjuk, hogy páran viccesnek fogják ezt találni. Persze néhány embert biztosan megbántunk majd, vagy zavarni fogja őket, pedig nem is mondtunk sohasem olyat, hogy ez igaz lenne. Szerintem ezt egy viccként kell felfogni, mi is inkább szeretetből csináljuk, mert megmutatja a hallgatóinknak és mindenkinek a színtéren, hogy jól ismerjük őket. Tudjuk, hogy ez a név egyfajta reakciót vált majd ki azokból, akik ilyen stílusú zenét hallgatnak. Nagyon sok névötletünk volt, tényleg több száz javaslat, amik meg sem közelítették ezt a szintet, aztán bedobtuk, hogy legyen Djent Is Not A Genre. Mindenki rábólintott, így ez maradt.
Tudsz esetleg mondani párat, amit végül elvetettetek?
Jake: Nem, nem tudok, nem írtam le őket, éppenséggel már rögtön azután sem tudtam volna felidézni legtöbbjét. Nagyon buták voltak. Mind az összes többi albumcímünk. (nevet)
Igen, szerettek vicces címekkel előállni, mint a Hail Stan.
Jake: Igen, nem is próbáljuk túlzottan komolyan venni magunkat. Ha csak Periphery IV, meg Periphery V lenne a címük, úgy tűnne, mintha meg sem próbáltunk volna nevet adni nekik. Szeretjük a sorszámokat, de szeretünk mellé ilyen okos tojás alcímeket is adni, mert ilyen bolondosok vagyunk. Bolondos legények vagyunk! (nevet)
Most néhány könnyebb kérdés jön. Mik voltak a kedvenc gyerekkori hobbijaid?
Jake: (meglepődötten elgondolkodik) Nagyon szerettem Legózni. Mindig azzal játszottam, mindig építettem valamit. Űrhajókat például, meg ehhez hasonlókat. Meg egészen fiatal koromtól játszok videojátékokkal, az első Nintendómat talán '87-ben kaptam meg, azóta is rendszeresen játszok. Voltak mindenféle gyűjteményeim is. Kőgyűjtemény, aprópénzgyűjtemény... Szerettem a sportokat is, de azt nagyon hamar magam mögött hagytam, mert felfedeztem a zenét és tudtam, hogy egyszer zenész akarok majd lenni. Akkoriban a zene és a sport nem tartozott egy lapra. Azok a gyerekek, akik a sportokat szerették, nem igazán kedvelték a zenét, vagy legalábbis azt a zenét, amit én szeretek és vica versa. Két módja volt a felcseperedésnek, vagy művész leszel, vagy sportoló. Megpróbáltam sportoló lenni, de nem igazán tetszett. Meg aztán mindig is elég kicsi voltam a koromhoz képest, nem igazán passzoltam az atléták közé. Aztán felfedeztem magamnak a gitárt.
Volt, vagy van esetleg kedvenc videojátékod?
Jake: Igen! A kedvencek, mármint az örökös kedvencek azok... Az örökös kedvencem jó eséllyel a Super Metroid, amit még SNES-re adtak ki. Bárhol, bármikor le tudok ülni és játszani vele, sosem tudok ráunni. Az egy tökéletes játék. Aztán nagyon szeretem még a Final Fantasy sorozatot, a FF játékokon nőttem fel. Még egy Final Fantasy tetkóm is van! Nagyon sokat költöttem erre a sorozatra. (gondolkodik) Most épp a Cyberpunkkal játszok, meg az új Hitman résszel, a Freelancerrel, ami egyfajta randomgenerált Hitman Mod. Jó muri!
Van-e esetleg kedvenc rajfilm sorozatod?
Jake: Talán a régi Simpson család részeket mondanám. Az első-második évad időszaka nagyon-nagyon vicces, szerintem sikerült minden korosztály számára humorossá tenniük, nézzék azt bárhol a világon. A Simpson család szerintem egy nagyon vicces sorozat.
Rendszerint fel szoktam tenni ezt a kérdést interjú közben. Ha meglenne a lehetőséged, hogy bárhová elutazz térben és időben, mit választanál és miért?
Jake: Ööö... (hosszasan gondolkodik) Nem tudom! Sosem gondolkodtam még ezen. (nevet) Talán visszamennék abba az időszakba, amikor még gyerek voltam és megmondanám a kis Jake-nek, hogy nyugodjon meg egy kicsit és ne legyen olyan fura egyfolytában. Ha nem léphetnék kapcsolatba magammal, mondjuk paradoxonok, vagy ilyesmik miatt (nevet), akkor talán az időszámítás legvégére utaznék el és megnézném az univerzum összeomlását.
Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál rám!
Jake: Ugyan, én köszönöm!
