Tribute zenekarral szökőévente talán ha egyszer interjúzunk. Ez esetben viszont a világ első női Iron Maiden tribute bandájáról beszélünk, és az egyes tagok zenei múltja, hírneve is feljogosítja a - hazánkban legutóbb az Accept előtt látott - társaságot arra, hogy teret adjunk nekik. A beszélgetésen mind az öt hölgy jelen volt, és MAIDNEM (már bocsánat…) a teljes formáció hozzá is tette a magáét.
Milyen volt a ma esti fellépés?
Wanda Ortiz (“Steph Harris”): Nagy móka!
Kirsten Rosenberg (“Bruce Chickinson”): Igen, óriási volt a közönség, a hely is tetszik, és hát Accept rajongóknak játszani sem akármi! Nagyszerű volt.
Nem először jártok nálunk. Ott voltatok a tavalyi FEZEN-en…
Kirsten (“Bruce”): Az is klassz volt, de a város nevét nem fogom tudni helyesen kiejteni…
Wanda (“Steph”): Azelőtt meg játszottunk a Drrr…
Courtney Cox (“Adriana Smith”): Wiener Snitzel…
Wanda (“Steph”): …Dürer Kert nevű helyen. Ott játszottunk először Magyarországon. Négy éve, ha minden igaz.
Courtney (“Adriana”): Azért emlékszünk rá így, mert ugyanaz volt a catering brigád (nevet).
Kirsten, jól tudom, hogy vannak magyar felmenőid?
Kirsten (“Bruce”): Ami azt illeti, most hallom először ezt a kérdést (nevet). Sajnálom, de csalódást kell okoznom. Ha valaki valaha hallott engem magyarul megszólalni, az tudhatja, mennyire nem megy az nekem.
A színpadon azért próbálkoztál, és ez becsülendő.
Kirsten (“Bruce”): Igyekszem, ennyit tehetek…
Hogyan indult a The Iron Maidens? Mi hozott össze benneteket a Maiden iránti rajongáson túlmenően?
Linda McDonald (“Nikki Burrain”): Éppen nem tudtuk, mit is kezdjünk magunkkal. Adott volt egy csapatnyi lány, akik imádják az Iron Maident, szóval úgy álltunk hozzá, hogy miért ne próbálnánk meg? Unaloműzőnek indult az egész. A szórakozás volt a célunk, azaz, mondjuk, havi egy buli a helyi bárban. Aztán az első pár koncert után elkezdtek hívogatni bennünket más államokból, sőt más országokból is…
Kirsten (“Bruce”): …És most itt vagyunk huszonkét évvel később az Accept előzenekaraként! Nem semmi!
Wanda (“Steph”): Merő véletlenségből (nevet).
Igaz, hogy a kezdeti időkben hivatalos felvételeitek jelentek meg?
Linda (“Nikki”): Igen. Két vagy három CD-nk jelent meg, nem is emlékszem már. Tényleg elég régen volt. Van teljes albumunk, EP-nk, meg minden. Valamikor lesz új anyagunk is, a jelenlegi tagsággal.
Wanda (“Steph”): Merthogy Linda és én vagyunk az egyetlenek, akik azokon a korai felvételeken szerepelnek.
Maga Derek Riggs is készített nektek borítót.
Wanda (“Steph”): Így van, és nevet is adott az alaknak, akit megfestett.
Van olyan élményetek, amely a Maiden tagokhoz vagy az egykori Maiden tagokhoz kapcsolódik? Találkoztatok személyesen bármelyikükkel?
Nikki Stringfield (“Davina Murray”): A NAMM nevű óriási zenei rendezvényen találkoztam Nickóval, amikor éppen autogramokat osztogatott. Oda is mentem köszönni neki.
Courtney (“Adriana”): Egyszer Londonban Paul Di’Annóval együtt álltunk a színpadon.
Kirsten (“Bruce”): Igen, bakancslistás élmény volt. Rajta kívül én csak Nickóval és Michael Kenney-vel találkoztam, aki Steve technikusa, és billentyűzik is. Ja, és még mindig várom, hogy Bruce felhívjon… (nevet)
Beszéltetek Paullal a közelmúltban, amikor a műtéte után lábadozott?
Linda (“Nikki”): Nem. Nem hívogatjuk őt. A rajongói vagyunk, nem a barátai. Pedig jó lenne…
Kirsten (“Bruce”): Történt egyszer, hogy a Mexico City-beli Hard Rock Caféban együtt léptünk fel Steve Harris lányával, Lauren Harrisszel. Steve persze a lányát akarta támogatni, de végignézte a mi műsorunkat is. Bruce Dickinson szintén ott volt a közönségben. Nem mondom, kicsit feszélyezett, hogy Steve és Bruce előtt játszottunk, de utána Steve odajött hozzánk, és elmondta, mennyire élvezte a bulit. Nem is fogjuk ezt egyhamar elfelejteni. Igen emlékezetes volt számunkra.
Minden bizonnyal külnböző korszakaiban fedeztétek fel magatoknak az Iron Maident, így a kedvenc dalaitok, illetve albumaitok is eltérőek. Jól gondolom?
Kirsten (“Bruce”): Igazad lesz. De ez is változó mindegyikünknél. Hetente, havonta változnak a kedvenc Maiden albumaink.
Linda (“Nikki”): Nekem a korai anyagaik a kedvenceim. Mindegyiket szeretem, de azok az igaziak, amelyeken még Clive Burr játszott.
Mi a véleményetek a Blaze-zel készült lemezekről? Tudatosan mellőztétek azokat a számokat?
Linda (“Nikki”): Egy óra játékidőnk volt, és elég sok nótából tudunk válogatni.
Nikki “Davina”): Ami nem egyszerű…
Wanda (“Steph”): De, mondjuk a The Clansmant számtalanszor játszottuk már.
Amikor az aktuális programot rakjátok össze egy turnéra, mindig műsorra tűztök olyan kevésbé ismert dalokat, amelyeket a Maiden sem vesz elő túl gyakran (mint most a Back in the Village volt)?
Linda (“Nikki”): Igen, muszáj.
Kirsten (“Bruce”): Jó néha előrántani egy-egy ilyen gyöngyszemet. Kiderül, hogy a közönség is emlékszik az adott nótára. Az emberek szeretik a meglepetéseket.
Wanda (“Steph”): Muszáj is meglepni őket, és így mi sem leszünk kiszámíthatóak. A Brave New Worldöt is meglepetésnek szántuk a mai bulira.
Linda (“Nikki”): De szerintem a Back in the Village-re sem számított senki, főleg nem a műsor elején.
Feltételezem, a különböző hangulatokhoz, élethelyzetekhez is megvannak a kedvenc Maiden nótáitok. Jól gondolom?
Kirsten (“Bruce”): Wasting Love (általános nevetés).
Wanda (“Steph”): Remember Tomorrow.
Linda (“Nikki”): Run to the Hills (ismét általános nevetés).
Ez utóbbi netán kocogáshoz, futáshoz?
Linda (“Nikki”): Igen, legyen is akkor Run up the Hills…
Szerintetek mi a legfontosabb ahhoz, hogy egy tribute zenekar hiteles legyen?
Wanda (“Steph”): Az eredeti show lehető legjobb imitációját kell adni, ezen igyekszünk mi is. A lehető legtöbb szörnnyel, és ez is célunk. Színre visszük a szörnyeket, meg az egyéb kellékeket, és öltözék szempontjából is próbáljuk hűen visszaadni az eredetit. Nagy show-t csinálunk, csak kisebb színpadon.
Linda (“Nikki”): Zenészként is teljesíteni kell, nincs mese.
Courtney (“Adriana”): Igen, muszáj hűnek maradni a zenéhez.
Kirsten (“Bruce”): Ugyanakkor nem tudjuk a színfalak mögött hagyni a személyiségünket és a stílusunkat, nem vagyunk robotok.
Milyen egyéb szenvedélyeitek vannak az életben a zenén kívül?
Linda (“Nikki”): A kutyák.
Wanda (“Steph”): Mindegyikünknek más és más hobbija van.
Courtney (“Adriana”): Én olvasni szeretek.
Kirsten (“Bruce”): Számomra az állatok jogai fontosak, na meg a vegánizmus. Nekem ez a szenvdélyem.
Linda (“Nikki”): Én a kutyákat imádom. Kutyákkal dolgozom, és saját kutyám is van. Mások kutyáira is szoktam vigyázni.
Nikki (“Davina”): Én főzni szeretek.
Kirsten (“Bruce”): Nagyon jól is megy neki!
Linda (“Nikki”): A kutyákat már azelőtt szerettem, hogy zenélni kezdtem.