Komoly figyelmet kapott a hír annak idején, hogy Richie Faulkner, a Judas Priest fiatal gitárosa szólólemezt készít. Aztán a szólólemezből supergroup lett, de mire megjelent, elpárologtak a szuperséget biztosító húzónevek. Mi is akkor az Elegant Weapons? Erről lesz szó a továbbiakban.
Richie már 12 éve játszik a Judas Priestben, ahol mostanra a kreatív folyamatokba is bevonták. Mégis úgy érezte, van annyi fölös témája és energiája, hogy egyfajta mellékállásként saját zenekart alapítson. A lucaszék sebességével készülő Priest album mellett így összeállt a Horns for a Halo anyaga is. Richie tisztában van vele, hogy a Priest nem tart majd örökké, és ahogy az interjúkban elmondta, később az Elegant Weapons lesz majd az elsődleges zenekara.
Ha egy ilyen kaliberű rock-nobilitás projektezni kezd, nem nehéz társakat, illetve támogatókat találni. Így esett, hogy az Elegant Weapons bemutatkozó albumát az egyik legkeresettebb potméter-zsonglőr, Andy Sneap keverte, a Nuclear Blast adja ki, és Rex Brown (Pantera) valamint Scott Travis (Judas Priest) adják a ritmusszekciót. A mikrofon mögött Ronnie Romerót találjuk, aki az MSG és a Rainbow bérmunkása is, de szólóban, és "egy bizonyos olasz kiadó" egyéb projektjeiben is aktív. Rex és Scott egyéb kötelezettségeik miatt csak a lemezen játszottak, koncertezni nem fognak, tehát nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy az Elegant Weapons alapvetően Richie gyermeke. (A képen már a turnéfelállás látható, Dave Rimmer bőgős és Christopher Williams dobos az új arcok.)
Richie úgy jellemzi a Horns for a Halo anyagát, hogy egyszerre old school és modern, rengeteg dallamot rejt, és hozzávalóként ott van benne Jimi Hendrix, a Priest, a Sabbath, Ozzy és a Black Label Society is, mindez jó mélyre hangolt gitárokkal. Én még hozzátenném a grunge hatását is, szerintem legalábbis néhány dalban érezhető. Richie a lelkét szétgitározza, de érzéssel, elegánsan. Mellesleg a név is arra utal, hogy a gitárok, mint régi vágású, míves szerszámok bizonyos fokú eleganciát is megtestesítenek. Nem meglepő, hogy a gitárjáték a lemez fő erőssége: virtuóz, de sosem túl sok, nem megy át techdemóba vagy lelketlen tekerésbe.
Richie meg akarta mutatni, hogy több van benne, mint hogy estéről estére eljátssza a Priest klasszikusokat. Nos, készséggel elfogadom, hogy gitárosként ez így is van, de dalszerzőként egyelőre nincs a helyzet magaslatán. A Horns for a Halo lemez szinte kiált pár fogós dallamért, karakteres refrénért, úgy általában, egy rendes dalszerzőért. Ronnie Romero persze a "Dio elfelejtett orrot fújni" orgánumával gond nélkül elénekli, amit elé tesznek, de úgy vélem, ahhoz kevés benne a kraft, hogy majd ő rázza gatyába ezeket a dalokat. A jelenleg is futó számtalan mellék-projekt és supergroup között az Elegant Weapons érdekesebb az átlagnál, de ez elsősorban a résztvevők és nem a dalok érdeme. Ha kivonjuk az egyenletből a jól csengő neveket, és csak a pőre lemezanyagra figyelünk, az sajnos pont olyan, mint amit a másod- harmadvonalas zenészek szoktak produkálni - kivéve persze a gitáros részeket.
Vannak rajta jobb pillanatok, ilyen például a grunge-hangulatú címadó, a jópofa animált videóval megtámogatott Blind Leading the Blind, vagy a Do Or Die. Az 50 perces nagylemez többi hét dala azonban legfeljebb egy-egy villanás erejéig érdekes, különösen ha valaki nem gitáros füllel hallgatja. Továbbra is rokonszenvezek a szőke gitárossal, de a Horns for a Halo még az "egynek jó" kategóriába is csak jóindulattal fér bele. A "szegény ember Judas Priestje" titulus már foglalt (az ugye a KK's Priest), ha saját lábon akarnak megállni ebben a dömpingben, nem lesz elég a név, jobb dalok is kellenek majd.
