Bizonyos zenekarok sokat tettek azért, hogy a folk metal a 2010-es évek elejére sokak szemében vásári mulatsággá, illetve a folk előtag szimplán szitokszóvá vált. A szórakoztatási szándék több esetben megelőzte, és manapság is megelőzi a lokális tradíciók ápolásának célzatát, az adott régiók helyi sajátosságainak felvállalását. Számomra akkor kezdett igazán kiüresedni a műfaj, amikor olyan nemzetek képviselői is előálltak a maguk viking metal zenekaraival, akiknek a skandináv örökséghez földrajzi szempontból semmi közük.
A tendencia pedig az úttörőkre is rossz fényt vetett. Az izraeli Orphaned Land azonban érinthetetlen. A ’90-es évek legelején alapított zenekar tagjai bizonyára megélték, és napi szinten meg is élik azt, amiről és amiért a szövegeikben szót ejtenek és emelnek. A Közel-Kelet viharos múltja és jelene mindig ott volt, ott van a zenekar dalaiban. Az első Orphaned Land nagylemez, az 1994-es Sahara megjelenésekor a folk metal még nem volt önálló irányzat, a 2004-es harmadik korong, a Mabool… kiadásakor azonban Európában a Nightwish, a Within Temptation és a The Gathering klónok tömegei mellett a metal fő hullámát képezte.
Az énekes Kobi Farhi és a basszusgitáros, Uri Zelcha által 1991-ben Resurrection néven alapított Orphaned Land az irányzat népszerűségének csúcsán sem kezdett tömeges lemezgyártásba, a mai napig mindössze hat nagylemez készült, melyek közül a legutóbbi is hat éve jelent meg. Az A Heaven You May Create pedig a Tel Aviv-i zenekar harminc éves jubileumi koncertjének lenyomata. A 2021. június 10-én hazai földön tartott fellépés anyaga csak két és fél év múltán, tavaly decemberben vált elérhetővé. Ennek miértjére nem találtam választ, de nem is szükséges mindent megfejteni.
A lényeg, hogy az ünnepi kiadvány egy CD és egy DVD korongot tartalmazó digipak megjelenés – a CD formátum időkorlátjának a The Kiss of Babylon (The Sins), az A Never Ending Way és a bevezető esett áldozatául. A dallista természetesen az utóbbi négy nagylemezre koncentrál, azon az első két korongról még csak hírmondót sem találunk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy személyes kedvencem, a 2018-as, és ezidáig utolsó album sincs túlreprezentálva; az utóbbi lemezek dalaiból arányosan igyekeztek válogatni.
A helyszín, a Heichal HaTarbut egy kétezernégyszáz fős kapacitású koncertterem, mely az izraeli filharmonikusok számára a hazai pálya. Az a rendhagyó helyzet állt tehát elő, hogy az Orphaned Land jubileumán maga a házigazda volt a vendég. A Kobiék háta mögött helyet foglaló hatvan fős nagyzenekar ugyanis a teljes műsor aktív szereplője. Noa Gruman énekesnő pedig a booklet szerint már főállású tagja a csapatnak.
A színházszerű helyszínen, az ültetett közönség előtt persze elsősorban az olyan típusú szerzemények működhettek igazán, mint a jelentős létszámú kórussal is megtámogatott, dallamokban gazdag Brother, vagy akár a Sapari. A csapat metalosabb oldalának kidomborításához a széksoros elhelyezés már kevésbé bizonyult optimálisnak. A színpad méretéből és a nagyszámú fellépőből adódóan a deszkákon komoly akciókra nem kerülhetett sor, ahogy a fényeken túl egyéb látványelem sem fért bele az este profiljába. Kobi a színpadi munkájával kb. a fiatal Nick Holmes dolgait hozza – noha valójában csak három év a köztük lévő korkülönbség. A hangszeresek meg sosem voltak a hiperaktivitás szinonimái, színpadi jelenlétük ennek megfelelően most is kellően visszafogott.
Az A Heaven You May Create tehát nem egy tipikus koncertlemez, hanem egy nagyzenekaros kollaboráció lenyomata. Az EP-k, gyűjtemények, koncertfelvételek, boxok után a 2023-as kiadvánnyal az izraeliek ezt is kipipálták, így (szerintem) már semmi akadálya a 2018-as Unsung Prophets… érdemi folytatásának!
