Korunk egyik legrégebbi stoner zenekara, akárhogy is nézzük, de a Fu Manchu nevet viseli. Akárhogy turkálok az agytekervényeim közt, de nem tudom, hogy van-e náluk régebbi, kimondottan klasszikus értelemben vett stoner zenekar, akik még ráadásul aktívak is a mai napig. Van? Szerintem nincs. Ebből kifolyólag persze, hogy fontos esemény amikor új lemezzel jelentkezik a zenekar. Megérkezett a The Return Of Tomorrow.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy a Fu Manchuval annyi kapcsolatom van, hogy az előző lemezükön a záró riffet megírta, Sefcsik Marci is a Gyilkosból. Ezenkívül tizenöt éve nekem is mutatta az egyik ötletemre az akkori basszusgitáros, hogy ez ebből a dalból van. Mindezt úgy, hogy soha nem hallgattam Fu Manchut, de ezt a szokásomat kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is űzöm. Az új The Return Of Tomorrow is véletlenül landolt nálam, de valahol meg kíváncsi voltam, hogy mit is tud a kedvenc műfajom egyik alapítója. Noha továbbra sem fogunk vasárnaponként együtt húslevest enni az ebédlőasztalnál, azért kellemesen telt az idő, amit együtt töltöttünk.

Az biztos, hogy a zenekar lábujjai között nincs kevesebb homok, mint közel negyven évvel ezelőtt. A fuzz ugyanúgy kínozza az erősítőket és a végletekig van tekerve a volume poti.Már az első dalnál, a Dehumanize-nál megmutatja a zenekar, hogy sok újdonságra nem kell számítani tőlük. Nem is tudom hirtelen, hogy melyik számot érdemes megemlíteni, de az fix, hogy a Hands Of The Zodiac nem maradhat ki. Már az elején olyan riffel töltik meg a hangszórókat, amikre képtelenség, hogy ne kezdjen el mozogni az ember nyaka. Itt még az énekre is azt mondom, hogy teljesen élvezhető és el tud kapni a dal hangulata. Az előző dalhoz hasonló a Destroyin' Light is, ami azt erősíti bennem, hogy lehet hibát követtem el, hogy nem ismerkedtem jobban a zenekarral? Azonban mire elérünk kicsivel távolabb, mint a lemez fele, mondjuk a Solar Baptized dalhoz, ami alapjáraton nem rossz, de én eddigre már megunom a középtempót és azt, hogy olyan nagy változások, kalandok nincsenek a lemezen. Ezután a pont után érzem azt, hogy ha a lemez itt megállna akkor azt mondanám, hogy egy tök jó anyag, kellemesen szórakoztat, kikapcsol. Ellenben a maradék négy dalt én teljesen feleslegesnek érzem.Olyan, mint a rétestészta, szépen kivan nyújtva, már-már átlátunk rajta, csak erre itt nem feltétlenül van szükség.

Arra jó ez a lemez, hogy kedvet csináljon a korábbi anyagokhoz, de az biztos, hogy most egy kicsit pihentetem a srácokat és később esek neki az egésznek, mert egyszerre, ekkora dózis túl nagy lenne.