Lesz olyan, hogy elfogynak valaha a stoner-doom zenekarok? Kötve hiszem, hiszen annyi inspirációs forrás van ebben a stílusban…. De nem is baj, hiszen számunkra nagy öröm az olyan zenekarokat felfedezni, mint a Hekate, még akkor is, ha nem váltják meg éppen a világot.
Gyúrjuk össze a Black Sabbath-ot és a Saint Vitus-t és máris megkapjuk azt, amit a Hekate zenekar csinál. Az ausztrál csapat a kőkemény régivonalas doom-stoner vonalon mozog. A zenekarnak ez a második albuma, és ezzel a figyelmet is sikerült felhívni magára, hiszen, aki szereti az ilyesfajta zenét, annak ez a kicsivel több, mint fél óra egy kánaán lesz. Klasszikus gitár hangzás, ami abszolút fuzz mentes. Nekem még az említett zenekarok mellett beugrott a sokadik hallgatás utána Lucifer is, mint remek példa, amihez lehet hasonlítani a zenekart. Sőt…. nem is lepődnék meg, ha hamarosan a kisördöggel turnézna ez a Hekate is. A nyolc szerzemény, plusz az intro nekem kellemes délután programnak minősült. Nem leszek a legnagyobb rajongójuk, hiszen amit csinálnak azt már ismerhetjük mások tollából, de ettől függetlenül egy üde színfolt.