Florida thrash metal legendája visszatért. Ami azt illeti, sokadszorra. Ezúttal azonban rangos eseményen teljesítettek egy emlékezetes fellépést, ráadásul erre az alkalomra jelent meg ötödik albumuk, a Jeopardy Room. Mindez sokat ígér a folytatást tekintve. Addig is a főnök, Nasty Ronnie osztotta meg velünk gondolatait a banda történetének most induló új fejezetéről, valamint a saját életének egyes múltbeli epizódjairól.
Magyarként muszáj ezzel kezdenem: emlékszel-e arra, hogy egykori basszusgitárosotok, Bartha Dezső István is magyar származású. Tudsz valamit arról, mi mindennel foglalkozhat mostanában az egyetemi tanításon kívül? Aktív-e még zenészként?
Ronnie: Több mint harminc éve nem beszéltünk már. Remek basszer volt, tele energiával és tehetséggel. Elég gáz, hogy a faterja kényszerítette a kilépésre.
Elégedett vagy a fellépésetekkel a Keep It True Rising IV fesztiválon? Érdemes volt átrepülnötök Németországba erre az egyetlen bulira?
Ronnie: Ó igen! Csodálatos volt ismét ennyi, a világ minden tájáról érkezett metal rajongó előtt játszani. A Nasty Savage negyven évét ünnepeltük, és ehhez időzítettük a húsz esztendő utáni első albumunk megjelenését is! A bandára nagy hatást gyakorolt az emberek lelkesedése, és a rajongókkal is megtisztelő volt összefutni a közönségtalálkozón. Oliver állandóan gondoskodik róla, hogy a Keep It True mindenkinek nagyszerű élmény legyen.
Idén negyven éves a Wage of Mayhem. Ennek apropóján az új lemezre, a Jeopardy Roomra felkerült a Witches Sabbath. Szerinted (tekintve, hogy a Wage of Mayhem többi száma is hallható az eddigi albumaitokon) ezzel bezárult egy kör – vagy, ha úgy tetszik, lezárult egy ciklus – a zenekar életében?
Ronnie: Ami annak a demónak a négy dalát illeti, igen. Mind klasszikus, és mindig is nyomtuk ezeket a bulikon. Kiállták az idő próbáját. John és Donald Tardy (Obituary) jóvoltából pedig az új változattal a klasszikusból kolosszális lett!
A Jeopardy Room megjelenését szándékoltan igazítottátok a Keep It True Rising IV-hoz?
Ronnie: Igen. Frankkal, az FHM fejével tavaly állapodtunk meg, vagyis egy évünk volt az idei októberi Keep It True-ig. De hát minden határidőt – felvételek, keverés, maszter, borító-dizájn – tartanunk kellett, hogy a tervezett időpontban jöhessen ki a lemez.
Bemutatnád a jelenlegi kiadótokat (FHM Records)? Ha jól sejtem, új cég, amely az old school metal mellett kötelezte el magát.
Ronnie: Az FHM Records tulaja, Frank igazi metal rajongó odaát Németországban. Mindig is imádta a Sirent, az Obliviont és a Nasty Savage-et, mostanra pedig mindhárom zenekartól adott ki lemezt. Franknak köszönhető, hogy visszatértünk a süllyesztőből.
Jelenlegi felállásotok kiváló zenészekből áll. Direkt azért játszottátok a Keep It True Rising IV-n a The Sixth Fingert, hogy a srácok megmutathassák, mire képesek?
Ronnie: Igen, bár egy ideje már nyomjuk élőben, mivel két éve írtuk, amikor Dave Austin (1983-tól egészen 2022-ig gitározott a Nasty Savage soraiban – a szerk.) még velünk volt. Igazi pusztító darab, mindenkinek szétrúgjuk a seggét vele. A KIT-en amúgy a Jeopardy Roomot is játszottuk.
Hogyan sikerült bevonni a Tardy tesókat a Witches Sabbath új változatának a felvételeibe? Ők választották maguknak ezt a konkrét dalt?
Ronnie: Felhívtam Donaldot, ő pedig belelkesedett, és jelezte, hogy beszélhetnék Johnnal is. Megtettem, és ezzel elindult a folyamat. Megvan közöttünk a kölcsönös tisztelet, a cél és a megtisztelő feladat pedig az volt, hogy velük mentsük át a múltat a jövőbe, és egyben visszaforgassuk az idő kerekét. Remélem, a népes táboruk így tudomást fog szerezni a Nasty Savage-ről, és ad egy esélyt a Jeopardy Roomnak.
Milyen volt számodra ennyi év után ismét a Morrisound stúdióban lemezt felvenni? Nem sajnálod, hogy az előző album, a Psycho Psycho egy másik stúdióban készült?
Ronnie: Jim Morrisszal újra együtt dolgozni több volt, mint nagyszerű. Tudtam, hogy jó kezekben vagyunk. Az egész albumot nyolc szakaszban készítettük el, ideértve a keverést és a masztert is. Jim a hatodik ujjunk.
Miért a húsz év szünet a Psycho Psycho és a Jeopardy Room között?
Ronnie: Az idő nem áll meg, és ez a húsz esztendő gyorsan eltelt. Volt néhány évem, amikor váratlan bajok értek, és ez padlóra küldött.
Az 1980-as években a pankráció világának is a része voltál. Követed-e még valamennyire a műfajt?
Ronnie: Benne voltam a 80-as és a 90-es években is. Az IWF Wrestling TV kétszáz epizódjának is társproducere voltam a floridai Universal Studios 23. számú műtermében. Mindig imádtam, és ez már nem is fog változni.
Hogyan jött az ötlet, hogy a Nasty Savage koncerteken TV-ket zúzz szét?
Ronnie: Amióta az eszemet tudom, ezt csinálom. Számomra ez a való világ, és sosem tudom biztosan, mit miért teszek. Olyasmi ez, mint a matador és a bika esete: mindenki tudja, mi lesz a bika sorsa. Szeretek képeket beleégetni az emberek agyába.
Tervezed-e, hogy jövőre visszatértek Európába, és rendesen megturnéztatjátok a Jeopardy Roomot?
Ronnie: Bízunk benne, és meglátjuk, mi lesz. Várjuk, hogy a szervezők kapcsolatba lépjenek velünk. Imádunk a rajongóknak játszani. Köszönjük szépen előre is.
