Hatttttalmas bulit hegesztett oda a Dream of Insomnia, Divent, Project for a Better Dream hármasa a Dürer Kert kistermébe. A fő gyújtópontban a Dream of Insomnia friss nagylemeze, az Emlékszilánk, valamint a zenekar fennállásának tíz éves évfordulója volt, de nem lehet ezt ezzel a pár szóval elintézni, mert ez valami állat buli volt! (A képek a zenekarok Facebook oldalairól származnak)
Nem könnyű házvásárlás, újítás, kisgyerek családos lét mellett megtartani a megfelelő energiaszintet, főleg mondjuk egy koncertre valónyit. Nem beszélve arról, hogy még Budapestre is el kell ruccanni miatta, bár ez utóbbi megszokott tényező nekem – igaz, már egyre kevésbé rutin. Plusz a kedvenc vasútszolgáltatónk a késést a húsz perces indulási adagból felsrófolta harmincra Kelenföldig, nehogy már ne. Értem én, hogy mindennek oka van, de…
Mindenesetre ennek köszönhetően percre pontosan érkeztem meg a Dürer Kert kistermébe, de olyan takkra kiszámolva, hogy egy gyors merch csekk után (baráti áron volt a portéka, remélem többen is bevásároltatok!) megálltam és indult is a Project for a Better Dream intrója. Azt hozzá kell tenni a dologhoz, hogy úgy jött ki a lépés, hogy mind a három zenekar először láttam élőben, legalábbis emlékeim szerint. Ez a tiszta lap pedig hamar be lett mocskolva, persze csakis jó értelemben.
Azt persze sejtettem, hogy nem pihe-puha zenekarokkal lesz teli az este, de már a nyitány úgy csapott le, mint legyet a kisnyugdíjas. Az PFABT kegyetlen mód odahegesztette a döngölős metalcore muzsikáját, egy dalba (bocsánat, címeket nem tudok) még Ricsi is benézett énekelni a fő fellépőktől, de ha még ez sem lenne elég, voltak annyira „kedvesek”, hogy a végére előkerültek a héthúrosok, csak hogy ha még nem lett volna eléggé szétrúgva a seggünk, akkor még pár ütést azt is kapjon, ne csak a fül és az arc.
A hangzás az elején még kicsit tisztulásra várt, ami meg is történt, azután már lehetett hallani minden érdekes és szaftos finomságot, hibát sehol sem leltem. A hangulat már az elején a maxra lett tekerve, éreztem is, hogy akkor buli ON, itt egy fasza estének leszünk szem- és fültanúi. Hiba? Sehol! A beton a falról le lett robbantva!
A menetrend jól ki lett találva, egy gyors átszerelés (vagy ha esetleg úgy tetszik, cigiszünet, én mondjuk nem élek vele) után jött a Divent. Itt már azért volt némi fogalmam a zenéről, ide az oldalra is úgy érzem, én vagyok a felelős, hogy pattognak róluk a cikkek, még ha a sajtós hírekről is van szó. A lényeg, hogy külön figyeltem, hogy tetszelegnek a nemrég kiadott dalok élőben. Megsúgom: mocskos mód!
A zenekarnak nagyon remek és egyedi kiállása van, láthatóan és hallhatóan is nagyon odateszik a produkciót, ami nagyon hálás dolog, mert a közönségben nem igazán láttam mobilját nyomogató embereket, ami sajnos már kezd korszellemi dolog lenni. Persze nem lehet figyelmen kívül hagyni Gréta megjelenését és színpadi jelenlétét, de amúgy a srácok is láthatóan végig a szórakoztatásra törekedtek. Nem lepődnék meg rajta, hogy ha a spontán dolgok mellett azért lett volna több fixen kitalált színpadi elem is (persze, voltak egyértelmű pontok), ami megint csak a produkció profizmusát mutatja.
A kezdeti enyhén maszatos hangzás hamar kitisztult és jöttek szépen sorban a dalok, miközben végig azon kattogtam, hogy mind a Projekt for a Better Dream, mind a Divent miért nem ismertebbek szélesebb körben (a Dream of Insomniáról nem is beszélve), hiszen teljesen színpadérett, szórakoztató, profi zenekarokról van szó, akik maximálisan odapakolnak mindent a közönségért. Pont, ahogy kell csinálni!
A Divent amúgy nem tagadja a hatásait, előkerült egy Spiritbox dal is, a Holy Roller, amit megint állat mód prezentáltak (szeretem is, szóval plusz pacsi!), ráadásul ezek a jó kis nyolchúros, (nyolc)húsos témák, azaz a brutál király, progos, matekos döngölések és a szép, éteri leállások is totál dinamikusan követik egymást… Nem variálok, ha nem láttátok volna élőben őket, a következő fellépésen ott a helyetek! Pont! Aztán remélem, valami fizikai hangzóanyag elérhető lesz majd tőlük a jövőben. Egy vevő már van! A Project’ által szétrobbantott falakat szépen bejavították.
Aztán meg is érkeztünk a fő fellépőhöz, a duplán ünneplő Dream of Insomniához. Az is ritka, hogy nem kimondottan a RockStation-ön keresztül érkezik egy „eljönnél-e bálozni?” kérdés, hanem a feleségem által, de ha már kijön az ismerősi szál, ugye… A frissen kiadott Emlékszilánk nagylemez nagyon zseni alkotás, volt szerencsém már a megjelenés előtt meghallgatni, igaz a második bekezdésben lévő folyamatok miatt egyelőre még nem tudtam elkészíteni a beígért recenziót, de ha elsimulnak a porfelhők és elhalkulnak a vésések, kalapálások, hamar meglesz az is! Addig hallgassátok az albumot oda-vissza, de sebtében! Nagyon hálás, kerek és finom anyag!
A nevezett album csak az egyik vezérfonala volt a bulinak, erre feküdt rá a zenekar fennállásának tizedik évfordulójának megünneplése is, ami így egy igen jó kis egyveleget eredményezett. A frankón megszerkesztett, vetített intró után kezdődött is a (ne)mulass és ahogy előre tudni lehetett, a friss korong dalai végig, tokkal-vonóval előkerültek. Ezt egészítette ki az egy dekádról való megemlékezés szellemében néhány régebbi nóta, például a csendesnek induló, aztán csak felhangosodó Sebhelyek. Ha már ünnep, nyilván jöttek a vendégek is, elsőként az Escape My Shadowsból Dominik, majd visszakapták a Project for a Better Dreames kölcsönt is, így jutott szépen éneklős, illetve kajabálós’ hangpárbaj is. Imádtam!
Na, mondjuk ennyivel elintézni ezt az egészet öreg hiba lenne. Persze magukat a dalokat nagyon nincs értelme elemezni, hiszen ahogy mondtam is, a teljes lemez megmutatta önmagát, viszont az, hogy Ricsi tényleg olyan minőségben hozza az éneket, mint a lemezen… Tudom, elvileg így kellene amúgy is mindenkinek, de sok helyen ez azért nem szokott összejönni. A hangzás szerintem egy kicsit koszosabb maradt a kelleténél, de ez az általános hangulatot nem befolyásolta, láthatóan iszonyat energiák szabadultak el a nézőtéren és persze a deszkákon is, ha a tánccipőm és az alacsonyabb életkorom lett volna nálam, biztos én is mentem volna „feelgood-olni” a darálóba.
Egy nagy bajom volt a fellépéssel, persze ez is csak pozitív gond: olyan szinten sodort az egész magával, hogy szinte elillant a játékidő, pedig aztán itt egy szűk óra hosszban azért jöttek a félelmetesen jó dalok. Na, nem baj, majd a következő alkalommal rápakolom erre az emlékre az ott összeszedett friss élményeket.
Egy biztos, a Dream of Insomnia maximálisan odarámolt, egy igazi lemezbemutatót kaptunk némi múltidézéssel, ráadásul a lehető legjobb hangulatban. A táncos lábak megmozdultak, a fejek meglibbentek, a hangszálak megrezzentek, a közönség jól szórakozott. Még sok ilyet! Ezzel a lezárással pedig a már említett képzeletbeli fal szépen be lett burkolva tökéletes emlékcsempékkel, amikre rá van vésve, hogy mennyi olyan zenekar van itthon, amiknek nagyobb figyelem járna alapesetben.
Mert hogy ezt az estét nem a Dürer Kert kistermében kellett volna megrendezni és ez nem a helyszínnek szól. Hanem annak, hogy itt volt három iszonyat állat zenekar, akik a lelküket kitéve, a közönségből minden energiát kisajtolva zúztak egy hatalmasat, ennek pedig szerintem egy jóval nagyobb közönség előtt kellett volna megtörténnie. Hogy ez miért így van, sajnos nem tudom, de aki ott volt, az remélem osztja a véleményemet: minden perce megérte ennek a koncertnek.
