Hihetetlen, hogy ez a lemez is húsz éves lett. Egyre inkább érezzük, hogy mennyire klasszikus kor is volt ez a kétezres évek. Sorra jönnek az olyan lemezek újrakiadásai, ünnepi kiadásai, amiken felnőttünk. Most éppen a Green Day American Idiot lemeze kapta meg a húsz éves jubileumi kiadást. Na, de nézzük is meg, hogy a Magneoton mit pottyantott az ölünkbe!

Nekem nagyon tetszett, hogy a borító egy kicsit más, egy kicsit frissebb, mint az eredeti, illetve a jubileumi húszas is helyett kapott ízlésesen elhelyezve. A kiadványt rengeteg féle kiadásban megszerezhetjük, akár CD-n, vinyl-en, többféle színű vinylen, pakkban, amihez jár ajándék plakát vagy éppenséggel nyakkendő, szóval nem aprózta el a zenekar, mindenki megtalálja azt, ami a legjobban megfelel a számára. Nekem egy red-black vinyl jutott, ami ahogy a képeken is látszik, igazán pofásra sikeredett!

Mostanában aggódom azon, hogy ez a sok splitter, színes lemez valamiért nem szólal meg úgy, ahogy kellene. Sokszor érzem azt, mintha lomha lenne egy kicsit a hangzás. Na, az American Idiot esetében nem így van. Tökéletesen megszólalnak a dalok, amiket már rongyosra hallgattam az évek alatt. Érdekes, hogy ezek a szerzemények mennyire nem kopnak ki a köztudatból, a mai napig bármelyik filmben felcsendülhet egy-egy sláger. Az egyik kedvenc részem például a Nyúl Péter második részéből, amikor a Boulvard Of Broken Dreams szól, és ennek köszönhetően már a gyerekeket is megfertőzik a rock muzsikával. Ami igazából nem is baj, mert a négy évesek innentől kezdve kiabálva követelhetik a hátsó ülésről a “Nyúl Péter zenét” Jobb ideje korán elkezdeni a zenei nevelés is, mint tudjuk. A 2004-es kiadványról már korábban írtunk ITT, így el tudjátok olvasni, hogy milyen nagyra is tartjuk a lemezt. Mondjuk arra igazán kíváncsiak lennénk, hogy az elveszett album, ami időközben állítólag megkerült az vajon milyen lehetett. Én valahogy nem tudom elhinni, hogy a srácok olyan rövid idő alatt, egy ennyire erős és jó albumot írtak meg.

Ha pedig mégis így van és igaz a story, akkor le a kalappal előttük és csak így kellene zenét írniuk. Hangzás tekintetében a vinyl kiadvány sok újdonsággal nem szolgált a számomra, de egyértelmű, hogy a gyűjteményben van a hely. Így aki imádja a zenekart biztos, hogy beszerez egyet, ráadásul nincs is olyan horror ára a két lemezes kiadásnak. Köszönjük a Magneoton-nak, hogy újra felidézhettük ezt a remek kort és újra megdörrenhetett a tű alatt olyan klasszikusok, mint a Holiday, American Idiot vagy a Jesus of Suburbia.