RockStation

Bewitcher - Spell Shock (Century Media Records, 2024)

Black/speed csapásvonal

2025. január 17. - rattlehead18

a0046148514_65.jpg

Javarészt életkori sajátosságnak tudható be, hogy magam is azok közé tartozom, akik szerint régen minden jobb volt. A régen alatt pedig az évjáratomból adódóan a ’90-es évek legelejét, és a már akkor, tizenéves fejjel is legendaszámba menő azt megelőző évtizedet értem. Jobbak voltak az akkori lemezek, tekintve akár magukat a dalokat, akár a körítést, vagy a nagy egészet, a korabeli színteret.

Az egykori baráti társaság tagjai közül sokan egy életre le is cövekeltek ennél a két évtizednél, és a korszak miliőjét csak autentikus lemezekkel hajlandók megidézni, tudomást sem véve az utóbbi bő harminc év történéseiről. Egy dolgot azonban hiba lenne elhallgatni, ami miatt ma jobb underground metalt hallgatni, mint az úgynevezett hőskorban. Annak idején ugyanis az extrém metal egyes leágazásai alapvetően egymást váltották, heavy, speed, thrash, death, black – hogy nagyjából felidézzük az időrendet. A sorban következő alműfaj átmenetileg vagy végleg mindig kiszorította az előtte állót, beemelve új földrajzi régiókat is a metal vérkeringésébe.

Manapság viszont jóval kisebb léptékben ugyan, de szépen megfér egymás mellett az összes ’80-as és ’90-es évekbeli alirányzat. Itt van például a Bewitcher által képviselt black/speed csapásvonal, mely természetesen manapság is a jól ismert kereteken belül művelendő, azonban sem térben, sem időben nem szorítható korlátok közé. Egyesek ott vannak a nagyobb nemzetközi fesztiválokon (Bütcher), mások az underground kedvencei (Midnight), a többség hálószoba kiadók hátterével üzemel, míg mondjuk a Nite vagy a Bewitcher egy-egy nagynevű cég, utóbbi esetében a német Century Media adta háttér birtokában alkot.

bewitcher3.jpg

A bevezető már így is túl hosszúra nyúlt, így a Portland-i trió viselt dolgai kapcsán nem mennék bele mélyebb tényfeltárásba, a metal-archives bejegyzéseinek egyenkénti citálásába; jómagam is csak felületesen ismerem a Spell Shock előzményeit. Egészen pontosan, a még kis kiadós második korong, a 2019-es Under The Witching Cross idején akadtam össze velük, azt a lemezt akkoriban - önmagamhoz képest - sokat is hallgattam. A folytatás értelemszerűen fennakadt a szűrőmön, de a Cursed Be Thy Kingdom mégsem lett a lejátszóm rendszeres vendége. Észérveim nincsenek a miértekre, de tény, hogy a két, egymástól nüansznyira sem különböző lemez közül a korábbi áll közelebb hozzám.

A kacifántos művésznevek alatt futó hármas ugyan a tavalyi év vége felé a Spell Shock képében az eddigi leghosszabb lemezével állt elő, de a bevált arzenálon érdemi változtatásokat a negyedik infernális vágta alkalmával sem eszközöltek. A három előzetes kislemezzel – értem ezek alatt a számomra alapvetően semmitmondó digitális single-öket – felvezetett Spell Shock esetében igazi kihívás gondolatokba önteni, hogy mitől jobb vagy rosszabb ez a csomag, mint tucatnyi kor- és stílustársa. Kb. semmivel. Ahogy mi rajongók az elméleti síkon, úgy az oregoniak a gyakorlatban mindent tudunk/tudnak arról, amit a korai Sodomról, a Venomról, vagy a Motörhead-ről tudni kell. Tisztában vannak a kezdeti Sepultura viselt dolgaival, ahogy jól ismerik a Possessed első két lemezét, de igazán az 1985-ös Seven Churches áll hozzájuk közel, nem beszélve olyanokról, mint az azon évben megjelent Endless Pain, Feel The Fire vagy Infernal Overkill.

A hatásaikat nem is leplezik. Miért is tennék?! Erre a masszív fundamentumra pedig Bewitcher-ék a saját(os) falazóblokkjukat a melodikus gitárbetétek révén teszik fel. Ha azt várnád tőlem, hogy a könnyebb eligazodás vagy az elsődleges kapcsolódási pontok megtalálása érdekében konkrét dalokat emelek ki a kilenc fejezetre – plusz egy instrumentális átkötőre – tagolt dolgozatból, csalódást kell, hogy okozzak. Nincs mit pellengérre állítani, a Spell Shock ugyanis egy nagyobb szuszra fogyasztandó. Ebből a befeketített speed metalból a negyven perces dózis még épp az ember befogadóképességének határán táncol, a már emlegetett dallamos gitártémáknak köszönhetően nem is billen át kedvezőtlen irányba. Mégis lelkesebb lennék, ha követve a saját hagyományaikat, Unholy Weaver of Shadows & Incantations és két társa kicsit rövidebbre fogják a gyeplőt, és beérik fél órával, de zokszó nélkül elfogadom, hogy ez most így alakult.

A blackes speed metalról a fentiek 1985-tel bezárólag már mindent elmondtak, de egy kis ismétlés sosem árt, a Spell Shock pedig a valós vagy a képzeletbeli CD polcon, két-három sorral az emlegetett korongok alatt meg is fogja találni a maga jól megérdemelt helyét.

4kop.png 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6818775682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum