Laci tavaly csatlakozott a Rockstation stábjához, azóta több hazai koncerten képviselte magazinunkat és lelkesen dokumentálta a színpadi történéseket. A 2024-es visszatekintés utolsó, extra epizódjaként elhozta nekünk a tavalyi koncertdömping pixelekbe égetett mementóit, vagyis az év számára legkedvesebb 10 képét. De meséljen inkább a szerző, innentől övé a szó.
A Pokolgépet tavaly kétszer is fotózhattam, már az új énekessel, Bánhegyesi Richárddal. Szerintem nagyon jó választás volt, új színt hozott a bandába – persze ez csak az én véleményem.
9.
Az Arch Enemyt is legalább annyira vártam, mint a Megadeth-t. Csak pár éve ismertem meg a zenéjüket. Ez a nő egy bomba, bár kisebb csalódás volt a koncerten, hogy legtöbbször a dobok előtt állt vagy mászkált, mintha nem mert volna előrejönni. Szóval érdekes fotózás volt, de megoldottam! Legközelebb ne féljen, nem harapok…
8.
Tarja Turunen karácsonyi koncertjével méltó módon zártam az évet, ez volt az utolsó fotózásom tavaly. Látványos koncert, energikus hang, le a kalappal!
7.
Myles Kennedyt annyira nem ismerem, azt persze tudom, hogy korábban Slash-sel nyomta. Eléggé egyedi muzsika volt.
6.
Az Anthrax egy másik legendás zenekar számomra. Nehéz volt megállni, hogy ne kezdjek el headbangelni ott a fotósárokban, amikor meghallottam a Got the Time-ot. Azért nyomtam egy metálvillát Frank Bello basszerosnak!
5.
Charlie-t is be lehet válogatni? Igaz, itt nem a Rockstation színeiben voltam, de első alkalommal fotóztam az Arénában. A legelső sor 1-es székén ültem. Inkább metal bulikon fotózom, de vevő vagyok ilyen koncertekre is, hatalmas varázsuk van. Megpróbáltam a legjobb pillanatokat elkapni, szerintem sikerült. Itt említeném meg, hogy Charlie fia, Horváth Ákos barátom, a Stardust-ban játszik, ők léptek fel előzenekarként. Ákos igazi rockzenész, nem kérdés, honnan örökölte a tehetségét.
4.
Des Rocs koncertje előtt sikerült bejutnom az interjúra is, amit Melinda készített vele, ott is lőttem pár fotót. Víg kedélyű New York-i srác, nekem is egyből Ford Fairlane jutott eszembe róla, amikor élőben találkoztunk. Vicces gyerek, és a zenében is nagyon otthon van.
3.
A Rockmaratont nagyon éltem! Aznap Réti Zsoltival és Máté Évivel együtt mentünk a fotósárokba, el se hittem, hogy ott lehetek velük. A Judas Priest olyan különleges élmény volt, ami életem végéig kísérni fog. Nekem már a harmadik napom volt ezen a jó hangulatú fesztiválon, de nagyon lelkesen vártam. Hatalmas élménnyel gazdagodtam.
2.
A Megadeth az első számomra, persze csak a Metallica után – lehet, hogy ennek Mustaine nem örülne. Remélem, egyszer majd lesz egy olyan fotóm, amin Lars Ulrich-hal együtt pózolnak. De komolyra fordítva a szót, ezt a bulit vártam leginkább tavaly. Olyan lendülettel érkeztem a Barba Negrába, hogy a mai napig kitart ez az érzés. El se hittem, hogy a Megadeth zenészei ott nyomják előttem pár méterrel.
1.
Az Apocalyptica koncertjét tettem az első helyre, mivel a Metallica zenéje mindig nagy hatással volt rám, ők pedig tökéletesen játsszák a nagy kedvenceimet csellón. Sok régi nóta csendült fel Budapesten is, még Cliff, a Metallica eredeti basszere is ott volt velünk lélekben.
+1.
A szerző „szolgálatban”