Az év eleje mindig lassan indul be új albumok tekintetében. Hiába böngészem a megszokott csatornákat, sok újdonsággal nem szolgálnak, amivel meg igen, az vegyes fogadtatásban részesül. Azonban most találtam egy texasi zenekart, akik sok mindent ötvöznek, amit szeretek. Itt van a Bummified legújabb lemeze.
A legújabb jelzőt lehet kicsit elkapkodtam, hiszen a zenekar első stúdióalbumáról beszélünk, ezt két EP előzte meg. A négyes egy pénteki kora reggel talált meg magának a Dead Out Of Spite lemezükkel, aminél olyat éreztem, amit régóta nem. Az album egyáltalán nem szól tökéletesen, hallani, hogy nincs mögötte csilli-villi stúdió és nincs mögötte olyan tudás sem, mint egy-egy nagyobb zenekarnál. Azonban ez a sludge-doom cucc annyira őszinte, annyira szívből jövő, legalábbis, én így gondolom, hogy az egyből megnyert magának. Benne van az Eyehategod mocskossága, a -(16)- húzóssága és súlya, illetve végre egy zenekar, akiknél azt érzem, hogy nem erőlködik a főének, hanem teljesen magától értetődően születnek a földre ezek a hangok. A tíz dalt könnyen lepörgettem már többször is és nem unom meg. Azt nem mondom, hogy a TOP 10-ben lesz az év végén, de az száz százalékig biztos, hogy egy ilyen zenekart nem fogok szem elől veszíteni. A maga apróbb hibáival is lenyűgözött a lemez és tényleg azt éreztem, hogy megszólít magának. Ennél meg kell jobb? Ha egy zene hozzád, neked szól, akkor ott már nincsen probléma.