RockStation

P. Mobil / Asphalt Horsemen @ Budapest, OFF Kultur, 2025.01.11.

Gyalog galopp

2025. január 24. - magnetic star

mobil_01.jpg

Amennyire tudom, az elmúlt év második felében bútorozott be az észak-pesti rendezvényhelyszínre a nagy múltú P. Mobil a maga szintén nagy múltú koncertsorozatával, s életem második “Örökmozgó”-klubbulija egybeesett az OFF Kultur vizsgáztatásával.

Nos, az egyszerű, de pofás dizájnt vivő hely a bárpult előtti sorban töltött indokolatlanul hosszú időtől eltekintve tisztességesen teljesített. Más kérdés, hogy a hangosítást nem sikerült topra rakni.

Ma is vezekelek, amiért tavaly októberben nem tudtam ott lenni az Asphalt Horsemen lemezbemutatóján, ugyanakkor értetlenül állok az előtt, hogy Matyasovszki Géza egykori zenésztársai közül senki nem tartotta annyira fontosnak a megemlékezést, hogy személyesen jelenjen meg és tegyen hozzá valamit az eseményhez. A négyes azonban a kegyelet lerovása óta tovább folytatja vágtáját, és decemberben a Robotban impozáns évfordulós emlékplakettet vett át egy törzsrajongótól a koncert végén, majd velünk, a publikummal együtt fogyasztotta el a szülinapi tortát.

Itt a fentiekhez képest, ha úgy vesszük, rendkívüli esemény nem történt. Kaptunk egy felerészt a Never Forget számaira épülő, közel negyvenöt percnyi szettet, amellyel, na meg a szokásosan szellemes konferálással papíron az ős-mobilosokat is simán maguk mellé állíthatták volna Kariék. (Ami azt illeti, láttam is ezt a párost öt éve.) Sajnos azonban a fő éneken és a ritmusszekción kívül sokáig semmi nem hallatszott, a vokálmikrofonok egyáltalán nem is szóltak, és ilyen helyzetet azért kell tudni uralni. Talán a menet közepe felé normalizálódott a szitu úgy-ahogy.

asphalt_01.jpg

Paseczki Roland egyre jobban megtalálja a helyét a csapatban. Színpadi megjelenése kifogástalan, a vokálozásból is derekasan kiveszi a részét az úriember; biztos vagyok benne, hogy emberileg is prímán működik az “Asphalt Horsemen Mark II“ felállás. Gitárjátékát nem szükséges itt méltatnom, viszont sajnálom, hogy ennyire rejtve maradt. Nem mondom, jólesett a friss szerzeményeket ismét élőben hallani a régebbi tutiságok mellett, ám ennek most aligha lett komoly hozadéka.

Elvileg nem egészen veszélytelen Újpesten azt hangoztatni, hogy valaki az ősi ellenfél drukkere is lehet, de hát a P. Mobilt emlegették már a rockzene Fradijaként, és az Utolsó rock n’roll – benne az imént hivatkozott sorral – eleve fontos része Lóránték programjának. (Mellesleg a kilencben, a néhai Crazy Mamában is működött a klubjuk egy ideig.) Szándékosan nem azt írtam, hogy elhagyhatatlan, hiszen van miből válogatnia a zenekarnak, és egy ilyen esten bőven belefér, hogy kiesik egy-egy sok évtizedes közönségkedvenc. Ezen az alapon, mint kiderült, a Miskolcnak sincs bérelt helye a dallistán, mivelhogy a múltkor kimaradt.

Mégse szaladjunk ennyire előre, mert hangsúlyozom, rendszeres klubbuliról van szó, ami mindig jó alkalmat ad ilyen-olyan meglepetésekre. Különleges vendéget ezúttal nem hívtak, ellenben mindjárt a legelején jött a Mountain-féle Mississippi Queen, kicsit később pedig a Words of Lies (remélem, jól jegyeztem meg a címet) debütált. Utóbbi a bozontos Tarnai Dániel bőgős munkája zenével-szöveggel, tokkal-vonóval. Schuster úr szerint így szólna a P. Mobil, ha angolszász nyelvterületről származna.

mobil_02.jpg

A ránézésre szellős háromnegyedház ne tévesszen meg senkit, a P. Mobil igazi többgenerációs jelenség. Mi sem bizonyítja ezt fényesebben mint az a tény, hogy a fiatalabb korosztály is képviseltette magát azok mellett, akik időtlen idők óta járnak a koncertjeikre. Aztán itt a 2017-es Csoda történt! album, amely immár vinylen is beszerezhető, új borítóval. A két blokkra bontott műsor első részének végén erről zsinórban három tétel – Csoda történt!, Hógolyó, Láncos körhinta – hangzott el, majd a második félidőben hozzácsapták a Bonobót is. Ez megint csak azt támasztja alá, hogy a banda nem a múltjából akar megélni, és nincs híján a kreatív energiának. Az már legyen az én egyéni szociális problémám, hogy Dani alkotása elsőre nem fogott meg– ugyanakkor a röviddel a véghajrá előtt bevetett, szintén a következő kiadványra szánt Nagyon nagy a bajt minden szempontból telitalálatnak tartom.

A főnök ma már nem a show-felelős, hanem pusztán a ceremóniamester szerepében van jelen, a konferálás természetesen száz százalékban az ő reszortja volt (a Pokolba tartó vonat előtt külpolitikai elemzőként is megnyilvánult). Bevonulás után elfoglalta helyét a rendezői balon, s innentől kezdve talán csak egy ízben hagyta el azt, már amíg egyáltalán a pódiumon tartózkodott. A tagság bemutatására sajátos módon a másodikként érkező Örökmozgó alatt került sor, ekkor a Rainbow Long Live Rock‘n’Rollját is megidézte a csapat.

mobil_03.jpg

A megszólalást valami egészen különös anomália kísérte. Ki tudja miért, a két gitárral elővezetett nótákkal nem tudott mit kezdeni a hangosító. Amikor viszont Baranyi László letette a hangszert és csak az énekre – ebben vitán felül a hazai mezőny élén jár, még ha ezt viszonylag kevesen is tudják vagy veszik tudomásul – kellett összpontosítania, egyből testes, arányos sound állt össze, Szabó Péter billentyűi is szépen hallatszottak. Összességében a szünetet követően talált igazán magára a hangzás.

Remélem, lesz még olyan szerencsém az életben, hogy egyszer a teljes Honfoglalás szvitet is hallhatom koncerten. Azt hiszem, nálam a P. Mobil élő tevékenysége úgy volna teljesen kerek.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1118781584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum