A tavalyi év egyik legszomorúbb zenei híre a számomra az volt, hogy erre az évre csúszik a Year Of The Cobra új albuma. Ezzel sajnos nem lehet mit csinálni, de az orr lógatásnak vége, hiszen megérkezett a promóciós anyag és volt lehetőségünk végig hallgatni a lemezt nem is egyszer!
Végiggondolva ez a self titled album nem is baj, hogy nem tavaly jelent meg, hiszen eléggé erős volt a mezőny. Na, nem mintha ez a lemez nem állná meg a helyét, de nehezen döntöttem volna, hogy hova soroljam. Az új lemeznek ideje volt már, hiszen a legutóbbi Ash And Dust is idén már hat éves. A házaspár Jon és Amy nem ültek eddig sem a babérjaikon, hiszen rengeteg turnét tudhatnak maguk mögött. Jon a Rifflord-ban segített ki többek között, Amy pedig jó pár zenekarban játszott, illetve beszállt a Slower nevű bandába is, ami tavaly hozta ki az első, saját dalokat is tartalmazó anyagát. Én a zenekarral pár évvel ezelőtt találkoztam Szlovákiában egy kicsi klubban. Mivel a klub közelebb van hozzánk, mint Budapest és pesti buli amúgy sem volt, gondoltam megnézem mit is tud ez a duó. Nos, ez a látogatás odáig fajult, hogy azóta minden kiadványuk megvan valamilyen fizikai formátumban és azóta is tartom a kapcsolatot Amy-vel és Jon-nal.
Így indulok neki az új anyagnak, ami egyszerűen csak a Year Of The Cobra címet viseli. A lemezről korábban megismerhettünk két dalt is. A War Drop klipet kapott, míg a Full Sails egy lyrics videót. Összesen nyolc dal foglal helyet a kiadványon, ami pontosan annyi, ami levesz minket a lábunkról. Lelövöm már most a poént, a lemez végig viszi az embert, nincs üresjárat, nem válik unalmassá. Természetesen ehhez kell szeretni ezt a fajta doom zenét, de én ezért csak rajongani tudok. Az albumot a Full Sails nyitja, ami basszusgitár soundjával és kezdő futamával tökéletesen hozza azt az ízt, ami a YOTC-rát jellemzi. Amy hangja megbabonáz, olyan, mint amikor az első Frayle lemezzel találkoztam, a White Witch-el. Nem lehet nem szeretni, kellemes tér van hagyva a hangjának, ami minden egyes refrénnel előrébb haladva egyre nagyobb, egyre hatalmasabb és egyre jobb. Jon a dal végefelé haladva előhozza azokat a dinamikákat a játékában,a mitől a zenekar kimondottan jól tud működni. A War Drop egy könnyedebb tétel, már a lemez elején megmutatja, hogy milyen kettősség fog végigmenni a lemezen. Egy lüktetősebb, tempósabb dalról beszélünk, ami nem húz annyira le, mint a nyitó tétel. Sokkal könnyebben befogadható, dallamosabb. A Daemonium-ról nekem elsőre a Monolord jutott eszembe, viszont ahogy beindul az ének akár egy popdal is lehetne a súlyosabb fajtából. Érdekes, hogy a zenekar most sokkal nyitottabb a könnyedebb dolgok felé, már-már azt is mondhatnám, hogy némi grunge-ba tart egy-egy dal. Az első hatalmas meglepetést számomra az Alone jelentette. A könnyedebb témák most elkerülik a dalt, ellenben olyan hangzása van, hogy az ember újra és újra meg akarja hallgatni. Azt is mondhatnám, hogy egy doom népdalról beszélünk. A dobok tekintetében előjönnek azok a témák, amik kimondottan védjegyei Jon-nak, amik már-már mantra szerűen ismétlődnek. Simán elmondható, hogy a zenekar ezzel a szerzeményével kilépett a megszokott komfortzónájukból és új vizekre evezett. Jól tették? Abszolút, hiszen egy olyan dal született, amire korábban még nemigen volt példa. A 7 Years-t pedig azért is kell megemlíteni, mert visszakanyarodik a groove-os témák irányába, de az ének mégis sokkal dallamosabb, mint korábban. Természetesen azért nem csak újítások vannak a lemezen, hiszen a The Darkness nevéhez hűen egy komorabb szerzemény, ami hű a régi lemezek anyagaihoz. Akárcsak a Sleep nevű szerzemény, aminek hallgatása közben még most is elcsodálkozom, hogy egy basszusgitár/dob felállás, hogy tud ennyire élettel teli lenni, hogy tud ennyire elvarázsolni. Az album végére pedig a zenekar még egyszer elvarázsol úgy, ahogy előtte még soha! A Prayer egy nagyszerű album zárás. Közel nyolc perces szerzeményről beszélünk, ami nem lesz egy pillanatig sem unalmas. Tele van tűzdelve különböző samplerekkel, így még izgalmasabb. Jon visszafogottabb stílusra várt, Amy pedig a legnagyobbat énekli a lemezen.
Elmondhatjuk, hogy az elmúlt tíz év ezen a lemezen érett össze és alkotott egy olyan vegyületet, amiről nagyon sok zenekar csak álmodozik. Egy remek album született, amit csak szeretni tudok elfogultság ide vagy oda. Amikor megkaptam az anyagot mondhatom, hogy mindent eldobtam, hogy meghallgassam és nagyon jól tettem! Véssétek be a naptárba a február 28-át, amikor is minden platformon elérhetővé válik a teljes lemez!