A nyomtatott sajtó végóráinak idején egy maroknyi fanatikus konokul kitart a javarészt már csak emlékezet útján létező fanzine irodalom mellett. Anyagi alapokon nyugvó világunkban kapásból adja magát a kérdés, hogy megéri-e papíralapú rajongói magazinnal előállni. Nyilvánvalóan nem, ha a dolog rentábilis részét nézzük. Ha viszont a még mindig létező színtér iránti elkötelezettség, mint elsődleges szempont felől közelítünk, a válasz homlokegyenest ellentétes.

A nyomtatott rajongói magazinok a 2020-as évek derekára eltűntek a hazai szcénából, a TOMTMB mellett jelenleg a speciális tematikájú Iron Maiden Antológia az, amivel még lehet számolni, illetve – ha jók az infóim – a heavy metalra koncentráló Burning Sun mostanában éledezik tetszhalott állapotából, meg talán még aktívnak mondható a néhai heavymetal.hu jogutódjának minősülő No Obligation is. Ha tévednék, bátran cáfoljanak meg a hozzáértők!

A RockStation digitális hasábjain az utóbbi hónapokban ilyen-olyan apropók (koncertek, kazetta kiadványok, interjú) révén többször szóba került a Fekete Terror Productions, és a színtéren Dr. A néven emlegetett Dudás Attila neve. Emberünk egy megszállott. A hazai föld alatti színtér elkötelezett támogatójaként minden fronton (kiadózás, disztrózás, rendezvény szervezés, illetve fanzine szerkesztés) tesz a mozgalom életben tartásáért, bár zenekart még nem alapított… Attila február második felére már a tizedik lapszámot hozta össze.

Társai az esetenként szutykosabbnál szutykosabb lemezek boncolgatásában a civilben is a boncasztal körül serénykedő Size, illetve a Total Darkness Propaganda kiadó mögött álló Szilárd, valamint a homályba burkolózó sorger és Neverheart. Az ötös a kiadvány arculatáért a kezdetektől felelő Anvil Kvlttal lepaktálva hozta össze ezt a jubileumi, 212 oldalnyira rúgó terjedelmű lapszámot.

Egy (mély)rétegzenei rajongói magazin szerkezeti elemei természetesen a szokásosak. Itt vannak az interjúk; javarészt olyan formációk tagjaival, akik többségének nevével a magazin kézbe vétele nélkül valószínűleg - hogy stílszerű legyek - a büdös életben nem találkoznánk. A lemezismertetők hegyekben sorakoznak a hasábokon, ahogy koncertbeszámolókból sincs hiány, de akadnak speciális tartalmak, fanzine-ajánlók, illetve egy vaskos, novellányi terjedelmű élménybeszámoló, útinapló formájában.

A fanzine irodalom – értem ezalatt természetesen magunkat is – elsődleges csapdája a szerzők számára az objektív tudás birtokában lévő, önjelölt megmondóember szerepében való tetszelgés. Ha akarnék, számtalan példát hozhatnék a hazai színtérről is erre nézve, de ezzel minden bizonyára mindenki így van, aki rendszeresen forgatta/forgatja az írott vagy a webes rajongói (szak)irodalmat. Nos, a TOMTB stábját ez a veszély végképp nem fenyegeti. A srácok az egyes írásaikban nemcsak egymásból, hanem magukból is képesek viccet csinálni. Ez pedig részemről csak növeli irányukba az amúgy is meglévő a szimpátiát.

A másik fő buktatónak a maximális pontszámok két kézzel történő szórásában megnyilvánuló túllelkesedést tartom. Dr. A és stábja ebben a tekintetben a hibahatáron belül mozog. Természetesen sok a maximális pontszám, de hát pont a rajongói újságírásról beszélünk…

Az idei TOMTMB-dózis egy kódexnyi terjedelmű magazin, mely tárlatvezetést kínál a föld alatti mozgalom vájataiban, legyen szó a magyar vagy a nemzetközi szcénáról. A tartalomjegyzéket most nem másolnám ide, akit érdekel a dolog, két-három kattintás után megtalálja, hogy alanyokként ezúttal kik álltak a stáb rendelkezésére. Két interjút mégis kiemelnék, ezek egyike a Sun & Moon Records-os Szabival és Robbal készített beszélgetés, mely teljes képet ad a lassan két évtizede aktív, patinás erdélyi kiadó működéséről, ezáltal a lemezkiadás aktuális helyzetéről. A másik a Castrum-os Kornéllal folytatott, minden részletre kiterjedő beszélgetés lenyomata. A már emlegetett vaskos élménybeszámoló meg egy dél-amerikai körút leirata, érintve az itthonról irigykedve szemlélt ottani színteret is.

A lemezajánlók, esetenként kritikák pedig több etapban érkeznek, megszakítások nélküli egymásutánban, az emberre ömlesztve valóban tömény lenne a tartalom. Az ajánlók útján, az egyes fizikai formátumokat a legapróbb részletekig boncolgatva teljeskörű képet kapunk a hazai mozgalom utóbbi két évének megjelenéseiről, de akár még az előző évtizedben megjelent felvételekbe is belefuthatunk. Az alkoholban áztatott koncert- és fesztiválbeszámolók a fanzine azon fejezetei, amelyeket az underground legmélyebb járataiban tájékozatlan olvasótársaimnak is bátran ajánlok. Az alkoholmérgezésbe torkolló élménybeszámolók ugyanis az adott fellépéseket celebráló bandák ismerete nélkül is hajlamosak elszórakoztatni, mi több, megnevettetni az embert.

Talán nyomatékosítanom nem szükséges, de meg kell említenem, hogy a TOTMB célközönségét az extrém műfajok, a black, a death, a doom és a thrash metal hívei képezik. Ezekben az ínséges időkben azonban a magyar fanzine irodalom egyik utolsó hírmondóját az egyes alirányzatoktól függetlenül bátran ajánlom minden olyan fémzene hívőnek, aki még hisz a fizikai formátumokban. Az elsődleges kontakt pedig: feketeterrorzine@gmail.com