A progresszív metalcore egyik zászlóshajójaként a Born of Osiris már hosszú ideje meghatározó szereplője a műfajnak. Egyedi hangzásuk, technikás megoldásaik és futurisztikus atmoszférájuk révén kitűnnek a színtér többi szereplője közül. Az évek során számos zenei irányba kalandoztak, miközben megőrizték sajátos hangzásukat. Most itt a lehetőség, hogy kicsit mélyebben belelássunk a zenekar jelenlegi működésébe, kreatív folyamataiba és a jövőbeli terveibe. Kissé szokatlan módon, de ezúttal e-mailben zajlott a “beszélgetés”, kérdéseinkre pedig Cameron Losch a zenekar dobosa válaszolt.

A 2021-es Angel Or Alien nagylemez óta tavaly augusztusban megjelent az In Desolation című, három számot tartalmazó EP-tek. Várhatóak további újdonságok tőletek az idei évben? 

Igen! Nem vagyok biztos benne, hogy mennyit árulhatok el a megjelenés pontos dátumáról, de biztosíthatlak róla, hogy egy teljes hosszúságú új album hamarosan, még ebben az évben érkezni fog. 

A Born Of Osiris zenéje mindig is tele volt komplex dallamokkal és technikás megoldásokkal. Ez az összetett zenei világ mennyire tudatos döntés, és mennyire organikusan alakul ki a dalszerzés során? Hogyan értek el egyensúlyt az összetettség és a befogadhatóság között?

Az, hogy képesek vagyunk összetett zenét játszani és írni, egyszerre áldás és átok. Bár a közönség elvár egy bizonyos technikai szintet a zenénktől, fontosnak tartom, hogy egyensúlyt találjunk a fülbemászó részekkel, hogy a dalok emlékezetesek maradjanak, miközben megőrizzük a banda eredeti arculatát.

Tizenévesen, különösebb megfontolás nélkül írtunk zenét, és ez be is jött, hiszen az első albumunk nagyon sikeres lett, sőt, a mai napig jó fogadtatásban részesül. Ugyanakkor most, hogy már 37 éves vagyok, és nem 16, sokkal nehezebb ugyanazt a megközelítést alkalmazni, hiszen ezeket a hangzásokat már a karrierünk elején megteremtettük. Nem akarunk ugyanolyan albumot kiadni újra és újra. Szóval amikor egyensúlyról beszélek, az nemcsak azt jelenti, hogy teret hagyunk a dalokban a lelassulásra és az egyszerűsítésre, hanem azt is, hogy a teljes diszkográfiánkon belül is fenntartjuk az egyensúlyt. Nem szeretnénk, ha minden albumunk egyformán szólna. Néha változtatunk és hagyjuk, hogy a közönség találgasson, hogy vajon merre tartunk. De igen, az új anyagainkban is lesznek brutálisan technikás részek. Talán ezért kell még mindig szinte minden nap gyakorolnom a dobolást, haha.

A The Discovery albumotokat sokan tekintik az egyik legfontosabb mérföldkőnek a technikás metalcore műfajában. Azóta sokat változott a színtér és a ti zenétek is. Van olyan korszak vagy album, amit különösen meghatározónak éreztek a fejlődésetek szempontjából?

Személy szerint engem a Between The Buried And Me zenekar inspirált a dalszerzésben, különösen a The Silent Circus és az Alaska lemezeik. Korábban soha nem hallottam semmi ehhez foghatót.; a dobok, a gitárok – semmi sem volt "normális", és ez tetszett. Olyan volt, mintha minden egyes zenei fordulat egy újabb meglepetést tartogatna. Most pedig büszke vagyok rá, hogy a mi zenekarunk is inspirált más, hasonló gondolkodású zenészeket, hogy ők lehessenek a következő Between The Buried And Me, Dream Theater, Symphony X vagy épp Born Of Osiris.

A mesterséges intelligencia és a technológia egyre nagyobb szerepet játszik az emberi életben. Ti is gyakran feszegetitek a technológia és az emberi tudat kapcsolatát a szövegeitekben. Mit gondoltok, a modern technológia segíti vagy inkább elidegeníti a művészeket a saját kreatív folyamataiktól?

Ez nem teljesen fekete vagy fehér... A technológia segítheti a kreativitást, ha eszközként használod, nem pedig hagyod, hogy irányítson téged. Azok a művészek, akik a csak a határaikat feszegetik általa, sikeresek lehetnek. De akik hagyják, hogy a technológia teljesen átvegye az irányítást az alkotási folyamatuk felett, végleg egy "gombnyomogató" zenésszé válnak. A technológia rengeteg helyzetben rendkívül hasznosnak bizonyult már, de ha folyamatosan mankóként használod a saját kreativitásod helyett, a valódi művészi gondolkodásod lelassul és berozsdásodik.

A sci-fi és a filozófiai témák gyakran visszaköszönnek a dalszövegeitekben. Ez a koncepció kezdetektől tudatos volt nálatok, vagy idővel alakult ki? Mi az, ami inspirált benneteket ebbe az irányban?

A zenekar dalszövegei nem igazán így indultak. Talán senkit nem lep meg, de éretlen középiskolások voltunk még az első demóink írásakor. Ebből kifolyólag sok dalszöveg és dalcím inkább vicc volt. A kezdeti anyagok felvétele során a Sumerian Records és Ash Avildson fokozatosan terelgettek minket a komolytalan szövegektől a mélyebb ötletek és témák felé. Még abban is segítettek, hogy a bandanevet Rosecrance-ről Born Of Osiris-ra változtassuk. Azt mondták, hogy a Rosecrance egy borzasztó név egy bandának, és most már én is teljesen egyetértek ezzel. Még mindig van egy dalunk, amit "Brace Legs"-nek hívunk, és ez egy jelenetet alapul vesz a Forrest Gump című filmből. Ha most visszagondolok, elég furcsának tűnik a téma, haha, de megtartottuk a címet, és a szöveget más irányba vittük. Ahogy idősebbek lettünk, a vágy, hogy többet tudjunk meg a környezetünkről és a világról egyben egyre jobban befolyásolta a gondolatébresztő szövegeket, amelyek mostanra a zenekar egyik védjegyévé váltak. Graham Hancock Fingerprints of the Gods című könyve pedig igazán felnyitotta a szemünket, és teljesen új megvilágításba helyezte a civilizációnkat. Az, hogy honnan jöttünk, és hogyan jutottunk ide kimeríthetetlen forrása az inspirációnknak.

A zenekar történetében több tagcsere is volt, legutóbb Joe Buras távozásával kellett megküzdenetek. Mi volt eddig a legnagyobb kihívás a sokszor változó felállás mellett?

Mindig is mondtam, hogy egy teljes munkaidőben turnézó zenekarban lenni olyan, mintha egyszerre több emberrel lennél házasságban. A leglenyűgözőbb dolog a Born Of Osirisban nem a zene, amit játszunk, hanem az, hogy ennyi év után is képesek vagyunk összetartani. Ronnie-val 4. osztályban találkoztam, és azóta is szoros barátságban vagyunk. Joe Buras-t 7. osztályban ismertem meg, és még mindig nagyon közel állunk egymáshoz, annak ellenére, hogy már nem játszik a zenekarban. Mindennek megvan a maga helye és ideje és minden egészségesen működő kapcsolatban vannak konfliktusok. Ha soha nincs konfliktus, akkor az azt jelenti, hogy valamelyik fél nem őszinte az érzéseivel kapcsolatban. Zenekarként egyre jobbak vagyunk a kommunikációban és az érzéseink kifejezésében. Személy szerint az áldozatvállalás egy nehéz dolog volt számomra, de most már tudom, hogy néha azt kell mondanod, hogy „Oké, nem ez volt az eredeti tervem, de azért egy próbát megér”. Ez az a mentalitás, amihez néha alkalmazkodni kell, ha egy csapatban játszol. És ez nem való mindenkinek. Szerintem ezért is van az, hogy sok popsztárból végül szólóművész lesz, haha. Néha nagyon nehéz.

Hogyan látjátok a műfaj jövőjét? Vannak olyan új zenekarok vagy irányzatok, amelyek izgalmasnak tűnnek, és amelyek hatással lehetnek a következő generációs metal műfajok alakulására?

Szerintem a metal zene jövője nagyon izgalmas. Azt figyeltem meg az újabb zenész- generációban, hogy szinte mindenki producer is egyben. Rengeteg új hangzás jelenik meg a zenékben, amiket házi stúdiókban és alacsony költségvetéssel hoznak össze. Egy kisebb banda, a Lost In Separation biztosan utat mutat majd a metalcore színtéren. Gyorsan fejlődnek és látom bennük azt a lehetőséget, hogy ők lehetnek akár a következő Bring Me The Horizon vagy Bad Omens.

Nagyon stabil rajongótáborral rendelkeztek. Milyen szerepet játszanak az albumok elkészítési folyamatában a közösség, a rajongók visszajelzései? Volt olyan visszajelzés, amely különösen meglepett vagy inspirált benneteket?

A visszajelzések mindig is a fő hajtóerőt jelentették ahhoz, hogy továbbra is keményen dolgozzunk egy-egy új zenén vagy javítsunk a fellépéseink minőségén. Jó érzés, amikor virtuálisan megveregetik a vállunkat, vagy kapjuk a like-okat az interneten, de az igazi erő abban rejlik, amikor a koncertjeinken élőben is kapcsolódunk az emberekkel. Látni azt, ahogyan az első sorokban állók mosolyognak, közösen headbangelünk és hallani, ahogy együtt éneklik az összes szöveget... ezt szavakkal nem is tudom leírni. Olyan ez, mint amikor egyedül létrehozol valamit egy szobában, és nem vagy biztos abban, hogyan reagálnak rá az emberek, milyen lesz a fogadtatása. Én mindig kétségek között lavírozok,  sokszor gondolom, hogy ez a dal vagy ötlet nem is lesz majd olyan jó. De amikor látjuk a közönség reakcióját, az az igazi visszajelzés és megerősítés, ami mindent megér, egy igazi hajtóerő.

A zenekar egyik legnagyobb erőssége a színpadi jelenlét és az élő fellépések energiája. Hogyan készültök fel egy-egy turnéra vagy koncertre? Van olyan koncertélmény, amely örökre megmaradt bennetek?

A színpadi energiánk sokszor tükrözi azokat a hullámvölgyeket, amiken az évek során keresztül mentem. Van egy sorunk, hogy "Minden nap okot ad arra, hogy lélegezzünk", és ez mindig eszembe jut, amikor a színpadon dobolok és izzadok. Hálás vagyok, hogy ott lehetek, és ilyenkor mindent beleadok. Egyszerűen élni kell az adottsággal, amivel megáldottak minket, hogy a zenélhessünk. Azzal is, hogy még mindig jó az erőnlétünk, az egészségünk és egymás támaszai vagyunk a folytatásra. Az energia, amit a közönségtől kapunk, szintén hatással van ránk. Az intenzitás, ami felénk árad az generálja a kimenő energiát. Ha látom, hogy pörög a moshpit, még keményebben kezdtem pörgetni a hajamat, és még durvábban headbangelek, haha.

Hamarosan újra Budapesten is felléptek. Mire számíthat a magyar közönség? Esetleg lesznek új dalok is?

Nagyon izgatottak várjuk, hogy visszatérjünk Budapestre! Legutóbb nagyon jól éreztük magunkat, mikor felfedeztük a várost és a koncert is fantasztikus volt. Új dalok is lesznek a szettlistában, sőt egy, még kiadatlan számot is el fogunk játszani. A budapesti közönség az elsők között lesz, akik élőben hallhatják majd ezt az új dalt. De természetesen a The Discovery albumról is szerepelnek majd dalok a repertoárba.

Ha bárkivel együtt dolgozhatnátok – legyen az zenész, producer vagy más művész –, ki lenne az, akivel szívesen létrehoznátok valami igazán különlegeset? Mi lenne az első közösen készített projektetek?

Szerintem egy Born Of Osiris és Poppy kollaboráció fantasztikus lenne! “Osztálytársak” vagyunk, hiszen mi is ugyanúgy a Sumerian Records-sal dolgozunk. Poppy hihetetlenül jól keveri a különböző műfajokat. Tökéletesen illeszkedne a zenénkhez! Csak képzeld el, milyen jól hangzana…

Köszönjük szépen a válaszokat és hamarosan találkozunk Budapesten!

Nagyon köszönöm ezeket a széleskörű kérdéseket, igazán élvezetes beszélgetés volt, miközben a reggeli kávémat iszogattam. Nagyon várjuk, hogy találkozzunk veletek a koncerten,  Budapesten! Még egyszer köszi. - Cameron

A zenekar május 18-án lép fel Budapesten a Dürer Kertben az Ingested, a Entheos és a The Voynich Code társaságában. További infók a koncertről ITT.