A Soundgarden háza táján mostanában elég suttyomban készülnek a dolgok, elég csak az indokolatlanul alul marketingelt kettes számú 3rd Secret lemezt említeni, amit ezúton is csókoltatok (figyelembe-ajánló ITT olvasható).

Lehet a zenekari jogok / névhasználat körüli hercehurcának is köze van ehhez a lapulós üzemmódhoz, igaz a Nudedragons anagramma alatt bujkáló tagok mostanság kicsit aktívabbnak tűnnek. Tavaly decemberben például volt egy felejthető jótékonysági összeállás, bizonyos Shaina Shepherd-el a mikrofonnál (aki vélhetően nem áll rokoni kapcsolatban Ben Shepherdel), most pedig Matt Cameron jelentetett meg egy ötszámos EP-t szintén az említett hölgy közreműködésével. 

Cameron nem csak a Pearl Jam dobosaként, de szólóban is a legaktívabb a többiekhez képest, (2024-ben is volt például egy EP-je Gory Scorch Cretins címmel) bár a teljesen takarék lángon égő Kim Thayilt, vagy a még olyanabb Ben Shepherd-et nem nehéz lenyomni a ”ki zenél manapság többet” versenyében. 

A hevenyészett összeállás tanulsága számomra az volt, hogy Shaina Shepherd funkos-soulos előadásmódja nem igazán passzol a Soundgardenhez, Matt Cameron viszont úgy tűnik meglátta a potenciált a dologban és összerakott öt olyan nótát, ami meg pont egy ilyen típusú hang után kiált.

Egyébként nem holmi unatkozós low-fi garázs projekt a New Beginning, hiszen ott penget a lemezen Krist Novoselic meg Alain Johannes (Eleven, Queens of the Stone Age) is, szóval inkább a 3rd Secret funk-rockos leágazásának tűnik az EP, amiből még bármi kisülhet.

Ez az öt nóta mindenesetre elég ígéretesnek tűnik, még az olyan Camerontól elsőre szokatlan dalok is működnek, mint a funkosan lüktető Move vagy a Motown sulis Next Time. A The Moment I Found You visszhangos vokálja és a sikálós gitár egyaránt a Living Colour-t idézi, a Self Denial akár a The 2nd 3rd Secret-re is felfért volna, a címadó New Beginning-et pedig az easy listening-es kiállás teszi emlékezetessé. 

Szóval egyrészt tök jó kis csomagot pakolt össze Matt Cameron ezzel a pop-up bandával, másrészt akár bizakodásra is adhat okoz ez a minimál mozgolódás, hogy aztán esetleg az ilyen-olyan projektezésekből meg összefonódásokból szárba szökkenjen valami rendes post-Soundgarden dolog, ami nemcsak méltó módon őrzi Chris Cornell emlékét, de akár saját jogán is tovább tud haladni az anya banda által kitaposott ösvényen.