RockStation

Albumsimogató: Monolord - Vænir (RidingEasy Records, 2015)

2025. május 18. - KoaX

a3503731580_16.jpg

A svéd származású Monolord szinte a semmiből robbant be a doom köztudatba és már az első lemezével maga alá gyűrte a műfaj rajongóit. Ritka az, hogy valaki már az első albumával kultikussá váljon, az pedig még ritkább, hogy a második album egy ilyen debütálás után megállja a helyét. Tíz éves a Vænir.

Megkérdeztem a chatGPT-t, hogy az album címe mit is jelenthet, mivel semmi infót nem találtam a lemezről. A következő választ kaptam.

A pontos eredete nem teljesen tisztázott, de valószínűleg a "szép", "barátságos" vagy "kedves" jelentéssel bír. Az óészaki vænn vagy væn jelentése „szép” vagy „vonzó”, így a Vænir jelentheti: „A szép (tó)” vagy „A barátságos (víz)”

Ezek a megközelítések közel lehetnek a valósághoz, ha az albumborítót is megnézzük. Ez a lemez azon kiadványok közé tartozik, amiket egyáltalán nem kellett újra hallgatnom. A Monolord első két lemeze annyira szerves részét képezi az életemnek, hogy ha álmomból felkeltenek is tudom, hogy hol mi történik. Azonban érdekes, hogy erről a lemezről majdnem megfeledkeztem, amikor írtam az összesítő listát, hogy az évben mikor mi jelent meg. Az album hangzását imádom. Megvan az a mély semmivel sem összekeverhető stoner/doom sound, amit mindig is imádtam a zenekarban. Hihetetlen, de a saját arcukra tudtak formálni, kialakítani egy olyan műfaj soundját, aminél azt hiheti az ember, hogy már nagyon nincs benne semmi új. Láss csodát mégis itt van a MONOLORD SOUND.

A hat dal kicsivel több, mint ötven percig kényezteti a hallójáratainkat, amiből én el tudnék képzelni többet is, de nem szabad telhetetlennek lenni. A Crusing The One már az első pillanattól kezdve pusztít. A trió remekül érzi egymást, egyszerre lélegeznek. A fuzz pedál úgy rotyog, hogy konkréten az is könnyen meglehet, hogy szétég benne az elektronika.Imádom ahogy elindul az ének, egyből vissza kalauzol, minket a Black Sabbath korai érájához. Atom mód effektelt ének, amitől kapsz egy olyan hangulatot, hogy ha egyedül ülsz éjjel a sötét szobában, akaratlan is hátra fordulsz. Nagyon szeretem, ahogy a dobok szólnak ezen a lemezen. Élő hatásuk van Esben pedig egy remek dobos. A We Will Burn riffjei is mára már klasszikussá váltak, pedig csak tíz éves az album. Hihetetlen, hogy mekkora dolog volt, hogy anno 2015-ben a Dürer Kistermében láttuk ezt a zenekart. A Nuclear Death egy különleges dal, ahol kicsit bejön nekem egy Tool hatás. Na, nem megy át progresszívbe a zenekar, hanem sokkal inkább azt érzem, mintha hárman tök mást játszanának néhol, de ez mégis egy egészt alkot. A Died A Million Time-ról nekem mindig a megboldogult Dürer Pince jut eszembe. Valaki csomószor ordította a refrént a sötét pincerendszerben éjjel. Sose tudtam, hogy ki volt az, de mindig mosolyt csalt az arcomra. Az Empress Rising mellett, szerintem ez a zenekar egyik, ha nem a legjobb szerzeménye. A játékidő tíz perc felett van, de sosem tudom megunni ezt a dalt. Tipikusan az a szerzemény, ami a koncert programból sem tud elmaradni, hiszen zseniális! A The Cosmic Silence ismét csak a Black Sabbath-ot idézi fel egy rövid tripben. Nem is veti amúgy véka alá a banda, hogy mennyire imádja Iommi mestert. Az albumot a címadó dal zárja, ami több, mint negyedórás. Lassú, monoton, magá alá söprő dal. Kell hozzá hangulat, hogy az ember végig tolja, de ha megteszi akkor beváltja a hozzáfűzött reményeket.10994273_882684565095980_4774561461690007821_n.jpg

Szerintem ez az egyik legrövidebb albumsimogató, amit valaha írtam, de erről az albumról nem is kell A4-es oldalakat teleírni. Ezt mindenkinek érezni kell, ha meg nem megy, akkor egyáltalán nem neked való ez a műfaj.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3018849770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum