A dánszentmiklósi Needless május végén Premonition címmel egy olasz kiadónál jelentette meg a The Cosmic Cauldron utódját. A zenekar körüli aktualitásokról, illetve magáról a lemezről a szövegíró frontembert, Forczek Ádámot kérdeztem ki.

Legutóbb az előző lemez kapcsán egyeztettünk. A The Cosmic Cauldron egy német és egy dán kiadó színeiben jelent meg, megosztozva a digitális és a fizikai formátumokon, illetve volt egy japán CD-s kiadása is. Mik a tapasztalatok a terjesztéssel, illetve a promócióval kapcsolatban? Eleve egy közös lemezben gondolkodtatok, amikor annak idején megállapodtatok velük?

Egy közös lemezre szólt a szerződés, valamint egy elővásárlási joguk is volt a Premonition-re amivel végül nem éltek. A TCC szépen fogyott, azonban a számok nem tudták kitermelni a szerződésben lefektetett összeget, így az eladásokból sajnos nem részesültünk. Promóció terén sem volt okunk egyáltalán panaszra. Egészen komoly helyekről érkezett nagyon sok pozitív visszajelzés a lemezre, valamint a kiadó feje által szervezett két nagyobb dán fesztiválon is játszhattunk. 

A Premonition egy feltörekvő olasz cégnél, az Inertial Music-nál jött ki. Hogy keveredtetek hozzájuk? Mik az egymással szembeni elvárások?

Amint említettem, sajnos az Uprising! records nem élt az elővásárlás jogával. 23-ban nagyon szerették volna kiadni a lemezt, de még korántsem voltunk kész vele, és meg akartuk adni az időt, hogy a lehető legjobb minőséget produkáljuk. 24 szeptemberében kerestem meg őket a kész masterrel, de akkor már csak egy szimpla “nem” érkezett. Az okokat nem tudjuk. Lehet nem tetszett nekik, de inkább azt tudom elképzelni, hogy egész egyszerűen időben lecsúsztunk a dologról. Mára az Uprising! Records-nál több tucatnyi banda helyett csak kettő zenekart tartalmaz össz-vissz a roster, szóval teljesen leépítették a dolgot. A kiadó feje azóta két sikeres dán fesztivált is beindított, valószínűleg azok jobban mentek. Így hát elkezdtem kiadót keresni újból és így akadtam rá az Inertial Music-ra. Elvárás talán annyi van, ami már a kezdetekkor szembeötlött náluk, hogy a minőség a mennyiség felett. Szép és igényes kiadványaik vannak, kellő alázattal nyúlnak hozzá az alkotásokhoz, és organikusan, hitelesen építik a brandjüket.

Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy Bárány Tamás gitárossal és Bánfalvi László basszusgitárossal hárman alkotjátok a zenekar magját. A közelmúltban két tagcserétek is volt, mit kell tudni az új zenészekről?

Alapítók már csak ketten maradtunk Lacival. Boti helyét Dani töltötte be, majd ő is távozott két év után. Az ő helyére Kristóf érkezett, szintén a Skog zenekarból. Bár Kristóf nem vett részt az album kreatív folyamataiban, de hamar erős pillére lett a zenekarnak, elszántságával és hozzáállásával már most nagyon sokat emelt a Needlessen. Tomi tavaly ősz óta sajnos egészségügyi problémák miatt zenészként már nem aktív tagja a zenekarnak, de még itt van velünk, tartjuk a kapcsolatot, az új lemez prominens szereplője volt ő is. Nemrégiben pedig Boti is távozott, mert a másik zenekara a Türböwitch stílusban közelebb áll a szívéhez. Élőben jelenleg Ferenczi Marci segít ki minket a Rivers Ablaze-ből gitár fronton, ill. dob fronton Cristobal Romero Hernandez, aki hivatalosan a Slytract-ben üti a bőröket. Ezzel a felállással készülünk a lemezbemutatónkra is, ill. már körvonalazódik az is, hogy a jövőben hogyan menjünk tovább. 

A tagcserék hoztak-e bármilyen változást a dalszerzésben?

Talán Fogl Boti kilépése hozott változást, mivel az előző lemezeken sok ötletet tett bele. Ezúttal az irányvonalat és a nyolc dal zenei alapjait főként én raktam össze, kezdve dobtól a szintikig majdnem az összes hangszert, de természetesen mindegyik tag hozzátette a saját egyéniségét, ízlését és játékát a végső formához. Így a dalok ugyan az én kottáimból indultak, de végül mindenki közösen formálta őket végleges, lejátszható és élőben is működő szerkezetekké.

A koncepcióért és a dalszövegekért a kezdetektől fogva te felelsz. Mit kell tudni a Premonition szövegi hátteréről, ezúttal van-e koncepció a lemez egésze mögött?

Ezt a lemezt direkt szerettem volna klasszikus dalcsokorként kezelni, így nem volt koncepció, ezt a megközelítést úgy éreztem, hogy kimaxoltam az előzőn. Ettől függetlenül itt is a központi tematika ugyanaz, ami az EP óta: számvetés az emberi fajról, kozmikus skálán. Ezúttal talán egy befelé néző, lírikusabb formában mintsem a megszokott prózában. 

A friss lemez hallatán azonnal szembeötlő a vokális sokszínűség, ezen a téren kik voltak az aktuális hatások? Egyebek mellett a Constellations elején és középrészében dallamos ének is hallható. Ki volt az elkövető? Ének-fronton várható-e a jövőben számottevő változás?

Nehéz kiemelni konkrét hatásokat, rengeteg van, és sosem ez mentén komponálom az éneket, általában a dal világa már előre predesztinál egy stílust amit ösztönösen érzek, hogy illik hozzá. A lemezen hallható összes énekért én voltam a felelős. Én írtam őket, és én is énekeltem fel mindent, a hörgéstől kezdve egészen a dallamos tiszta énekekig. Ez utóbbi most nálam az az ismeretlen terep, ahol kihívást érzek. Diószegi Kiki nagyon sokat segített és biztatott, hogy önbizalmat szerezzek ebben, és mutassam meg ezt az oldalamat is. Tehát ez a sokszínűség valahol az ő coacholásának is az eredménye. Ha lesz negyedik Needless lemez, az biztos hogy az extrém megoldások mellett a tisza énekkel is tovább fogok kísérletezni.

Ha már dallamos vokálok, térjünk át a Dark Epiphany-re; a szerzemény első felét hallgatva a ’80-as évekbeli dark rock is eszembe jutott. Vannak ilyen jellegű hatásaitok is?

Vannak igen, bár nekem a Joy Division-t leszámítva inkább az új hullámból vannak nagy kedvencek mint pl a Beastmilk (mára Grave Pleasures) debüt lemeze, de nagy rajongója vagyok az Unto Others-nek is. Ez egy konkrét terv volt a részemről, hogy egy ilyen vonalat is kipróbáljak valamelyik dalunkban, de igazán Kasper Boti dob ötlete emelte ezt ennyire markánsan goth-ossá. Eredetileg azokra a részekre egy downtempo szerű lüktető dobot írtam. Örülök, hogy kicseréltük mert azonnal helyére került a koncepció. 

Még egy gondolat erejéig ugyanennél a szerzeménynél maradva; igen, arra a bizonyos fúvós betétre gondolok, ami egy váratlan húzás, de mégis illeszkedik a dal szerkezetébe. Kinek az ötlete volt ez az atipikus részlet?

Az enyém volt. Akartam egy noir kitekintést is a dalban kíváncsiságból. Tomival sokat rágódtunk rajta, hogy maradjon gitáron, vagy legyen szaxofon, vagy egyáltalán ne legyen ott semmi. Aztán Tomi elküldte az első demót egy szaxofon vst-vel és mindenkinél működött, így maradt is. 

A sokszínű vokálok mellett ezúttal a gitárszólókra is nagy hangsúlyt fektettetek. Tamás és Kristóf milyen alapon osztották meg ezeket?

Ahogy említettem, Kristóf nem vett részt a dalírás/felvételek folyamatában. A szólók Tomi nevéhez fűződnek olyan téren, hogy egyrészt amiket én lekottáztam azokat mint említettem ő is a saját világára formálta, meg bizonyos szólókat saját maga írt a lemezre. 

A borítók tekintetében immár hagyomány nálatok a grandiózus grafika. A képért felelős Ryan T. Hancock nem egy bejáratott név a színtéren. Hogyan akadtál rá, eleve egy kész grafikával állt elő, vagy menetközben egyeztettétek a részleteket?

Sokféle ilyen művészt követek, főleg az Instagramon. Mindannyiunknak bejön a klasszikus festmény vonal borítók tekintetében, így mikor rátaláltam, elég hamar egyetértésre jutottunk abban, hogy tőle kellene egy ajánlatot kérjünk. Ezúttal nem előre elkészült festményt választottunk. A felperzselt földhöz leláncolt citadella, a központi alakkal egy apokalipszis kellős közepén az én vízióm volt. Ryan ebből csinált több vázlatot is, és kiválasztottuk azt az egyet ami mindannyiunknak tetszik és azt festette meg. 

Május végétől kint a lemez, és egyöntetűen pozitívak a hazai kritikák. Mik a további tervek? A hazai koncertezésnek milyen formában van még értelme? Érdemes előzenekarként egy nagyobb név előtt próbálkozni, vagy megpróbálkozni a még állva maradt fesztiválokkal, netán a klubozás lehet a célravezető út?

A balkán kapujában, közép európai extrém metal zenekarként marad a klubok, és egy két komolyabb presztízsű fesztivál, vagy support buli. Nagy dolgokban nem gondolkodunk, így 30 felett családos munkás emberként teljesen rendben van, ha néha adunk egy-egy minőségi koncertet itthon, vagy külföldön, és az sem baj ha sikerül pár komolyabb fesztiválon is megjelennünk Európában, de ezeken túl nem látunk többet, és nem is nagyon szeretnénk. Kaptunk komolyabb felkéréseket is befizetős nagy turnékra, ahol előzenekarozhattunk volna pl a Fleshgod vagy épp a Nile előtt, de egyrészt horror pénzekért megy egy ilyen történet, másrészt nem ezt az utat látjuk működőképesnek a mi zenénk számára. 

Te és Tamás a Needless mellett érdekeltek vagytok a Damnation soraiban, illetve neked ott van még a Nefalem is. Milyen további projektekben, zenekarokban szerepetek, illetve ezek kapcsán mik az aktualitások? 

A Damnation abszolút Jeneshtől függ, ha ő hoz egy új adagnyi zenét, és szükség van énekesre, akkor rám továbbra is számíthat. Nagyszerű zenésznek tartom őket, megtiszteltetés velük együtt alkotni. A Nefalem kicsit takaréklángra került a tavalyi lemez megjelenése óta, de most lehetőség adódott ezt a nevet is egy magasabb szintre emelni. Ugyanis megnyertük az idei Wacken Metal Battle tehetségkutató hazai döntőjét, ami azt jelenti, hogy Július végén a világ legnagyobb metal fesztiválján a Wackenen játszhatunk. Ez most hatalmas löketet adott a zenekarnak, így biztosan számítani lehet majd komolyabb mozgolódásra Nefalem téren is.