Az idejét se tudom már mikor találkoztam olyan olasz zenekarral, amelyik felkeltette tényleg az érdeklődésemet. A Duocane már a nevével lelővi a poént, hogy csak két ember alkotja a zenekart. Ellenben ez a két ember valami olyat pakolt le az asztalra nekem, amire jó ideig emlékezni fogok.

Az Asilo Politico (politikai menedékjog) egy igazán különleges EP, noha én inkább mondanám albumnak. Különben is, ki ahtározza meg, hogy mi az EP és mi az album? Szerintem, ha valami egy kerek egészet alkot az album, legyen akár tíz perces akár két órás. Stefano és giovanni lényegében megcsinálta a saját Dopesmoker-ét, amivel nálam beírták magukat a stoner kézikönyvbe. Persze nem másolták Matt Pike-ékat, hanem sokkal inkább egy saját, könnyed dalt/anyagot alkottak, ami magával rgad. Imádom, hogy érezni benne az élő játék varázsát, nincsenek stúdiós trükkök, nincsenek szépre simított dolgok, csak és kizárólag a zene van. persze itt-ott bejön némi sampling, hogy teljesebbé tegye a képet, de ez egy nagyon jó dolog! Hallgassátok és szeressétek ezt az anyagot!