A párizsi katakombák bizarr köztemető és rendhagyó turistalátványosság viszont nem kifejezetten az a tipikus koncerthelyszín, bár egy valamirevaló dark vagy goth rock zenekar bizonyára otthonosan érezné magát a csonthalmok között. Ugyan a Queens Of The Stone Age nem a Christian Death mégis sikerült belakniuk a homályos folyosókat egy ötszámos EP erejéig.

A helyszín elsőre furcsának tűnhet azonban a háttérsztori ismeretében már valamelyest érthető miért is esett a választás a földalatti nekropoliszra. Josh Homme töriórán hallott először a katakombákról és kicsit rá is kattant a dologra, majd évekkel később egy párizsi szabadnap megfelelő alkalomnak tűnt a híres csontkollekció megtekintésére. Josh sajnos nem számolt a francia főváros turisztikai vonzerejével, így végül nem állt be a hosszan kígyózó sorba a német nyugdíjasok meg a szandálos honfitársai közé és kissé csalódottan ugyan, de egy jövőbeli látogatás lehetőségének reményében végül eloldalgott.

Ez a lehetőség aztán 2024 júliusában jött el, hősünk viszont most tutira ment: nem, nem bukkolt online a délelőtt 10-es idősávra, helyette mindenféle szálat megrángatva kibulizott egy kis privát zenélgetést a koponyák között, ami állítólag hivatalosan az első ilyen performansz a katakombákban.

Bár a QOTSA-nek inkább a gerjedő erősítők állnak jól, a hely szelleme most mégis valami mást kívánt, így a fuzz-pedál ezúttal otthon maradt. Helyette a föld alá vándorolt az akusztikus gitár-basszusgitár, mindenféle vonósok és ütősök, meg természetesen a búgó hangú Ginger Elvis fittyet hányva az alacsony belmagasságra. Homme saját bevallása szerint klausztrofóbiás, de nem csak ezzel feszegette a határait: a velencei kórházból lógott ki a felvételek erejéig, ahová eszkalálódó egészségügyi problémái miatt került az európa-turné során, így 40 fokos lázzal és eléggé szétcsapva vett részt a felvételeken (a borítókép sem holmi hanyag pózolás eredménye,  egyszerűen csak egy kőoltáron héderezik a legyengült frontember). 

Szóval aki generátor partit remél, annak csalódni kell, az Alive in the Catacombs ugyanis közelebb áll az MTV Unplugged típusú akusztikus műsorokhoz, viszont a valóban síri csendnek, illetve a “közönségtelenségnek” köszönhetően itt még intimebb a hangulat. A dalok sem a legnagyobb slágerek átiratai, inkább olyan nóták kerültek a setlistre amelyek valamilyen módon méltónak bizonyultak a hely szelleméhez.

A QOTSA nagyjából az Era Vulgaris magasságában dobta le magáról a stoner rock köntöst, illetve a …Like Clockwork-el vált felnőtté, így erre az alkalomra is többnyire a diszkográfia második feléből válogattak. Ebből a szempontból egyedül a Lullabies To Paralyze korszakos I Never Came a kakukktojás, ami viszont új melankolikus(abb) formájában már tökéletesen beleillik a koncepcióba. Az Era Vulgaris a B-oldalas Running Joke-al, illetve a Suture Up Your Future-al képviselteti magát, bár az előbbinek csupán az intro szerepe jut és hamar átfolyik a Paper Machete-be.

A…Like Clockwork-ről a Kalopsia jutott be az ötbe, ami a rendesen megtolt vonósokkal azért szerintem még így “dugatlanul” is megrezegtette a csonthalmokat. Van is egy ilyen Apocalyptica zöngéje a nótának ebben a verzióban, ám mivel ez az egész vállalkozás nem a hangoskodásról szólt, így ez az irány inkább csak egy színfolt az egyébként csendes lemezen. Villains of Circumstance-en például még a falakról lecsorgó- csepegő víz hangját is hallani, ami nem a ”jóvanazúgy” szellemében maradt a felvételen, inkább a nekromantikus meghittséget hivatott erősíteni.

Az Alive in the Catacombs egyébként nemcsak hallgatható, hanem meg is tekinthető, sőt mi több az elsődleges formátum az a koncertfilm, ami megvásárolható a banda honlapján keresztül, az EP viszont teljes terjedelmében elérhető a különböző streaming platformokon.

Mivel Josh Homme ezt a felvételt főként magának készítette, így inkább a mindenre vevő első soros rajongókat érzem megszólítva a kiadvánnyal, akinek viszont a pörgősebb QOTSA jön be, annak ott a diszkográfia többi része vagy menjen el alkalomadtán egy koncertre, például július 19-én a Budapest Parkba.