Nem véletlen, hogy a Reaction fanzine és a To Defy Collective kiemelten fontos eseményként kezelte ezt a bulit. Ha az egykori Defeater és Verse tagok jelenlegi zenekara és a nyár egyetlen budapesti koncertjét adó Satelles lép fel együtt, akkor a színtéren illik tudni, hogy csak igazolt hiányzás elfogadható…
Amennyiben a skramz (mint a hardcore / punk egyik alműfaja) töredezett ritmusokra épül, és az elidegenedés, a kétségbeesés, a fájdalom hatja át, úgy a fővárosi Season Of Mists igen pontos képet ad az irányzatról. Mindehhez társul Eszti intenzív, szenvedélyes előadásmódja. Magát a négyest is ezekkel a jelzőkkel tudnám jellemezni amellett, hogy őszinte és szerethető. Vegyesen magyar és angol nyelvű dalaikból összerakott programjukat – 2016 óta jelennek meg kiadványaik, a négytételes World Swallower tavaly jött ki – tisztességes számú hallgatóság nézte. Vélhetően a tagság személyes ismerősei is nagy arányban voltak jelen, mindenesetre a Season Of Mists egy adott baráti közösség meghatározó zenekarának benyomását keltette első találkozásunk alkalmával.
A Satelles dallamos és pörgős HC / metalcore-ja bizonyult a leginkább élő muzsikának ezen az estén, mármint azok számára, akik szeretnek beindulni egy bulin. A műsort ennek megfelelően matekolta ki a csapat, ami nyilván közhely (el tudunk képzelni lendület nélküli Satelles koncertet?!..), de Bokis Balázs énekes ezt külön hangsúlyozta. Frontemberi tevékenységét is ennek a célnak rendelte alá, azaz nem beszélt túl sokat a nóták között, így alapvetően Hornyák Kristóf dobos diktálta az iramot. Az idén megjelent Arcadia anyaga magától értetődő módon előtérben volt, és elhangzott a srácok eddigi egyetlen magyar nyelvű szerzeménye, az Az adás megszakad, na meg a végén a Hátsó Szándék-féle Fiatalon nincsen szép halál.
A Love Letter megint másfajta élményt nyújtott. Az Everyone Wants Something Beautiful album dalaiból álló szettet egybefüggően, a szünetekben zenei átkötésekkel játszotta a banda, Quinn Murphy ezekre az alapokra vezette elő hosszas közéleti-politikai, vagy – saját példáját felhozva – a mentális egészség megőrzésének fontosságáról szóló eszmefuttatásait. A sűrű szövegekkel telepakolt zene ezekhez hasonló alapos odafigyelést igényelt. Quinn nem egyszer kért bennünket arra, hogy jöjjünk közelebb hozzá, mivel neki ez jelent biztonságot, ám ezúttal nem alakult ki moshpit, nem láthattunk közönségszörfözést (noha a Love Letternél is akadnak bemozdulós témák), a közönség többnyire egy helyben állva, esetleg bólogatva, mély átéléssel hallgatta a számokat. Vagyis nem annyira a kölcsönös energia-átadásról, mint inkább a lelki-szellemi feltöltődésről szólt ez a hozzávetőlegesen egy óra, azt viszont minden jelenlévőnek garantáltan megadta.
FOTÓK: BODNÁR DÁVID
