Dino Cazares komoly, szerves része a metal történelemnek. Zenekara a Fear Factory pedig megkerülhetetlen, hiszen olyan hangzást, olyan stílust alakított ki a kilencvenes években, amire iskolák épülnek. Nem is vitatható az az eredmény, amit elért, az a zene, amivel még mindig emberek ezreit tudja megfertőzni. A budapesti koncert előtt negyedórát tudtunk beszélgetni a héthúros gitárok Istenével.

Az esetek többségében nem szoktunk mesélni arról, hogy jött össze egy-egy interjú, de ez most közel egy csoda volt, amit lehoztunk. Még januárban kezdtem el levelezni Dinóval, hogy szeretnék vele interjút készíteni. Hosszas szünet után jött egy e-mail húsvét körül, hogy benne van, mehet a zoom interjú. Aztán eltűnt hetekre, majd jött a válasz, hogy küldjem e-mailben a kérdéseket. Megint néma csend. Úgy voltam vele, hogy ezt nem hagyom annyiban, beszélgessünk Budapesten, ha már bejelentették a koncertet. Annyi válasz jött, hogy benne van, keressem a managementet. Nos, több e-mail elküldése után sem kaptam választ a managerektől, akkor próbáljuk meg a koncertszervezőn keresztül. Semmi. Oké, menjünk a kiadóhoz, rengeteg e-mail küldése, majd közlik, hogy a zenekar nagyon elfogalt, nem adnak interjút. Válasz levélben csatoltuk a print screen-t, miszerint, Dino ezt másképp gondolja. Újra levélváltás Dino-val, majd a koncert előtti este megkaptam a tour manager telefonszámát, és azt az infót Dinótól, hogy őt hívjam fel a koncert napján. Daniel nem veszi fel a telefont... eltelik félóra semmi, majd csörög a telefon és a csávó úgy szól bele, úgy beszélgetünk, mintha unokatesók lennénk, akik nem találkoztak pár éve, de ugyanott folytatják a dolgot. Nincs mit tenni, laptop bezár, kocsi beindít irány Budapest, hogy tutira oda érjek. És aztán megtörténik, aminek meg kellett történnie minden felsőbbrendű energia, a sors, Isten, Budha vagy bárki szerint is! 

RS: A Demanufacture megjelenése óta 30 év telt el. Mi volt az első gondolatod, amikor újra meghallgattad az albumot?
Dino: Az első gondolatom az volt, hogy ez az album nemcsak a mi életünket változtatta meg, hanem rengeteg emberét is. Ez volt az a pillanat, amikor egy nagyobb lehetőség kapujában álltunk. És, ahogy visszatekintek be is jött ez a lehetőség! 

RS: Amikor az album megjelent, Ozzy Osbourne turnéján játszottatok, igaz?
Dino: Igen, Ozzy egyik legnagyobb aréna turnéján voltunk előzenekar. Ez óriási előrelépést jelentett számunkra, teljesen megváltoztatta az életünket.

RS: Pár éve elkészítetted a saját VST pluginedet, a Disruptor-t. Használod élő fellépéseken is?
Dino: Nem, élőben nem használom, csak stúdió munkákhoz vagy videókhoz. Élőben a Kemper-t használom. Most jött ki az új verziója, alig egy hónapja.

RS: Miért esett a Kemper-re választásod?
Dino: Úgy érzem, a számítógép nem elég stabil élőben. A Kemper viszont bárhol használható, és könnyen testreszabható. Két Kemperem is van – az egyik élő fellépésekhez, a másik tartaléknak.

RS: Már több mint 35 éve a zenei iparban vagy. Melyik volt a legmeghatározóbb időszakod?
Dino: Őszintén? Még most is benne vagyok. Szerintem az a legfontosabb, hogy mindig alkalmazkodjunk és fejlődjünk. Ezt nem szabad szem elől veszíteni, a többi meg mellékes. Úgyis alakul valahogy mindig.

RS: Szerinted a siker abból fakad, hogy gyorsan alkalmazkodsz a változásokhoz?
Dino: Igen. Sosem próbáltam másolni másokat. Megőrzöm az eredetiségem, de mindig próbálom frissíteni a hangzásunkat.

RS: Honnan merítesz ehhez inspirációt?
Dino: Mindenből. Filmekből, videójátékokból, ipari zajokból, szinte bármiből. Ha új zenét írok, az mindig új korszakot jelent számomra.

RS: Volt, hogy túl gyorsan változtattatok a hangzásotokon?
Dino: Talán igen, de nem bántam meg. Az énekstíluson például sokat változtattunk az évek során. De ezek szükséges változások voltak, hogy eljussunk oda, ahol vagyunk. 

RS: A mostani felállás eléggé stabilnak tűnik nekem. Mikor várható az új Fear Factory lemez?
Dino: Ha elkészül, akkor jön. Remélem, hamarosan. Hidd el, dolgozunk rajta, de folyamatosan turnézunk. Most Európa, utána Amerika, nagyon szoros a menetrendünk.

RS: Ezelőtt Olaszországban játszottatok. Változtattatok ott valamin Milo miatt?
Dino: Itáliában mindig is jó volt játszani. Azért neki ez hazai terep, ami sokat nyomott a latba. 

RS: Milo olasz származása mit hozott a zenekarba?
Dino: Van egy temperamentuma a srácnak, de én nagyon bírom. Amúgy extrém dolgokat nem. Tudod, tipikus olasz srác, sokat dumál és szereti a tésztát.

RS: Szerinted milyen a "modern" gitárjáték 2025-ben?
Dino Nagyon szinkopált, sok nyolcados szünettel, vastag hangzással. Sok minden eltűnt a régi hangzásból, és megjelent a modern, kemény, tiszta vokál és gitár dominanciája. Ez részben a Fear Factory-nek is köszönhető, de mára új szintre emelték modern metalt mások.

RS: Sokan gyerekként találkoztak a zenéddel. Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik ma nőnek fel egy ilyen világban?
Dino: A legfontosabb, hogy kérdezz! Ne higgy el mindent az interneten. Vizsgáld meg, gondolkodj, legyél kreatív és szabad! Tényleg az egyik legfontosabb dolog a világon, hogy kérdőjelezz meg mindent, amit csak tudsz!

RS: Biztos vagy benne?
Dino: Hehe, gyorsan tanulsz!

RS: Mi a legfontosabb tanácsod valakinek, aki be akar törni a zenei iparba?
Dino Légy szabad. A szabadság nagyon fontos, különösen akkor, ha már elértél egy bizonyos szintet. Akkor jönnek majd emberek menedzserek, kiadók, „tanácsadók” akik meg akarják mondani, mit csinálj. De neked kell irányítanod a saját utad. A legfontosabb dolog pedig a zeneiparban, hogy legyen egy kibaszott jó ügyvéded! Aki ért minden kis szarhoz is, az ügyvédre nem szabad sajnálni a pénzt!

RS: Köztudott, hogy jó barátságban vagy Max Cavalerával. Mi volt a legemlékezetesebb dolog a számodra, ami veletek történt?
Dino: Sok minden. Már a '90-es évek közepén is dolgoztunk együtt, aztán együtt turnéztunk a Soulfly-jal. Most újra kollaboráltunk  az új Soulfly albumon is szerepelek. Már fel is vettük, ha minden igaz a következő év elején meg is fog jelenni.

RS: Mit tartasz a legnagyobb sikerednek a karriered során?
Dino: Hogy ennyi idő után is itt vagyok. Hogy még mindig turnézunk, lemezeket készítünk, fellépünk. Ez nem magától értetődő, és sokan nem képesek megmaradni ennyi éven át. A Fear Factory sokat megélt, de most újra itt vagyunk, erősebben, mint valaha. Tudod, ez olyan, hogy vannak, akik mindig fent vannak, mint a Metallica, akik a kezdetek óta a csúcson vannak. Ellenben a mi szintünkön ez olyan, hogy egyszer fent, egyszer lent. Most éppen nagyon fent vagyunk, aminek örülök és igyekszem ezt a szintet fenntartani.

RS: Mi hajt még mindig előre ennyi év után?
Dino: A szenvedély. A zene iránti szeretet. Ez tart itt, ezért vagyok még mindig a színpadon. Köszönöm, hogy vagytok! Azt is köszönöm, hogy miattatok megélhetem az álmomat!

Koncertfotók: Réti Zsolt