Egy évvel a kanadai Chadhellel együtt kihozott split után ismét osztott anyaggal jelentkezik az 1996-ban (!) Kiskunhalasról indult Jack. A Los Angelesi Bruce Campbellel közös, hatszámos cucc a minap jelent meg. A projekt számos underground D.I.Y. kiadó kooperációjának eredménye, ahogy az ezekben a körökben megszokott (Leviéknek sem ez az első ilyen jellegű vállalása): ezúttal az Egyesült Királyságbeli Grindfather Productions, a belga Loner Cult Records, a spanyol Hecatombe Records, az olasz Here And Now Records, az ausztrál Grindhead Records és a japán Nagai Industries fogott össze. Ennek folyományaként négyszáz példányban jött ki a split 7" lemezen, mégpedig kétszáz fekete és kétszáz sárga színű korongon. Amellett persze, hogy valamennyi digitális platformon, streaming felületen megtalálható.

A hazai földalatti mozgalmi arcoknak ennyi idő után aligha szorul bemutatásra a Jack. Azt viszont muszáj kiemelni, hogy a grind / punk gépezetet teljesen megújult brigád működteti a vokalista Levi mellett. Gitáron Günter (Fideath), basszusgitáron Barni (Infectious Pit), dobokon pedig Csabi (ex-Semmi Komoly, Soul Field). Az EP-n már ez a négyes játszott, noha a számok a volt gitáros Muntyán kézjegyét is magukon viselik. A felvételek a Grenma Stúdióban folytak, a keverés és a mastering Günterhez fűződik, míg a borítót egy közeli jó barát, Csimpi (Kazal) készítette.

Zene tekintetében a jó értelemben vett tufaság domborodik ki. A sebességben alig mutatkozik kilengés, az Optimista reménytelenségnek a való életből származó intrója után az átlagosan egy percnél alig hosszabb terjedelmű dalok a mániákus darálás jegyében követik egymást. A szövegek, a zenekar szavaival élve, “a jelenlegi helyzetre reflektálnak, a hiszékenységre, a végtelen ostobaságra, a mostani és jövőbeli generáció iránti felelősségvállalásra fókuszálnak.” Az előbb említett címadó és az Örökített aljasság mondanivalóját ennél pontosabban nem is lehetne összefoglalni, a Megrekedve pedig a roppant borúlátó (meglepődünk?..) végkicsengést hozza.

A Bruce Campbell – igen, mint az Ashley J. “Ash” Williamst alakító színész – trió és az itt hallható három nótája sem képvisel merőben eltérő világot. Tömény megszólalású grindcore, a tempókat illetően nagyobb szórással, kaszabolós-belezős vagy épp odamondogatós szövegekkel. Vagyis társadalombírálat helyett inkább horror. Az Excruciating Horrors, ha úgy tetszik, egyenes grind kinyilatkoztatás, mindenféle irányzatbeli kitekintés és szövegbeli köntörfalazás nélkül. A Ghoulish Crimesból a laza, hardcore-ba hajló középrészt, míg a Worthless Human Beingből a belassulós “keretet” kell kiemelni. Amúgy az anyaguk elnevezését a dalok címeiből ollózták össze a srácok, azaz a gitáros-vokalista John, a basszer Juan és a dobos Matt.

Mindig is rokonszenvesnek találtam, amikor egy adott műfajon belül két vagy több banda mutatkozik be egymás közönségének egy ehhez hasonló osztott kiadványon. A csapatok közötti földrajzi távolság és az eltérő ütemtervük miatt nem kézenfekvő, hogy a splitet közös bulik is követik majd – a Jacknek már összeállt a koncertmenetrendje az év végéig –, noha Johnék egy ízben a cseh Obscene Extreme fesztiválon is felléptek, úgyhogy semmi nem lehetetlen…

A vinyl a Jack oldalain (Bandcamp, Facebook), illetve elérhetőségén keresztül szerezhető be a legegyszerűbben.