Október 1-én hagyományosan a zene világnapját ünneplik azok, akik számon tartják. A Reaction fanzine és a To Defy Collective eme rendezvénye pusztán véletlenségből esett a jeles dátumra (a bécsi turnéállomás után ekkorra sikerült Budapestre lekötni a két külföldi bandát), de önmagában véve is egyfajta underground zenei ünneppé nemesült.
A hazai Hognose esetében, mindenki őszinte sajnálatára, a basszusgitáros Robi búcsúját is jelentette egyben. Pánikra azonban semmi ok, az utódja már megvan. Irányultságát tekintve némileg kilógott az összképből a formáció által művelt, breakdownokkal megtűzdelt fémes HC, ám ezen nem szabad fennakadni. Mivel a csapatban ismert arcok, többek között Wires és The Southern Oracle tagok játszanak, és túl vannak már néhány fellépésen, kifejezetten sokan jöttek miattuk.
A francia Even If The Sky Is Falling Down, amelyben a turnétársak közül Joe Rodriguez segített ki az egyik gitáros posztján (eredeti zenekarában bőgőzik) “true metalcore”-nak titulálja magát. Ez konkrétan annyit jelentett, hogy visszavitt az ezredforduló körüli korba. Azokba az évekbe, amikor az Undying vagy a Poison The Well élte a virágkorát és hozta ki etalonként számontartott anyagait. Voltaképp a két amerikai alapbanda szerényebb változatának tűnt az EITSIFD, a színpadi produkciót tekintve mindenképpen. Ehhez az energikus muzsikához lényegesen akítvabb, pörgősebb előadásmódot tartok ideálisnak. Itt még a konferálás is csupán olyan általánosságokra szorítkozott, hogy a srácok kiállnak az elnyomott kisebbségek mellett.
Az igazi jó, gyors, metalos hardcore-t én olyannak képzelem, ahogyan a Faced Out játssza. Egyenlőségjelet persze nem tennék közéjük és az irányzat közé, de a “slayercore”-nak nevezett stílusban ma ez az észak-nyugat-spanyolországi – magát galiciainak és nem spanyolnak valló – csapat az egyik legütősebb. Ők is időutazásra vittek, viszont teljesen frissnek, jelenkorinak hatott, amit műveltek.
Náluk a mozgás sem maradt el. Habár az idén tavasszal ugyanitt látott Reach A.D. zúzását nem múlták felül a gyerekek, azért tisztességesen hozták, amit kellett. Pedig Anxo Lemos énekes még küzdött az influenzával, amely miatt Bécsben annyira kidőlt, hogy a többiek nélküle drehálták le a bulit. Hangján szerencsére nem hagyott mély nyomokat a betegség (mikrofonja sajnos időnként elnémult, a probléma nyilván a kábellel volt), hangulatán még kevésbé. Még egy kis sztorira is futotta tőle arról, hogy a koncert előtt a várost járva nem másba botlott a társaság, mint az épp akkor itt vendégeskedő Angela Merkelbe.
A végén muszáj volt begyűjtenem az idei, élőben bőven adagolt At Eternity’s Edge albumot, amely nem mellékesen ugyanannál a The Coming Strife-nál jött ki, akikhez az EITSIFD is tartozik. Az érintetteknek erősen ajánlott kiadvány – aki lemaradt az eseményről, annak már csak pótlás céljából is!
Fotó: Magnetic Star (Even If The Sky Is Falling Down), Alexandre Balea (Faced Out)
