Ezt a veterán zenekart arról a bizonyos slágerről (I Want To Know What Love Is) feltehetően te is ismered, még akkor is, ha a nevüket esetleg nem tudod összekapcsolni magával a dallal. A kettő közé azonban hatalmas hiba lenne kitenni az egyenlőségjelet. Korántsem egyslágeres zenekarról van szó, annak ellenére sem, hogy maga a dal többszörösen is túlnőtt magán az együttesen.

A ’70-es évek közepén New Yorkban alapított Foreigner az amerikai hard rock egyik megkerülhetetlen zenekara, jóllehet maga az alapító gitáros, Mick Jones csak az évtized első felében tette át székhelyét Angliából az Egyesült Államokba. A már nyolcvan felett járó Jones vezetésével lényegében önmaga tribute-jaként manapság is létező Foreigner a „nagy” korszakában nyolc nagylemezzel jelentkezett. Ezek közül az 1978-as Double Vision és az 1984-es Agent Provocateur közötti időszak termése az igazán releváns – a bevezetőben említett sláger ez utóbbin szerepel –, bár személy szerint még a hatodik Inside Informationt is nagyra tartom.

Nem állítom, nem is állíthatom, hogy az 1981-es 4 című korong volt a Foreigner csúcsteljesítménye, bár a személyes preferenciám ezt mondatná velem. A ’80-as évekbeli hard rock hangzás alapköveinek egyik legfőbb letéteményese, a dél-amerikai Robert John "Mutt" Lange (egyebek mellett: Def Leppard, illetve AC/DC, utóbb pedig: Bryan Adams, Michael Bolton, valamint Nickelback) és maga Mick Jones olyan megszólalással vértezték fel a korongot, mely számomra a mai napig nem hagy maga után kívánnivalót.

Ennek ellenére, vagy talán épp ezen felbuzdulva a Warner égisze alá tartozó Atlantic a felfrissített borító mellé egy új stereo remix-szel kínálta meg a lemezt. A szeptember közepén szimpla LP-n és CD box formájában, illetve természetesen digitális változatban is megjelentetett kiadvány a lehetetlenre vállalkozik, már ha a szerkesztők célja az volt, hogy többet adjanak az eredeti változattól.

Ha csak mást, egy alternatív verziót akartak mutatni, akkor viszont maximálisan rendben van a dolog. Egy olyan lemezről beszélünk, melynek tíz dalából nyolc végezte kislemezen; ha nem is világszerte, de legalábbis a regionális piacokon – globálisan „csak” öt. Közülük pedig, ha ezeket a sorokat olvasod, a szaxofonszólós Urgent-et, a Waiting for a Girl Like You balladát és a Juke Box Hero című dalt jó eséllyel magad is ismered. A felvételi munkálatok megkezdésére a hatosból négy fősre fogyatkozott zenekarból Mick Jones és a frontember, Lou Gramm jegyezték a dalokat, melyeket a stúdióban a köztudottan perfekcionista Lange irányításával nem kevesebb, mint tíz hónapon keresztül formáltak véglegesre.

A kedvező kritikai és szakmai visszhang mellett a 4 sikerének titka, hogy a Foreigner ezzel a koronggal nemcsak jó helyen, hanem jó időben is volt, mivel a lemez megjelenésének időpontja lényegében egybe esett az amerikai MTV indulásával. Az Egyesült Államokban hatszoros platinává érett korong összesen tíz hetet töltött a Billboard-lista csúcsán.

A számadatoktól elvonatkoztatva, a 4 igazi jelentősége abban áll, hogy a ’80-as évek legelején az egyik lemez volt azon kevesek közül, melyek a tengerentúlon és globálisan is megágyaztak az évtizedet uraló melodikus hard rock irányzatnak. A felfrissített hangzással befutott újrakiadás hallatán pedig most azok is megvonhatják a párhuzamokat a később érkezett aréna rock zenekarok lemezeivel, akiknél a Foreigner ilyen-olyan okokból, esetleg csak az életkorból fakadóan ez idáig kimaradt.