Október elején jelent meg a Sabaton tizenegyedik albuma, a Legends. A lemez új témát, friss megközelítést, és egy régi-új tag visszatérését hozta. Még a nyár végén beszélgethettem Thobbe Englund gitárossal, akivel áttekintettük a lemezkészítés részleteit, és igyekeztem minél többet megtudni a közelgő turné, a Legendary Tour különleges koncepciójáról is.

Rockstation: Milyen érzés volt visszatérni a zenekarba? Mennyi idő kellett, hogy újra otthon érezd magad?

Thobbe: Fantasztikus érzés újra együtt lenni a srácokkal, nagyon hiányoztak már. Végig tartottuk a kapcsolatot az évek alatt, hiszen ők a legjobb barátaim, szóval igazából sosem éreztem úgy, hogy teljesen kiszálltam a zenekarból. Most pedig elképesztő érzés, hogy újra színpadra állhatunk, és csinálhatjuk, amit szeretünk. Ráadásul számomra tökéletes az időzítés: amíg nem voltam aktív, családot alapítottam, vettem egy házat, ilyesmi, szóval most már össze tudom egyeztetni a családi életet a Sabaton-turnékkal. Minden flottul működik.

Gyakorlatilag csak két albumról hiányoztál. Észrevettél bármilyen stílusbeli változást, amíg távol voltál?

Nem igazán. Nézd, a Sabaton mindig Sabaton marad. Van valami különleges a hangzásunkban, amitől azonnal felismerhető. Ennek nagy része a dalok felépítésében rejlik, és persze ott van Joakim egyedi hangja, és a kettő együtt adja ki azt a tipikus Sabaton-hangzást.

És mi a helyzet a szólóprojektjeiddel? Jegelve vannak, vagy párhuzamosan futnak tovább?

Nemrég leültem a stúdiómban, és azt gondoltam: talán ideje lenne egy új szólólemezt csinálni, mert már jó ideje nem volt. Elkezdtem ötletelni, próbáltam dalokat írni, de ahogy ott ültem, nem igazán éreztem azt az örömöt. Rájöttem, hogy mindent elmondtam már, amit a szólóanyagokkal akartam. Szóval most nem ez van a középpontban – de ki tudja, lehet, hogy tíz év múlva újra előveszem. Most viszont örülök, hogy visszatérhettem a zenekarba, és újra játszhatom azokat a dalokat, amiket ismerek és szeretek. Jelenleg nagyon jó helyen vagyok.

Volt lehetőségem előzetesen belehallgatni az új albumba, és az volt a benyomásom, hogy metálosabb, riffközpontúbb lett. Te hogy látod ezt?

Igen, talán igazad van. Amikor hosszú ideig dolgozol egy albumon, egy idő után már nem látod a fától az erdőt, mert annyira benne vagy a részletekben. De ha egy lépést hátralépünk, tényleg érezhető, hogy a gitárok előtérbe kerültek, jobban fókuszban vannak. Nagyon epikus hangzású lett az album, hogy is mondjam, olyan „széles” a hangzása. Harmóniák szólnak mindkét oldalról, középen pedig nagyon koncentrált a hangkép. A keverés és a master is remekül sikerült.

Két részletben vettétek fel az albumot, mert közben turnéztatok a Judas Priesttel. Körülbelül hány százalékban volt kész az anyag, mielőtt elindultatok a turnéra?

Nagyjából a fele már kész volt, mielőtt elindultunk. Ez egy teljesen más munkamódszer volt, mint amit megszoktunk. Normál esetben, ha lemezfelvételre készülsz, akkor nyilván a dalok már készen állnak, és szépen sorban jönnek a sávok: dob, basszus, gitár, billentyű, ének, stb. Hosszú időre bezárkózol a stúdióba, és csakis a felvételre összpontosítasz. Most viszont megadatott az a luxus, hogy elkezdtük az albumot, lefektettük az alapokat, aztán jött egy hosszabb szünet. Ez lehetőséget adott arra, hogy a részleteken is elgondolkodjunk. Például: „Mi lenne, ha ezt a harmóniát lecserélnénk? Vagy építsük fel máshogy a dalt? Változtassuk meg a refrént, mit gondoltok? Aha, jó ötlet!” A hosszabb felvételi folyamatnak köszönhetően csak még jobb lett az album, volt időnk a finomságokra.

A dalszerzésről azt olvastam, hogy ezúttal még inkább csapatmunka volt. Ez azt jelenti, hogy tényleg együtt dolgoztatok minden dalon?

Valahogy úgy nézett ki, hogy jött egy jó gitárriff valamelyikünktől, aztán valaki más hozott egy jó énektémát. Néha csak én és Joakim ültünk le, máskor ő és Chris. Általában Joakim a közös nevező, ő mindig jelen van. Tudod, ő billentyűs is, így vele könnyű együtt írni, ismeri az összes akkordot. Hasonlóan gondolkodunk, mert mindannyian a 80-as évek heavy metal iskolájából jövünk, ugyanazt a nyelvet beszéljük. Emlékszem, a Judas Priest turné közepén, egy nashville-i hotelszobában írtunk egy dalt – csak leültünk Chris-szel és Joakimmal, elkezdtünk jammelni, és megszületett a dal, valamikor 2024 áprilisában. Ez lett az A Tiger Among Dragons.

Hála az égnek, hogy nem country lett belőle, mi?

Haha, igen! Tökéletes helyszín lett volna hozzá!

Az előzetes kislemezek alapján úgy éreztem, hogy még csak nem is azok a legerősebb dalok.

Szerintem ezen az albumon nincs gyenge dal. Nem is emlékszem, hogy valaha kiadtunk volna olyan lemezt, ahol bármelyik számot meghallgatva azt mondom: „na, most éppen ez a kedvencem”.

Mennyire nehéz az, amikor már kész az album, de még hónapokig nem jelenik meg? Nem érzed úgy, hogy már mutatnád a világnak, de csak várni kell és várni?

Kicsit tényleg ilyen érzés. Az ember már megmutatná, persze. De a várakozásnak van egy jó oldala is: van időnk gyakorolni, felkészülni, hogy élőben a lehető legjobban szólaljanak meg ezek a dalok.

Az album témája eltér az előzőektől, ezúttal történelmi személyiségekre fókuszál. Mi adta az ihletet, hogy a világháborús témákról a legendás karakterek irányába váltsatok?

Akkor még nem tértem vissza a zenekarba, amikor ez eldőlt. Ez úgy 2023 őszén lehetett, akkor kezdtek el beszélgetni a srácok arról, hogy miről szóljon az új album. Nem vettem részt benne, de örülök, hogy ez lett a koncepció, mert teljesen más megközelítést hozott. Legendás alakokról éneklünk, és néha nehéz konkrét tényeket találni róluk, hiszen sokan nagyon régen éltek. Amit találunk, az vajon tényleg tény, vagy inkább csak mese? Senki sem tudja pontosan, mi történt. Ez nem olyan, mint amikor fellapozol egy történelemkönyvet és modern, jól dokumentált eseményekről olvasol.

Ha te dönthetnél egy album témájáról, van olyan történelmi korszak vagy figura, akiről szívesen készítenél lemezt?

Darth Vader. (mindketten nevetünk)

A zenekar híres arról, hogy nincs menedzsere, gyakorlatilag magatokat menedzselitek. A turnéstábon kívül vannak főállású alkalmazottak, akik Sabatonnak dolgoznak?

Van egy stabil háttércsapat, akik teljes munkaidőben velünk dolgoznak. Szóval igen, elég nagy stáb áll mögöttünk.

A zenekar státuszát nézve már-már mainstreamnek számítotok, mégis komoly bandaként tartanak számon titeket. Manapság viszont egyre több paródia- vagy poénzenekar tűnik fel, és egyre népszerűbbek. Mit gondolsz erről?

Akár személyes, akár szakmai szempontból nézem, ugyanazt mondanám: az emberek hallgassák azt, amit szeretnek. Ha valaki egy vicces zenekart akar látni, akkor azért megy oda, mert szereti az ilyet. Meg aztán mi is tudunk viccesek lenni, a színpadon is folyton szívatjuk egymást, de nem vagyunk olyan banda, mint amilyenekről beszéltél. Mi komolyabbak vagyunk, a témáink is komolyak. Szerintem az emberek pont ezért kedvelnek minket, mert Sabaton az, ami. Aztán persze lehet, hogy a következő hétvégén meg elmennek egy viccbanda koncertjére is.

Ez az album már a tizenegyedik a katalógusotokban, ami azt jelenti, hogy egyre nehezebb összeállítani a setlistet. Hogyan közelítitek meg ezt a kérdést?

Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, mert ahogy mondtad, 11 albumunk van, rengeteg jó dal közül kell választani. Néha el kell fogadnom, hogy nem játszhatom minden este a kedvencemet, mert másik szám kerül be helyette, mert épp olyan országban vagyunk, ahol egy másik dal népszerűbb. A setlist összeállítása tényleg kemény dió. Nehéz úgy összeválogatni, hogy másfél órába beleférjen, és mindenki elégedett legyen. Most ráadásul itt az új album, amiről kb. öt dalt fogunk játszani. Egyre nehezebb, de ez édes teher.

Említetted, hogy vannak kedvenc dalaid. Melyiket a legjobb élőben játszani?

Gitáros szempontból a Cliffs of Gallipoli az egyik, mert azt a szólót már akkor imádtam, amikor még nem is voltam a zenekarban. Amikor megjelent, azt mondtam: „ez aztán a szóló!” Aztán nagyon szeretem játszani a Stormtrooperst is, mert tele van ilyen Yngwie Malmsteen-féle tekerésekkel.

A turné első szakasza „The Legendary Tour with the Legendary Orchestra” néven fut majd. Ez sajnos nem érinti Magyarországot, de mesélnél róla egy kicsit? Szimfonikus zenekar lesz, vagy egy vendégénekes lesz veletek? Elég izgalmasan hangzik.

Nagyon izgalmas lesz. Nem a klasszikus módon oldjuk meg, mint ahogy más zenekarok, hogy ott áll mögöttük egy szimfonikus zenekar, és együtt játsszák a dalokat. Ez most valami teljesen különálló lesz – kétszer annyi Sabaton lesz ezen a turnén!

Gondolom, ennél többet nem mondhatsz.

Nem. (nevet) De azt megígérhetem, hogy kétszer annyi Sabatont kaptok majd!

És mi a helyzet a látványvilággal? Megmarad a tank mint dobemelvény?

Majd meglátjuk. Lesznek meglepetések. Pár napja volt egy zenekari megbeszélés a produkciós csapatunkkal. Ahogy közeledik a turné, minden, ami eddig csak terv volt, most kezd testet ölteni. Az egész aréna sokkal interaktívabb lesz, ilyet még sosem csináltunk. Nem mondhatok túl sokat, de tényleg különleges lesz. Az emberek amikor hazamennek, azt fogják gondolni: „Mi a francot láttam most?”

Ez a turné már az év végére véget ér. Terveztek második szakaszt 2026-ban? Talán egy hagyományosabb összeállításban?

Nem mondhatok erről sokat, de természetesen tervezzük a Legendary Tour folytatását.

Neked személyesen mi a kedvenced: főzenekarként játszani egy teljes műsort, vagy vendégként fellépni egy még nagyobb zenekar előtt, 45 perces szettel?

Egyértelműen az első.

Játszottatok már a Sweden Rockon, Wackenben és más legendás helyeken. Van még olyan helyszín, ami bakancslistás nálad?

Hmm… gondolkodnom kell… a Wembley stadion. (nevet)

A Carolus Rex album angol és svéd verzióban is megjelent. Szerinted lenne értelme egy-két dalt svédül játszani nem svéd közönségnek?

A Carolus Rex című dalt már régóta svédül játsszuk, függetlenül attól, melyik országban lépünk fel. Megkérdezzük a közönséget: „Oké, elénekelhetünk nektek egy dalt svédül?” És mindenki: „Yeeah!” Ez tök jó. Amikor az ember az anyanyelvén énekel, az közelebb áll hozzá, és talán természetesebben is hat. Amikor Svédországban játsszuk az En Livstid I Krig (A Lifetime of War) című dalt, az igazi libabőrözős pillanat számunkra: az egész közönség együtt énekel svédül, igazán különleges.

A Sabaton szeret meglepő feldolgozásokat készíteni. Készült most valami ilyesmi az album felvételei alatt, amit esetleg később hallhatunk?

Majd meglátjuk! Ezt most megpróbálom titokban tartani. Majd meglátjuk! (nevet)

El tudod képzelni, hogy valamikor teljesen mást csinálj, mint hogy egy metálzenekarban gitározol?

Nem! Ezt szeretném csinálni, amíg csak élek.