"Come on God, answer me... here in justice, here in punishment, here in me - ezzel a monológgal kezdődik a Biohazard 1992-ben megjelent Punishment című klasszikusa, mely bő harminc évvel később is képes rámpakolni azt a bizonyos lúdbőrt. Akkoriban egy új stílusirányzat megszületését követhettük az MTV-n: a Bio a hardcore-nak és a fémzenének egy olyan szintű egyesülését hozta létre, amely közetlemezeket képes elmozdítani a helyéről.

A kilencvenes években lezajlott metalzenei forradalom talán még a mágikus '70-es évek aranykorát is fenékbe billentette. Minden megváltozott, amikor a brooklyni Biohazard kijött a Urban Discipline-nel. A saját magukról elnevezett debütáló lemez még nem lökte őket a világhír felé, de a Urbannal már átlépték annak küszöbét. Az utcákat elárasztották a bő gatyás, fejkendős HC-arcok.

Így volt ez Magyarországon is: zenekarok váltottak stílust és mentek el hasonló irányba (lásd: Action), a hc/metal piszkosul végigsöpört a Föld összes szegletében. Üröm az örömben, hogy ez a fajta keményzenei forradalom hamarosan le is csengett, kevesebb mint egy évtizeddel később a hc/metal visszaszorult az underground mélységeibe. A Biohazard is meggyengült, alapító tagok távoztak, végül pedig kitették a closed feliratú táblát és külön utakon próbáltak szerencsét, volt, aki a pornóiparban. Na tessék.

Amikor 2023-ban bejelentették, hogy a klasszikus felállásban újra összejönnek és úgy lezúzzák az arcunkat, mint harminc évvel ezelőtt, akkor felemás érzések kavarogtak bennem. Végigszaladt a fejemben a gondolat, hogyan is néz ki az, amikor egy társulat közel a hatvanhoz ugribugri HC-zenét tol a derékfájós, frontérzékeny rajongóinak. Ettől zavarba jöttem.

Őszinte leszek, egyetlen előzetest sem hallgattam meg az új Bio-albumról, mert nem igazán hozott lázba a dolog. Féltem, hogy a klasszikus anyagaikat meg sem közelíti majd, szégyent hoznak a Biohazard névre. Nem is tévedhettem nagyobbat. A Divided We Fall akár a State Of The World Address folytatása is lehetett volna anno, akármilyen elcsépelten is hangzik ez a kijelentés. A lendület, az erő, a vokálok hangszíne és a minőség semmit sem változott.

A Divided We Fall olyan, akár egy Bio-best of. Atombombaként robban be a Fuck The System, az ember pedig hirtelen azt sem tudja, hogy ugráljon, mint egy eszement, vagy felkapjon egy faltörő kalapácsot és kezdje el megbontani vele az Azahriaht bömböltető szomszéd házának tetőszerkezetét. A darab tipikus koncertfavorit. Ritmikailag rengetegszer visszaköszönnek a régi dolgaik, olyannyira, hogy elkezdünk figyelmesebben kagylózni, nem-e valami újrahasznosított Bio-témát hallunk itt-ott. És nem? Nem.

Szóval a méregerős nyitány után a Forsaken jön a lendületes old school témájával, melyet természetesen meg-megtör egy-egy fel-le ugráltatós riffelgetés, valamint egy csordavokálos refrén. Negyven felett már ennyi is elég ahhoz, hogy megsemmisítve érezzük magunkat, ennek ellenére a gyalu csak fokozódik. Az Eyes On Six olyan eszement tempót diktál, hogy abba bizony beleszédül az ember.

A Death Of Me riffje, Evan artikulációja, valamint az egész atmoszféra olyan, mintha ezek a faszik visszautaztak volna egy időgéppel a kilencvenes évek közepére és ott vették volna fel ezeket a dalokat. Bobby gitárszólója is a régi fényében tündököl, persze nem csak ebben a dalban. Mondjuk, aki új színek behozatalát várta a srácoktól, az nagyot csalódhat ebben a korongban. Rick Rubin pontosan ugyanezt várta 2013-ban a Sabbathtól, mármint hogy a klasszikus érájukat idézzék meg tűpontosan, ami egyáltalán nem sikerült. A Biohazardnak viszont ez könnyűszerrel megadatott.

A többi nóta is hasít, olyannyira, hogy többször egymás után lepörgetve sem válik unalmassá az anyag (egy kis rap is befigyel itt-ott). Nem tudom, hogy a fiatal rajongók mit szólnak ehhez a lemezhez, arról viszont a saját derekam árulkodik, hogy a Bio ereje teljében tért vissza a trónra. Nyilván a karrierjük már a korukból kifolyólag sem tarthat sokáig, de most éljünk a jelennek és adjunk hálát az Istennek, hogy Evan nem csak a szebbik nemet csinálja meg úgy rendesen, hanem minket is a zenéjével.